Amszterdamról nehéz lesz írni, de azért megpróbálom.
A megérkezésünk kalandosra sikerült, mert bár ezúttal viszonylag koraeste odaértünk, ám elkövettük azt a hibát, hogy Forma 1 hotelben foglaltunk. Erről mindketten nagyjából pozitív élményeket őriztünk még fiatalabb korunkból, ám mostanra nagyon leromlottak, és a megszüntetés küszöbén vannak (ha jól értettem, az Etap hotelek fogják átvenni a helyüket fokozatosan). Szóval ez megint egy eldugottabb hely volt Amszterdam külvárosában, és mivel nem találtuk, viszont a navigáció végpontján egy másik hotelt igen, így oda mentünk be érdeklődni, de a recepciós lány "nem idevalósi, ő nem tudja, hol van"... Hát kíváncsiságból kicsit körbenéztünk, a következő épület volt a szállodájuk mögött. De nem lehet mindenki egy Sentinelbe oltott Sherlock Holmes, én megértem...
Azért olyan nagy örömünk nem volt benne, hogy megtaláltuk. Még talán az anno elsírt kamionosszállónál is rosszabb körülményekkel szembesültünk, és persze nulla internet, amit meg vehettünk volna, az 20 euró. Ezek így együtt meggyőztek minket, hogy most először bizony az asztalra csapunk. Valójában ilyen betyáros megmozdulásokra nem volt szükség, a recepciós néni kedves volt, és miután röviden elmagyaráztam neki a helyzetet, hogy a komfortszintünk máshol helyezkedik el, visszavonta a foglalásunkat, és visszkaptuk a pénzt, sőt, még ajánlott is pár másik (persze szintén Accor) hotelt a közelben, amit megpróbálhatunk.
Mi viszont visszamentünk arra a helyre, ahol utánakérdeztünk a Forma 1-nek, mert még ha nem is tudták, hol van, maga a szálloda elég jól nézett ki (egyébként végig nem derült ki, hogy 3 vagy 4 csillagos volt-e, egyes helyeken ez, máshol az volt kint). Elég lol volt ugyanabban a parkolóban 10 métert odébbgurulni, miután az előbb azt mondtuk a recepciósnéninek, hogy nem, még nem tudjuk, hová fogunk menni. :D Cserébe (korlátlan nettel együtt) megkaptuk utunk egyik legjobb (és egyben legdrágább) szállását, tekintsétek meg a képeken.
Valójában már aznap éjjel sem bírtunk megülni a seggünkön, és felfedeztük magunknak a velencei halpiac és a brüsszeli zöldségpiac után az amszterdami húspiacot is. Ne húzd a szád, ez itt helyi látványosság, kulturális tevékenység, turista-dolog. Na. Egyébként érdekes volt, láttunk olyat, hogy a lányokkal a részleteket egyeztető srác karján egyből ott volt a párja is, aztán egyszercsak egy fura fekete ember kokaint akart nekünk eladni, de nem kértünk.
Másnap sokáig aludtunk (végre egyszer), nagyjából random járkáltunk a városban, és főként annak egyik legnagyobb parkját, a Vondelparkot tekintettük meg. (Vondelpark körpanoráma első és második verzió.) Nagyon sokan ajánlották a Heineken Experience-et, de Haszprus sem kardoskodott annyira érte (gondolom ő leginkább azért, mert elég hosszú programnak hallatszott), nekem pedig annyira nincs sem affinitásom, sem érdeklődésem a sör iránt, hogy inkább kihagytuk.
Ami viszont helyi sajátosság és érdekesség, az a bringák abszolút többsége és uralma. Ekkora kazlakban kerítésekhez (meg úgy igazából mindenhez) kötött bringákat még sosem láttam. Bringasávok nyilvánvalóan mindenhol voltak, de olyat én még nem láttam, hogy nekik is legyen külön kanyarodósávjuk, amibe lesorolhatnak pl. balra, ha arra szeretnének továbbmenni. Továbbá olyat sem, hogy egy bringás letoljon egy autóst. Itt simán, ő az út császára. Ennek eredményeképpen gyalogosan és autóval is kétszer nézel körül minden alkalommal, amikor keresztezel valamit: először a bringasávban, aztán az autósok/gyalogosok miatt. Ha beléptem egy bringasávba, ugyanolyan halálfélelmem lett, mintha itthon legalábbis négykézláb szerettem volna végigmászni a Hungária körúton.
Azt viszont nem értem cserébe, hogy miért mindenki ilyen béna bringákkal jár. Kezdve azzal, hogy mindegyik ilyen mélyvidék edition, tudjátok melyik, amiket nálunk a talajrészeg papák tolnak haza éjjel a kocsmából a földúton. Na, itt MINDENKI ilyennel csapatja, a felszereltségük és az állapotuk is hasonló, ráadásul. Állítólag még ezeket is lopják ezerrel, szóval ennyiből értem, hogy egy fullos gépet nem lehet sehol otthagyni, és ez így praktikusabb nekik, nade akkor is, miért nem lehet szebb/jobb állapotban megőrizni, kicsit személyre szabni, valami. Igaz, hogy szállítmányozási megoldásokból láttunk egyet-kettőt, ilyen bringa elejére szerkesztett talicskától kezdve a legváratlanabb helyeken és formákban előforduló kosarakig, extra ülésekig, meg amit még el tudsz képzelni. :)
A sok szép és jó ellenére, amit láttunk, azért volt pár legalábbis kérdéses értékekkel bíró dolog is a városban, ennek illusztrálására azt az apró momentumot tudnám felidézni, mikor Haszprus egyszercsak minden átmenet nélkül, elmélázó tekintettel közölte: "Ez a város a pokolra jut. Az egész." Nem volt merszem vitatkozni. Ide kapcsolódik, hogy jót derültünk a konkrétan a piros lámpás negyed kellős közepén elhelyezkedő keresztény hostelen, aminek a neve "Shelter" volt. :) Találó.
Persze jó kérdés, hogy itt mennyiben van szó magának a városnak a viselt dolgairól, és mennyire a legális könnyűdrogokat és prostitúciót kiélvezni szándékozó turistaáradat általános színvonaláról, de tény, hogy Amszterdam nem csak helyet és alkalmat biztosít az utóbbinak, de kb. teljes egészében ebből él... Pedig vannak ilyen rendes idelátogatók is, mint mi, ugye... Mert mi nagyjából ennyit csináltunk ma. Becsszó. :)
Tegnapi útvonalunk, ami végül ide vezetett minket, a pokol tornácára
(Eurotrip, 9. nap - 2011.07.04.) (előző nap) (következő nap)
Olvass az útról Haszprusnál is.