Az a fajta ember, aki örökké a neveden szólít, ha kell, ha nem. Tegyük fel, hogy a neved Kálmán. Ekkor ő így mond el egy átlagos mondatot: "Kálmán, szerinted az hogy van, Kálmán, hogy az amerikaiak ennyire érzéketlenek a nemzetközi helyzetre, Kálmán, szóval mit gondolsz erről, Kálmán?"
Az a fajta ember - 16
2010.07.27. 00:41 | Mainframe | 2 komment
Címkék: folytatásos
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://mainframe.blog.hu/api/trackback/id/tr562170053
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Montana.. 2010.07.27. 09:19:20
Eggyel kevésbé érthetetlen "az a fajta", aki minden egyes reggel minden egyes szembejövő munkatársának névvel köszön. "Szia, Kámán!"
Mainframe · http://mainframe.blog.hu/ 2010.10.06. 13:46:19
@Montana..: Ezt bevallom, én is szoktam, méghozzá azért, mert rettentő rossz a név-, arc-, és mindenféle memóriám. Így jópárszor elmondva (magamnak) a neveket (ráadásul párosítva az arccal) talán valamivel könnyebb mindenkit megjegyezni.
Kiemelten érvényes ez munkahelyen, új társaságokban, szóval olyan helyeken, ahol egyszerre lesz sok új ember.
Kiemelten érvényes ez munkahelyen, új társaságokban, szóval olyan helyeken, ahol egyszerre lesz sok új ember.