Hogy hátralépjünk két lépést, és megszemlélhessük a kurvanagy bulvárvalóságot, egy ideig (konkrétan 2010.08.23.-tól máig, a teljesség és alaposság abszolút igénye nélkül) gyűjtögettem az index Velvet rovatának 7, főoldalon kiemelt cikke közül az érdekesebb címeket. Mondom újra: atomnagy portál, kiemelt cikkek, feltehetően százezrek olvassák naponta (mint a Blikket, az is milyen).

Bálint Antónia nem terhes, csak meghízott
Gennyes tályogot távolítottak el Majka fenekéről
A francia úszók felöltözve is szexisek
Kovács Lázár szeretője munkanélküli lett
Halle Berry exe törölközik és hempereg
10 dolog, amit az RTL sem tudott Ördög Nóráról
Kozsó nem jár rózsaszín papucsban
Nagy Feró alig káromkodott az első X-Faktorban
Kozsó farka hatalmas (Ezt így. Én simán mögéírnám, hogy "fizetett hirdetés".)
Lola Baronits Gáborral randizgat
Fásy Zsülike szilvásgombócot csinált a Mokkában
Voksán Virág villantással jelzi, ha kész a szerelemre
Anne Hathaway rövid vagy hosszú hajjal jobb?
Metzker Viki utoljára vetkőzött, de mégsem
Kiss Ramóna egy szál törülközőben fest hajat videónaplójában
Az ön kapcsolata miben különleges?
Rony: Kozsóról lerí, hogy férfias (ez ilyen cikksorozat, vagy miafasz?)

Jó, asszem ennyi elég is lesz, mert kiég az agyam...
Ugye vegyesen támadt "miafasz?!", és "kinemszarjale?!" érzésünk?

A linkeket megsemmisítettem, hogy óvjam a szellemi épségeteket.

The Expendables (2010) - Nagyon vártam, sokan még mindig nagyon várják is, mivel itthon előreláthatóan október végén lesz a premier. Érthetetlen, egyébként. Garfield és a zűrkommandó kell nekünk, de ez nem? Ezt is hülyék csinálják, mindegy.

Szóval nem kis igényekkel ültem le, és ennek is nyilván része volt abban, hogy végül nem tetszett annyira, de érzésem szerint objektíve is el volt szúrva benne sokminden. Oké, hogy szándékosan a '90-es évek B-akciói felé tendál, nem is az a baj. Hanem az, hogy összeszedtek egy halom nagy nevet, aztán nem tudtak hozzájuk megfelelő karaktereket is csinálni. Összesen Stallone, Lundgren, Statham, Rourke, és talán Jet Li kapott értékelhető figurát, a többiek háttértáncosok, holott sokan legalább akkora arcok civilben mint ők, sőt. De ezzel is mindjárt van egy problémám: jól indul a felsorolás, mondjuk a fenti emberekkel, de aztán ilyenek jönnek, hogy Terry Crews. Ő a fentiekhez képest egy másik dimenzió, persze lefelé. Volt pár filmje, egyik sem túl emlékezetes. De aztán megyünk tovább, és Randy Couture-nél abszolút ledöbbenek. Ki ez? Valami wrestler, az oké, de filmek, ilyesmi? SEMMI. Névtelen mellékszerepek, hasonlók. Mit keres ő itt? Aztán itt van még Steve Austin. (Boagrios von Troy, tényleg jól mutat, és kell az ilyen filmekbe, de ne tegyük már őt sem Stallone mellé, hé.) Tudtam volna még javasolni embereket, ha hiányuk volt. Viszont bedobják Bruce Willist és Schwarzeneggert egy fanservice momentum erejéig? Ez meg kibaszás így, szerintem.

Abszolút lehangolt, hogy Rourke nem akciózott egy percet sem, otthon ült, és osztotta az észt, ennyi. Akik csinálnak valami normális akciót, az Stallone (aki bántóan középpontban van az egész film során, de hát elvégre ő írta, szóval...), Statham, és talán Jet Li egy kicsit, bár annyira nem, csak épp ott van mindig, ahol az akció történik... :P A karakterek háttérbe szorulása azt eredményezi, hogy nem ismerjük meg őket, de még annyira sem, hogy a túlhajtott videoklipes harcjelenetek forgatagában mondjuk be tudjuk azonosítani őket. Ellenben vannak jelenetek, amik próbálnak utalni a karakterek hátterére (pl. Statham barátnője, vagy Jet Li pénzügyei), de mivel egyik sincs normálisan kifejtve, vagy elhelyezve, lógnak a levegőben, nem értjük, nincs hová tenni, és végül helykitöltőként azonosítjuk őket, ami lehangoló. Nyilván nem mélylélektant vártam (amit viszont Rourke-tól megkapunk), de az egyedi karakterek nem ellenkeznek a popcorn-akció elveivel. Én pl. adtam volna minden szereplőnek valami jellegzetes, összetéveszthetetlen specialitást, amit csak ő tud, csak ő csinál az egész film alatt, plusz egy halom signature move-ot, különleges, egyedi fegyvert (mint Crews combat shotgunja), mindent. És persze elosztottabb akció is kell, nem ez a Stallone-kultusz, amivel végig tömnek minket. Olyasmi, közös akciókat akarok látni, mint a nyitójelenetben, vagy a film csúcspontját jelentő "Fly and Die" résznél. Ehelyett mindenki otthon ül, közben 1-2 ember személyes deszantakcióit nézzük, vagy épp David Zayas félhülye tábornoklását kísérjük figyelemmel.

A legtöbb dolog nem keltett átgondolt, jól kitalált hatást, inkább úgy éreztem, hogy időnként valaki bekiabálta, hogy "Most csinálhatnák ezt meg ezt!", ők meg leforgatták. Akciódús, de strukturálatlan, sok lehetőséget szalasztanak el benne, míg szénné erőltetnek olyan szálakat, amiket teljesen ki kellett volna hagyni az egészből (a lánymentésekre gondolok például, Stallone (mint színész, és mint rendező) úgyis képtelen volt ezt a nő-témát megfelelően kezelni, számára a csaj végig egy tereptárgy volt, figyeljétek meg).

Tudnám még boncolni, de ennyi úgy érzem, elég lesz. Sajnos nagyon lehangolt, mert azt vártam, aminek beharangozták: a régi, klasszikus akciómozik új generációjának előfutárát, ehelyett pedig csak beállt a sorba, a benne szereplő nevek és pénzmennyiség dacára roppant középszerű módon. Ráadásul akkor, amikor nem is ennek a stílusnak van az ideje (ahogy azt ők is nagyon éles szemmel és nyelvvel megállapították már a trailerben is), szóval emiatt is kétszer annyit kellett volna letenni az asztalra mint akár 10-15 évvel ezelőtt. Nem sikerült, ezt én totális buktának ítélem. 2,5.

Tudjátok mit bírok még nagyon? Hogy a fordítás, lokalizáció, szinkrondramaturgia (utóbbi kettő szigorúan azután, hogy elmagyaráztam a kérdezőnek, mégis mik ezek) olyan dolgok, amikről az akár középfokú nyelvvizsgával rendelkező beszélgetőpartnerem azonnal úgy gondolja, hogy ő is teljes értékűen tudná csinálni. Hány olyan kérdést kaptam már feltűnően rövid gondolkodási idő után, hogy "De hát ez csak fordítás, nem?". Amire rosszul palástolt szájhúzással kénytelen vagyok azt felelni, hogy "Aha, végülis.", hogy a kérdező ne érezze magát tökhülyének.

Pedig kedvem lenne odalökni őt akármelyik random fordítási melóm elé, hogy tessék, _csak_ fordítsd. Mivel is? Hát igen, tudni kéne mi a megfelelő szoftver, ezt be kéne szerezni, fel kéne konfigurálni (mert mondjuk nem mindegyikben alap a magyar nyelvű helyesírásellenőrzés), horribile dictu: meg kéne tanulni használni. Itt már igazából visszább is léphetünk egyet, és ha nem kened-vágod legalább egy erős felhasználói szinten (de egy rendszergazdai szint az igazi) a számítógéphasználatot (net included), akkor felejtős vagy. És akkor még egy szót sem fordítottál.

Aztán ha annak nekiállsz végre, akkor tudd használni a fordítási memóriákat, a termbase-eket, és persze tartsd magad a megrendelőnél kialakult elnevezésbeli konvenciókhoz. Tartsd magad a munkánként teljesen különböző, esetenként teljesen elborult igényekhez (ilyen pl. a juxtapozicionális fordítás, ahol az egyes helyeken lévő dolgok fordításának ugyanarra a helyre kell kerülnie, volt szerencsém ilyenhez, hálisten már elég rég), és persze a határidőhöz (ami rendkívül gyakran "tegnapra"). Aztán olyan legyen a fordítás, hogy ne szakadj el teljesen az eredeti szövegtől, de azért érthető legyen magyarul is. Amire van honosodott kifejezés, ott azt használd, amire pedig még nincs magyar szó, ott az eredetit. Ezt is természetesen te kutatod fel, ki más. Sok helyen ráadásul a munkád mindenféle ellenőrzés, lektorálás, és egyebek nélkül megy tovább a megrendelőnek, szóval ha lehet, akkor már nyomdakész cuccot adj ki a kezedből akkor is, ha nem kifejezetten ez a munkaköröd. Sőt, volt már olyan hely, ahol még a képek Photoshopolását (a ráégetett feliratok fordítása ürügyén) is velem csináltatták, persze ezért semmi plusz nem jár.

Ha hibázol, ha valamilyen szoftvered nincs, ha valamihez nem értesz, akkor van helyetted tíz másik aspiráns, még csak kérdezni vagy szólni sem fognak, hogy mi van, egyszerűen nem kapsz több melót az adott helyről, aztán találgass.

És akkor ez mind csak a "sima" fordítás vagy honosítás volt, nem pedig szinkronkészítés, ami egy bőven efölötti dimenzió, amibe most bele sem mennék, ha lehet.

Akik végképp nem veszik észre magukat, azok pedig teljesen komoly arccal megkérdezik, hogy nem tudnék-e nekik is egy ilyen munkát szerezni. Érted, ez egy tök egyszerű munka (szerintük), ergo így az utcáról, jelentkezéses alapon osztogatják, nyilván, urambátyám alapon. És kelleni fog a cégnek ő, a középfokkal, a nulla tapasztalattal, nulla szaktudással. (Egyébként az a szomorú tapasztalat, hogy igen, kelleni fog. Igaz fizut sem annyit fog kapni, mint amire az előzőekben felkapta a fejét (hogy milyen jó nekem, hogy ennyit keresek egyszerű tingli-tangli fordítással), hanem inkább valami éhbért, hiszen pont azért bízzák laikusra a dolgot, hogy olcsón kijöjjenek. Aztán a fordítás olyan lesz, mint amiken ő maga is rendszeresen röhögött korábban a különböző erre szakosodott oldalakon. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy nekem mekkora arcvesztés, ha valami csoda folytán egy ismerőst mégis beviszek egy céghez, ahol aztán jól leszerepel.

Na, ez fut át az agyamon minden alkalommal, amikor valaki a szokásosnak mondható "hát ezt én is tudnám csinálni" reakciót adja a munkaköröm hallatán. Mostantól csak adok nekik egy linket, aztán hadd olvasgassanak.

Augusztus 20. kapcsán sokan verték magukat, hogy mennyire kell ez a hagyományos nemzeti ünnepünk, az okokat meg magamtól is ki tudom találni, szokásos demagóg töltelékszavak, mint az összetartozás, a nemzettudat, hazaszeretet és hasonlók. De valahogy nem érint meg az érzés, szent ünnep ide vagy oda. Igaz hazaáruló zsidó módjára kihagytam a tűzijátékot, de napközben, estefelé eleget mászkáltam a városban, hogy a rakéták kivételével minden körítést megcsodálhassak.

Jól indul a hét, ha egy alapvetően fos könyveladós site idióta, baszatlanpicsa-szindrómában szenvedő, magas lóról beszélő üzemeltetőnőjével kell leveleznem. Ennek nyomán az alábbi levelet küldtem a Homárnak, remélem kiteszik:

Most egy időre bezárunk, az van. Nem tudom meddig, lehet hogy csak napok, vagy hetek, de ki tudja. Kicsit át akarom gondolni ezt a blog-dolgot, hogy egyáltalán kell-e, és ha igen, akkor hogy folytatom.

Jók legyetek.

Centurion (2010) - Az (egyik) idei nyári kardozós film. Egyetlen egy dolog nem tetszik benne: az alapötlet. Adott a IX. légió, ami 7 ember kivételével megsemmisül, ám ők kitalálják, hogy visszakommandózzák magukat az utolsó erődig. Ezzel az a problémám, hogy a légiósok baromira nem erre vannak kiképezve. Kizárólag formációban harcoló falanxharcosok. Erre most jön az egyéni hősiesség, meg a nyomkeresés, rejtőzködés, és egyéb abszolút légió-idegen dolgok. (Mellesleg ekkor még nem lehettek ennyire multikulti társaság sem, de ez legyen a legnagyobb baj.) Mindezt fűszerezi, hogy az ellenfél ráadásul a pikt nép, akik ugye mindebben pont bubusok.

Ettől eltekintve korrekt filmet láttam, az alakítások mondjuk szegényesek, de úgy vettem észre, hogy a karakterek is azok, szóval ez nem akkora probléma. Kicsit még belejátszott a hollywood-effekt, gazdagon sminkelt barbár csajokkal, egy pöccintésre szétloccsanó fejekkel. De ezen kívül már végképp nincs gond, kellően érdekes a sztori, pár helyen nem is az történik, ami várható. Szépek a tájak, jók a harci jelenetek, még ha kicsit videoklipesek is.

Nem baszták el, és ez kardozós témában ma már elég is a sikerhez. Meg ahhoz is, hogy élvezzem. 3,5 simán.

Két egymást követő dolog miatt most hirtelen felindulásból írnék az imdb "Recommendations" funkciójáról, lehúzósat nyilván.

Először is nézzétek mit dobott az Inceptionhöz, mint ahhoz hasonló filmeket, amik nekem szerinte tetszenének:

Children of Men? Die Hard 4?! A-Team?!?! Ezekben mi a közös az Inceptionnel? Az 'Action' tag? Egy imdb kaliberű site-tól azért elvárnám, hogy ennél szofisztikáltabb összefüggések alapján ajánljon, ha már a rendelkezésére áll a komplett, minden részletet tartalmazó, világszintű filmes adatbázis, ÉS még az én egyéni preferenciáim, filmlistám, ilyesmi is. Miért nem olyasmiket javasol ide, mint a Mátrix, az eXistenZ, a 13th floor, vagy akár a Memento? A másik dolog pedig az előbb már érintett személyes listámmal kapcsolatos:

Ha okosan elvégezne filmenként egy, azaz egy darab keresést az ajánlószkript, akkor rájönne, hogy mind az öt filmet amit az arcomba tol, már láttam, mivel pontoztam, rajta van a listámon.

Ennek a funkciónak így semmi értelme.

Death at a Funeral (2007) - Egyszer tökjól nézhető angol vígjáték, a Firefly felejthetetlen pilótájával, aki itt sem teljesen százas, illetve sok más, rendkívül karakteres szereplővel, ami máris eladta nekem a művet. Helyenként sajnos lemegy alantas poénkodásba a dolog, de általában elég jó a színvonala. Egész végig határozottan kísért az érzés, hogy színházi darabot látunk filmre írva, valószínűleg így is van, egyébként.

Készült belőle (állítólag) sokkal szarabb amerikai remake (mert nekik mindent muszáj megcsinálni, akkor is ha már mások megcsinálták), ne keverjétek össze vele. Jár rá a 3,5.

Toy Story 3 (2010) - Én nem érzem azt a mindent átütő zsenialitást és újszerűséget, amit a sok hájpolós kritika tulajdonít neki, de kétségtelenül jó. Annyi a bajom vele, hogy pont olyan, mint az előző részek, nem nagyon akar kilépni a (mondjuk saját maga szabta) határok közül. Ezúttal is haza kell találni, ezúttal is lesz egy nagy meglepődés, hogy a dolgok nem mindig azok, aminek látszanak, plusz morális válság, belső ellentét, de ez mind-mind ugyanígy megvolt az eddigi részekben is. A jó oldala az, hogy ennek ellenére sem unalmas, sőt. Talán kicsit kisebb lett a humor- és poénmennyiség, mint az előzőekben, megkomolyodott a hangulat, sok a dramatikus pillanat ([spoiler]a végén az a pillanat a szemétégetőben, amikor feladják, és beletörődnek a sorsukba, szerintem abszolút nem való egy gyerekfilmbe[/spoiler]).

A világért sem akarom lehúzni, nagyon jó film, csak ne úgy üljetek le elé, hogy ez most valami gyökeresen új lesz. 3,5 simán jár neki. Imdb-n 8,9-re taksálják, ami egészen kivételes.

Leírom én is, mert úgy tűnik, ezt nem lehet elégszer. Szóval:

A troll fogalmával tisztában vagyunk? Olyan kommentelő, aki látványosan provokatív, és/vagy a témához kevéssé kapcsolódó és/vagy zavaró tartalmat ír be, elsősorban azért, hogy figyelmet zsaroljon ki magának, és (általában felháborodott, sőt, legtöbbször a troll szintjére leereszkedő) válaszra késztesse a többi hozzászólót.

A troll értelemszerűen akkor nyer, ha válaszolsz neki. Tehát mit kell tenned, ha azt akarod, hogy a troll veszítsen? Na?

Ez nem bonyolult, nem?

Mégis azt látom, hogy az ország egyik legrégebbi, legkiterjedtebb fórumos-blogger közössége, az indexolvasóké ezt a szabályt (mármint azt, hogy ne etesd a trollt) abszolút nem ismeri, ezért úgy tobzódnak a trollok a berkeikben, hogy azt nézni is rossz.

Egyébként nekünk is van saját trollunk (nehezen beazonosítható, "Trolltroll" néven fut), akit ésszel, mértékkel lehet etetni, nehogy éhen haljon, aztán troll nélkül maradjunk.

Tekken (2010) - Tanulják már meg, hogy a kisköltségvetésű, és a játékadaptáció szavak nem férnek meg egymás mellett egy filmmel kapcsolatban. Ez ugyanis a legújabb ilyen film, a rendkívül nagy sikerű és nagy múlttal (illetve rajongótáborral) rendelkező Tekken sorozatot dolgozza fel. Egy verekedős játékhoz illően persze ilyen harcművész-bajnokság történetet kapunk pár háttérszállal, amiből a főhősé az egyetlen említésre méltó, aki ki lenne más, mint Jin (a játékokban is elég központi alak).

Ő még nagyjából egész korrektül meg is van oldva, de a többi karakter szinte kivétel nélkül silányan megvalósított. Nem is értettem, hogy miért kellett így elszakadni az összes koncepciótól. Ravent meg tudták csinálni rendesen (legalábbis külsőre), akkor Law-t, Briant (Mi volt ez a körszakáll?), Christie-t vagy Kazuyát (már megint a szakáll) miért nem? Sokkal egyszerűbb kinézetű karakterek. Azt mondjuk még megértem, hogy a Jackeket nem csinálták meg (a játékban kurvanagy cyborgok, itt kendópáncélos egyenkatonák, akik emberek, ráadásul), de őket akkor muszáj volt Jackeknek hívni? Heihachi eredetileg egy szétgyúrt hegyomlás, ide meg muszáj volt beerőltetni a szerepére Cary-Hiroyuki Tagawát, gondolom kellett a neve a produkcióhoz. Ütött vagy kettőt az egész filmben, aztán végül elérte őt a sors keze, és elvitték a hátsó udvarra lelőni. Szánalmas volt. Ja, a slusszpoén: Steve-et a stáblistán történő kiírásáig nem azonosítottam be, holott nyilván elhangzott a neve a film során, és még így sem.

Fentebb írtam, hogy még csak a külsőnél tartunk, és hát itt kezdődik a komolyabb sírás-rívás: ugyanis egyetlen normális signature move-ot, jellemző effektet, akármit sem sikerült megfigyelnem. Egy verekedősjáték-adaptációban. Érted... Itt asszem vége is az élménynek, de a rend kedvéért végignéztem, mit tudnak kihozni belőle. Megjegyzem, nem csak az egyes technikák, de a stílusok is teljesen el voltak cseszve, Dragunov, aki a játékban (logikusan) egy eléggé minimál, ellenben brutális katonai közelharcot nyom, itt visítozva tolja az ugrórúgásokat, holott a külseje ugyanaz, ott van rajta az egyenruha, meg minden (cserébe ilyen elbaszott buzifeje lett, kihúzott szemekkel...). Amit Raven művel, az nem hogy nem ninjutsu, de még csak nem is harcművészet. Christie totál egyértelműen capoeirás, itt meg atombéna MMA-st csináltak belőle, gondolom mert capoeirára már ott volt Eddy. Erre talán az lett volna a megoldás, hogy kiveszik Eddyt (aki egyébként is elhullik az első körben), és valaki mást tesznek a helyére, nem mintha nem lenne miből válogatni. Amúgy sem értem, miért nem dobtak be még vagy tíz karaktert pluszban, így minden rajongó elégedetlen.

A történet is kellően bénán van alakítva, a látványvilággal együtt. Sajnos minden aspektusból előjött a lowcost-érzés. Egyébként ha jól tudom, straight-to-DVD filmről van szó, de attól még lehetett volna jól is csinálni, pl. kihagyni a kurvasok robbanást (ilyen amúgysem volt a játékban), díszletet, faszomat, és a karakterekre, meg a harcra koncentrálni, úgyis _kizárólag_ ez érdekli a fanokat. Ehhez képest egy rém tehetségtelenül összehányt vackot kaptunk, amit majd elvisz a franchise neve, ahogy az lenni szokott. Pofátlanság így kikúrni a fanokkal, szerintem. Másfél.

Inception (2010) -

The Ghost Writer (2010) - Roman Polanski filmje, ilyen politikai krimiféleség. Pierce Brosnan és Ewan McGregor a főbb nevek, de van még Kim Cattrall is (Samantha@Sex & the City). Remekül megteremtik az atmoszférát, a helyszínek (főként ugye a szigeten lévő ház) zseniálisak, szépek, hangulatosak. Kicsit talán túlzott mértékben is rájátszanak az allegóriára, miszerint főhősünk akarata ellenére félig-meddig valóban a meghalt író szellemévé válik, és innen már természetesen adódik, hogy nyomozni kezd, és nyugtalanító dolgokra jön rá, aztán persze lesz meglepődés, meg minden.

A problémám az volt a dologgal, hogy nagyon az egyén szintjére helyezi a cselekményt, így a kevésbé fogékonyak (mint pl. én) nehezebben érzik át a történések fontosságát, horderejét. (Kicsit egyszerűbben megfogalmazva: sajnos sokszor kerül elő az "és akkor mi van?"-életérzés.) Nem tudunk meg eleget a karakterekről (a főhőst is beleértve) ahhoz, hogy szeressük, féltsük őket. Akit abszolút nem sikerül közel hozni, az a miniszterelnök, aminek értem az okát (elvégre mindenféle gyanú alakul ki vele kapcsolatban), de ezzel együtt a film fele arról szól, hogy őt mikkel vádolják, ami így lepereg a nézőről.

Jó film volt egyébként, érdemes volt megnézni. 3,5, a szokásos "jófilm-pont". ;)

Nagyon sokat kellett rá várni, nagyon sok fenntartást hallottam vele kapcsolatban (a legfőbb az volt, hogy ez kb. ugyanaz, mint az első, csak aktualizált grafikával), de megérte kivárni, végigülni mindent, mert az eredmény zseniális. És sosem hittem volna, de azt mondom: és ez még hálisten csak a harmada!

Eleinte kicsit húztam persze a számat én is, hogy három részben jön ki a dolog, de akkor még nem tudtuk, hogy ekkora lesz, és ilyen aprólékossággal kidolgozott. Ez is olyasmi érzést adott át, mint kicsit korábban a Cod:MW2, tehát mintha egy egyébként is egész jó filmet néznék, csak itt még be is kell kapcsolódnom, ugye. Elképesztő mennyiségű és minőségű átvezető jelenetet pakoltak a cuccba, ezek egy része mondjuk ilyen "ingame" jelenet, ami kicsit alacsonyabb minőségű, de ugyanúgy kiváló, és kevesebb az "igazi cinematic", azok viszont nettó áll-leesős élmények.

A várakozás során elhangzott károgásokkal ellentétben több újdonságot is behoztak, ezek közül a legjobb a sztori elágazása helyenként. Ha jól emlékszem, két helyen kényszerülünk döntési helyzetre. Ekkor két különböző küldetés közül kell választanunk, ez pedig kihatással lesz az egész további játékra. Ezen kívül még sok apróság van, amik mind feldobják a játékmenetet: a zászlóshajón (ami a főhadiszállás) van labor, ahol az ellenfelektől eltanult dolgokat fejlesztésekben használhatjuk fel, fegyverraktár, ahol a küldetésekért kapott pénzből a meglévő egységeinket, egyebeinket tuningolhatjuk, és kantin, ahol zsoldoscsapatok szolgálatait vehetjük meg. A hídon pedig válogathatunk a küldetések közül, ugyanis a lineáris játékmenet már rég nem menő: mi magunk választhatjuk ki (értelemszerűen a megszerezhető javak fényében), hogy melyik bolygóra kívánunk lecsapni a következő fejezetben.

Aztán magukon a pályákon is olyan ötletes megoldások várnak, hogy csak néztem. Nagyon leáldozott már a "menj oda, pusztítsd el, szerezd meg, védd meg" alaptípusokkal dolgozó pályák kora, mindig lesz valami plusz csavar. Nem akarok poénokat lelőni, de az egyik nagyon korai pályán például egy ritka nyersanyagot kell bányászni egy vulkanikus bolygón, ahol viszont az alacsonyan fekvő részeket (tipikusan itt van az ásvány) megadott időnként elönti a láva. Ilyen, és ehhez hasonló látványos, érdekes, szórakoztató dolgokra kell gondolni.

És ami végképp felteszi a koronát az egészre, az az, hogy [spoiler] egy ügyes csavar folytán pár küldetést protoss színekben is játszhatunk, így megcsodálhatjuk ezt a technológiát a "jobbik végéről" is.[/spoiler] Elegáns, na.

Kicsit Warhammer 40k-s lett a terran rész hangulata, ugye a marine-ok máris úgy néznek ki, mint az űrgárdisták, aztán ott a drop-podok extenzív használata (mint a Dawn of War 2-ben), a Vikingek (=Dreadnought), a Reaperek (=Assault Marine), stb. Még a fejlesztgetés is ezt idézte, ami persze nem baj, azt is szerettük. Állítólag minden rész különböző témára épül majd, a zergekét elfelejtettem, de asszem a Protossoknál a hősök lesznek majd lényegesek.

És persze kíváncsi vagyok a sztori folytatására, mert elég _epikus_ (igen) történet kezd kibontakozni, és hát gondolom majd csak a végén fogják az összes szálat megnyugtatóan lezárni. Vagy akkor sem. Az sem lenne baj. :)

Ötös ez a játék, nyilván.

Race to Witch Mountain (2009) - Ez, kérem, az abszolút átlagos, egyszernézős sci-fi akció. Tényleg minden percben, végig azt éreztem, hogy tökéletesen közepes, nézhető, biztosra menve megalkotott filmet nézek. Mindenből pont az, annyi, és ott van benne, ahogy kell, de semmi több, semmi új, semmi kiemelkedő.

Van benne The Rock, meg AnnaSophia Robb, akit imádok, de itt még ő is átlagos. Senkinek semmi baja nem lesz, ha megnézi, de ha kihagyja, akkor sem. Komolyan, ez lesz az új viszonyítási alap filmügyben, annyira a közepe a skálának.

Ennek fényében kap 2,5-et, holott ez a tökéletesség-érzés, ami kíséri, megérdemelne még fél-egy pontot, de hát mégiscsak a tökéletes _B-filmről_ van szó, úgyhogy...

Najó, 3. :)

Ja, egy apróság, ami nem tetszett: a film címe. Ez a Witch Mountain-dolog csak egész későn jön be a filmben, és bár nem annyira spoiler, mivel nem tudjuk hová tenni, de azért mégicsak szerencsésebb lett volna valami mást választani címnek.

És még egy apróság, amit ez a film ihletett, és sok térdcsapkodós pillanatot szerzett (köze nincs a filmhez egyébként, annyit kell tudni hozzá, hogy The Rock korábban pankrátor volt).

Az a fajta ember, aki kizárólag hangosan üvöltve, ordítva tud tüsszenteni. Előszeretettel ideologizálja tettét azzal, hogy csak így tud. Ezt egészen addig el is hihetjük, míg egy olyan szituáció nem adódik, ahol valami számára fontos okból vissza kell fognia a tüsszentését, ekkor ugyanis kiderül, hogy tud ő normálisan is, csak nem akar.

Az elvetemültebbje még rá is játszik a hangos tüsszentésre, és még hangosabbá teszi, vagy tüsszentés után kitartja a hangot, hogy egyértelmű legyen, hogy szándékosan csinálja.

North Country (2005) - Életrajzi jellegű, valós tényeken alapuló, ám fiktív film a nőről, aki először nyert munkahelyi szexuális zaklatási ügyben pert, '84-ben. (Náluk ugye a precedensjog miatt ez sokkal nagyobb dolog, mint itthon lenne.) A főszerepben Charlize Theron (neki amúgyis ez a könnyes szemű áldozat a karaktere), rajta kívül van még Sean Bean egy kisebb szerepben, és Woody Harrelson, aki itt kifejezetten semmilyen.

Igazából szerintem kicsit lazára vették a filmet a készítők, de így legalább nem ment el a teljes hiteltelenségbe. Szóval realisztikus, de cserébe akik igazi sírós, szívösszeszorítós drámát akarnak, azok nem biztos, hogy elégedettek lesznek. Itt inkább az apró, elejtett mondatok és megjegyzések hordozzák az igazi erőt, ahogy látjuk, hogy ezek a dolgok mindennaposak, mindenki tud róluk, és senki nem szól ellene egy szót sem, sőt, a nőknek egyenesen feladatuk eltűrni mindent, amit a férfiak kitalálnak a "szórakoztatásukra", legyen az verés, vagy trágár feliratok firkálása.

Sajnos a tárgyalótermi részek akut Hollywood-kórban szenvednek, amiket a bíró mond, azt mindenki kb. leszarja, üvöltözünk a tanúval, megfélemlítjük, miegyéb, öröm volt nézni. Hálisten ez kb. 15 perc a filmből, de fél pont simán elúszott ezen.

Ha ez nincs, akkor 3,5. Így csak 3 pont. Korrekt film, jól meg van csinálva, de szerintem lehetett volna jobban is.

The Last Airbender (2010) - Nálam hátrányból indult a film, mivel láttam azt az itthon kb. ismeretlen, három évados rajzfilmsorozatot, ami alapján ez készült. Kicsit szorongtam M. Night Shyamalan rendezősége miatt is, nyúlt ő már nagyon mellé... Meg kell jegyeznem, hogy rendesen, moziban, 3D-ben láttuk, így semmi nem fogható a minőségre.

Összességében azt kell mondanom, nem volt olyan rossz, mint amilyenre lélekben készültem. De persze bőven megvoltak vele a bajok, hallga csak:

Kamerakezelés. Ha ez _nekem_ feltűnik (sosem szokott), akkor már nagyon szar. Sok-sok olyan jelenet volt, amikor nem azt láttatták velem, amit szerettem volna, én meg nyújtogattam a nyakam. Több olyan dialógust is megfigyeltem, amikor egy-egy szereplőt hiperközelről mutatva, mondatonként váltott a kamera. Ha jól tudom, ez egy olyan hiba, amit közepesen amatőr filmesként sem kéne elkövetni... Rettentő zavaró volt.

Az effektek, a látvány sem volt mindig olyan jó, mint lehetett volna. Vontatott hatást keltett, hogy fél órát hadonásztak a legtöbb "varázslat" előtt, mire vizuálisan elkezdett történni valami. A 3D is olyan volt érzésem szerint, hogy egy-két jelenetben volt, de általában inkább nem. Többször levettem a szemüveget közben, és semmi, a 3D-re jellemző "szétcsúszás" nem mutatkozott a filmen, ergo épp nem kaptuk az effektet. Kicsit lowcost ez így... Sajnos míg a sorozatban a harcművészeti részre is nagy hangsúly volt fektetve, itt ezen is kicsit lazítottak, és kissé hollywoodias egyen-hadonászást kapunk.

Logikailag is sokszor majdnem sikítottam. Valamiért a firebenderek képességét megváltoztatták a filmben, és nem tudnak maguktól tüzet teremteni, hanem mindenféle módokon viszik magukkal (pl. ilyen viharlámpa szerű ketrecekben), és elhelyezik az adott helyszíneken. Azonban ez minden harci jelenetet hiteltelenné tett, mert ugye a víz, föld, levegő mind kiváló módjai lennének a tűz eloltásának, aztán a firebenderek hadonászhatnak ahogy akarnak... Ehhez képest egyetlen esetben sem tették meg ezt hőseink, vagy akárki más. Holott sokszor ott volt a tűz forrása az orruk előtt fél méterre, de akkor sem.

Ez már csak az én fájdalmam, de abszolút önkényesen változtatgatták a dolgokat a sorozatból. A jellegzetesen kínai Fire nation itt indiai (főszerepben a gettómilliomos Dev Patellel), a legtöbb karakter nem stimmel (Iroh-nak köze sincs az eredeti megfelelőjéhez), és tetőzi a dolgot, hogy amikor Zuko egy jelenetben a családjáról készült festményt nézi, azon még a sorozatból megszokott, hosszú szakállú, kínai Firelord Ozai látható, míg őt a film minden idősíkján egy nulla arcszőrzettel rendelkező indiai újzélandi fazon játssza. De sajnos egészen a főszereplőkig is felér ez a tendencia, Aang sem sokban hasonlít az eredetire.

Továbbmenve ezen a vonalon sajnos belefutunk az evidens problémába: nem lehet egy három évados sorozatot (vagyis egy évadját, mert ez a film igazából az első harmada az egész sztorinak, ezt is kicsit kifelejtették a promóból) másfél-két órába átültetni jelentős veszteségek nélkül. A kulcsjeleneteket mind egész hitelesen megkapjuk, de nincs mögöttük jelentés, nem voltak hosszasan felépítve, nem ismertük meg eléggé a karaktereket, hogy aggódjunk értük, vagy akár csak értsük a nemtriviális akcióikat, így pedig súlytalan maradt a legtöbb dolog. (Kiemelném példaként a hercegnő és Sokka kapcsolatát, az egyenesen komikusan hatott így.)

Voltaképpen nem rossz film, aki még nem találkozott ezzel a fantasy (kicsit steampunk) világgal, annak akár ez az eredetiség is elviheti a dolgot. (Bár imdb-n bőven olvasni lesújtóan negatív kritikákat "laikusoktól" is...) Ám aki látta a sorozatot, az nagyon nem lesz elégedett. Nem akarom nagyon lehúzni a személyes ellenérzéseimre alapozva, ezért 2,5-et kap. De tartok tőle, hogy bukta lesz, és nem forgatják le a következő két részt, á la The Golden Compass.

Brooklyn's Finest (2009) - Korrekt akció/dráma három rendőrről, akik teljesen más területen vannak, külön utakat járnak, még csak nem is ismerik egymást (és ami külön tetszik, hogy minimális idő- és térbeli átfedéseken kívül nem is keresztezik egymást a szálak). Mindhármójuknak megvannak a maguk problémái, jellemhibái, gyengeségei, amikkel kapcsolatban a film konfliktusai adódni fognak.

Abszolút zseniális volt a beépült ember/besúgó gengszter (Don Cheadle, jól nyomta az ipart) története, és annak drámai lezárása. A másik két vonal kicsit klisésebbre sikerült, mert gyakrabban érintett területekről szóltak. Richard Gere karaktere érzésem szerint kicsit harmatos lett, vagy csak a többiek voltak jobbak, a történetük mozgalmasabb, ezért hatott így. Nem bántak szűkmarkúan a nevekkel egyébként: Ethan Hawke, és Wesley Snipes még a két nagyobb kaliber a filmben.

Nagyon jó volt, hogy a realitást az akciójeleneteknél is szem előtt tartották, nem csak a drámánál. Nincsenek métereket hátrarepülő meglőtt emberek, sem végtelen tárral lövöldözés vagy instant összerogyások és elhalálozások egy pisztolylövéstől. Így kell ezt.

Mivel mindkét vonal erősen benne van a filmben, az akció és a dráma kedvelőinek is egyformán jó szívvel tudom ajánlani. Akik meg szeretik ezt a klasszik "zsarus" feelinget, azoknak egyenesen kötelező.

Tőlem is simán kap egy négyest.

Az a fajta ember, aki örökké a neveden szólít, ha kell, ha nem. Tegyük fel, hogy a neved Kálmán. Ekkor ő így mond el egy átlagos mondatot: "Kálmán, szerinted az hogy van, Kálmán, hogy az amerikaiak ennyire érzéketlenek a nemzetközi helyzetre, Kálmán, szóval mit gondolsz erről, Kálmán?"

The Sorcerer's Apprentice (2010) - Teljesen élvezhető ifjúsági fantasy/akció/kaland, a szükséges hajlításokkal és problémákkal, de korrektül előadva. Nicholas Cage szerintem kicsit túlzás volt erre a szerepre, elég lett volna valami kisebb formátum is. A srácnál viszont elkélt volna még némi rutin és tehetség, de azért így sem volt vészes. Külön kiemelném, hogy a product placement orcátlan szinten megy a filmben. Tetszett még, hogy a főgonosz magyarnak van megálmodva (kezdem megszokni, hogy amerikának mi egy rém egzotikus nép vagyunk), csak ugye mókás, mert a merlini időkben mi még bőven ide-oda vágtattunk a pusztán. Sebaj, cserébe elképzeltem Horvath-ot (Alfred Molina, na ő tök jó volt a szerepére) sámánszerkóban, borzasan, és máris jobb lett a kedvem. :)

Na, összességében könnyed, nézhető, élvezetes film, egy nézésre bőven jó. 3,5 jár, mint a jó filmeknek általában.

Nem értem, hogy miért ilyen elbaszottak a kis repülő rovarok. Azokra gondolok, amik nekirepülnek mindenfélének, csak úgy, mert ott van előttük. Ez a mindenféle a legtöbbször én vagyok, kiemelten a szemem és a szám. Ez mégis milyen már? Mintha mi séta közben (mert nekik a repülés pont olyan természetes vívmányuk) csak úgy random nekimennénk néha a falnak, minden ok nélkül.

Nem értem továbbá, hogy az ilyen szinten koordinálatlanul mozgó lények hogy a frászba nem pusztulnak ki? Jó, nyilván mert sokan vannak. De akkor meg miért nem fejlődnek? Most már tanuljanak meg normálisan repülni, ne csapódjanak az arcomnak, vagy pusztuljanak ki, de üstöllést. Szerintem.

Apocalypse Now (1979) - [Spoileres lesz!] Ősklasszikus pszichedelikus vietnámiháborús. Durvasága ma már nem megy ritkaságszámba, de biztos vagyok benne, hogy ez '79-ben még extrém mészárszék-hangulat volt. De nem is ez a lényege a filmnek, hanem az, hogy egy máris rettentő deprimáló alapszituációból süllyedünk bele a szörnyűségek és az őrület újabb és újabb szintjeibe (párhuzamosan azzal, ahogy haladnak végig a folyón, remek allegória). Éreztem egy kis párhuzamot Dante Isteni színjátékával is, néhány helyszín, szituáció mintha csak egy-egy kör lenne a pokolban.

Külön kiemelném Kilgore és Kurtz természetesen adódó összehasonlítását. Kilgore-ral sokkal korábban találkozunk a filmben, és akkor ő az archetipikus katona, a karizmatikus vezető, aki nem fél, ha pár méterre robban tőle a gránát, és így tovább. A maga nemében ő is totál őrült persze: Ugye elmegy elfoglalni egy vietnámi mércével is rettentő veszélyes falut, csak mert ott szörfhöz ideálisak a hullámok. (Egyébként ekkor hangzik el a szájából a kultikussá vált mondat, miszerint "I love the smell of napalm in the morning.")
Később pedig látjuk ugye Kurtz-öt, aki egy egész más dimenzió. Ő nem őrült, ő abszolút elborult. Ő nem karizmatikus, ő félisten. Rettentő összetett, és bonyolult karakter, mégis a film 90%-ában csak beszélnek róla, olvasunk róla, de nem látjuk, nem találkozunk vele. Aztán amikor igen, nyilván mindenki elvárásaihoz képest tök más. Nem lehet követni az észjárását, nem lehet vele azonosulni, de azt vesszük észre, hogy már bőven nem a kivégzőosztagnak drukkolunk.

Sokáig írhatnék még róla, mert minden jelenete zseniális, művészi, és a belőlük összefűzött film is telitalálat, még úgy is, hogy a befejezés finoman szólva is vázlatos. Rettenetesnagy ötös jár rá, és aki hallgat rám, az megnézi.
 

Az a fajta ember, aki képtelen a térde behajlításával, normális módon leülni, neki ehhez a hétköznapi mozdulatsorhoz feltétlenül társul a szabadesés felhőtlen öröme is. Ezért valahányszor ülő helyzetbe helyezi magát, azt majdhogynem egy egyenes derékkal bemutatott, mérnöki pontosságú vetődéssel abszolválja, általában a környéken (kiemelten az azonos alkalmatosságon) ülők nagy örömére.

Elvetemültebb verziója még aprót ugrik is hozzá, hogy még teljesebb legyen az élmény.

Nesze neked, Farkas Gyula, modoros voltam (hűde megerőltetett), de mégis írtam valamiről. Talán még humoros is volt. (Vagy még nem, előbb kell bele egy matekos adoma?) De semmiképp sem építeném erre a komplett blogot. :P