Az a problémám (sokminden más mellett) az emberekkel, hogy pusztán on-demand alapon úgy érzik megtehetnek sokmindent, amit kicsit objektívebb szemszögből nézve biztos hogy ők is hiteltelennek éreznének. De mivel saját magát a túlnyomó többség jó embernek tartja (ami ráadásul egy elég szubjektív és ellenőrizhetetlen fogalom), ezért nem nagyon van ami megálljt parancsoljon. Megmondom mire gondolok:

Ezek mindennapi dolgok. Apróságok. Van a világnak nagyobb baja is, nyilván. Nade. Az azért mégis mi már, amikor ugyanaz a csávó osztja a legnagyobb hangon az észt a kocsmában a rohadt tolvaj politikusokról, aki napközben vállalkozóként két kézzel csalja az adót, meg trükközik ahol tud? Erre mondják, hogy nincs rá morális alapja. Ez azonban egy elég ismeretlen fogalom, és még azok közül is sokan leszarják akik ismerik.
Másik példa kell? A gyorshajtó, aki szörnyülködik a sok ilyen-olyan kihágást elkövető autóson, holott ugye ő is mit csinál. Csak ugye neki van vezetési rutinja, ő tudja mikor mennyivel lehet, sőt kell menni, meg ő még nem okozott balesetet (ja, még). Csak arra nem döbben rá hogy ez mind bullshit. Pontosan ugyanolyan szabályszegők mind a ketten, csak az egyik jobbnak tartja magát a másiknál (és valószínűleg vica-verza).

Ez sajnos olyannyira elterjedt, és annyira beépült a köztudatba, hogy rendszerint ha ezzel szembesítesz valakit, még neki áll majd feljebb. Mert hát ő jó ember, ő csak visszalopja a családjának amit az állam ellop tőle. Meg hát a Jocó is így tolja, aztán milyen jó fej. Csak az a geci Józsi, az a rohadt adócsaló, mert a másik focicsapatnak drukkol. És hasonlók. Panaszkodni meg utálkozni nálunk amúgyis divatos, szóval miért kéne ilyen apróságok meg elhanyagolható körülmények miatt fékezni a pofánkat amikor épp a drogosokat szidjuk, mint mondjuk az hogy minden héten legalább egyszer mi is négykézláb megyünk haza megverni a családot?

És akkor még csak azoknál a speciális eseteknél tartunk, amikor ugyanabban ludas az illető mint a céltáblája. De mi lenne ha aki ludas, az úgy alles zusammen kussolna? Mindenről, ami a saját hibájának a szintjén mozog. Mondjuk szidja a sorozatgyilkosokat és a népirtókat, azt még egy elég biztos morális magaslatról teheti.

Sokat kérek szerintetek?
 

Gurotesuku (2009) - Oké, ha befejezted a sírvaröhögést a film japán címén, akkor kezdhetjük is. :) Imdb-n 4,8@579, biztató. :D Egyrészt ajánlották (igaz negatív felhanggal), másrészt olvastam róla kritikát, amiben viszont dícsérték. Műfajilag a vadiújonnan köztudatba került torture-porn kategóriába esik (ami igazából horror/thriller). Nincs mögötte komolyabb sztori mint mondjuk a hasonló Fűrész-filmek mögött, a végkifejlet banális és random, ráadásul itt átmegyünk abszolút fantasyba is, nem tett jót a film egészének. Kiemelném még a hangeffektek abszolút béna egysíkúságát, akármihez nyúl ugyanis a főgonosz, az úgy szüttyög mint egy vödör takonyban úszó angolna. Olyan dolgokat már ki sem emelek hogy a két főhős abszolút hiteltelenül játszik, a verbális, és a nonverbális reakcióik teljesen emberidegenek és nélkülöznek minden valóságalapot. Ilyen helyzetben egy áldozat nem hősködik meg mártírkodik, hanem leginkább üvölt mint a fábaszorult féreg, és mindenáron megpróbál szabadulni.

Közepesen élvezhető horrormozi volt, a Fűrész-típusú filmek fanjainak tudom ajánlani, de ne várjanak tőle sokat. 2,5 jó lesz rá.

Ma voltam Haszprus barátom diplomavédésén (plusz az afteren), és ezúton is szeretnék neki gratulálni hogy most már iggazzy mérnök. ;)

Sherlock Holmes (2009) - Na, akkor a játék mellé itt a film ajánlója is, ha valaki keresővel tévedne ide, ne érezze átverve magát. :)

Ma már nem élnek meg az olyan feldolgozások, amik a klasszikus témát mutatják be, újra ugyanúgy. Valami csavart bele kell vinni, valamit újra kell gondolni. Példa erre a nemsokára kijövő Alice-film, a régebbi King Arthur, vagy a 300, és még hosszan sorolhatnám. Jelen filmünk is így tett a közismert detektív alakjával: Holmes (R. Downey Jr.) szétszórt, aszociális (kicsit House-osra lett véve a figura szerintem), ellenben bokszol, és otthon a tudományos kísérleteivel a szomszédok agyára megy. Ezzel együtt Watson (Jude Law, kis bajusszal, uramisten) mindig mindenben segíti és követi. Aztán kapunk fejben levezetett okfejtéseket (ami szerintem érdekes volt), explicite elmagyarázott helyszínelést és nyomozást, de mindent csak a releváns jelenetek UTÁN, tehát ez a film nem kitalálós, gondolkodós, csak simán ülős-nézős. Az akciójelenetek jól meg vannak csinálva, érdekesek, ahol kell ott mókásak. Ha Downey Jr.-t látom, már biztosra veszek egy nagyon jól megkülönböztethető humort a filmben. A karaktere itt is dialógusban erős főleg, és már ő egymagában is szórakoztatóvá tenné a filmet.

Nem mondom hogy korszakalkotó film, inkább egy hangulatosabbra vett popkorn-mozi, vagy annál egy kicsit több. Mindenképp érdemes megnézni egyszer. Kap egy négyest.

Mivel a blogon hiányt képeznek a kalandjátékok, ezért a hiányt pótolandó most én ragadok billentyűzetet.

Rögtön elsőként egy, a kategóriájában rendhagyónak számító játékot említenék meg, és a továbbiakban következő talán kicsit negatív hangvétel indoklására a "kapufáról, de bepattant" életérzést jelölném meg.

Én íme eljöve ez az új fejezet is a blog életében: vendégszerzőnk van, PlaTina512 kolléga személyesen, aki mindjárt egy játékajánlóval örvendeztet meg minket. :)

Köszönjük!

Invictus (2009) - A pozitív Afrika-film. Amikor Clint Eastwoodnak épp nincs olyan jó napja mint a Mystic River esetében, akkor kicsit  körvonalasan alkot (mint mondjuk a Gran Torino példája is mutatja). Úgy érzem most is ilyen napja volt, ugyanis végig nem dőlt el bennem hogy most életrajzi- vagy sportfilmet néztem. Nyilván mindkettőt, és a kettő közötti összefüggést, amin keresztül be akarja mutatni Mandela (mert igen, ebben van Mandela, Morgan Freeman által megszemélyesítve) hatékony, korrekt, és példamutató hozzáállását az új Dél-Afrikai Köztársaság megalkotásához. Látjátok, értem én, csak valahogy a filmmel mégsem vagyok maradéktalanul elégedett.

Ott van a fenti probléma. Keveset kapunk Mandelából is, és a Springboks nevű rögbicsapatból is (kiknek vezére Matt Damon, nem más). Nincs idő kifejteni, elmélyíteni egyik szálat sem. A csapatkapitány sablonos, első szóra az elnök személyiségének hatása alá kerül, és onnantól "Yes sir.", meg "Thank you sir.", végig az egész filmben, de nem csak ő, hanem az egész, (majdnem) full fehér, apartheidista csapat is. Meg Matt szülei is, akik szintén kissé elevenen ápolják a búr gyökereiket. Azon kívül tök érthetetlen az is hogy mitől lesz ebből a csapatból hirtelen bajnok, az utolsók közül felemelkedve. Minden sportfilmes klisét elénktesznek ami csak a műfajban létezik.

Morgan Freeman jó, de ő nem bír rossz lenni. Nemrég mondtam is valakinek egy beszélgetés alkalmával, hogy ő simán az orgánumával elvisz akármilyen filmet. De tényleg, akármit. (És nem bírom ki, álljon itt erről egy emlékezetes jelenet a Family Guy-ból.)

Announcer: We now return to Morgan Freeman starring in "The Narrator."
Morgan Freeman: Ever since I was a little boy, people have enjoyed the sound of my voice. And I figured you either get busy talkin or you get busy dyin'. The work is really quite easy. Why even right now I'm just sitting in a chair, sipping some tea and reading from a script. The wall is covered in something that resembles egg crates except they're soft and spongy, like a twinkie...like a twinkie.

Ő nagyrészt kész anyaggal dolgozott, lévén Mandela mint ember, és az ő közszereplései gazdagon vannak dokumentálva. A többi hozzágondolt jelenet meg az obligát tömjénezés (de, igen, szeretem Mandelát, nem azért).

Úgy tűnik Afrikát csak úgy tudják sikeresen filmre vinni ha abban lehet faluszélen hegyben heverő halottakat mutogatni. Ez most nem annyira volt emlékezetes sajnos. Egy 2,5-et azért simán megkap, mert tisztességesen megcsinált film.

The Last King of Scotland (2006) - A negatív Afrika-film. Valami miatt azt hittem hogy Nelson Mandeláról szól, de később jöttem rá hogy az Invictusszal keverhettem, vagy valami (ami fura, mert legalább egy éve meg akarom nézni, és azóta ezt hiszem). Na meg elég árulkodó jel volt az is hogy Forest Whitaker kicsit sem hasonlít Mandelára. Idi Amin neve meg nekem abszolút nem mondott semmit (neked sem, ne légy sznob). Szóval abszolút úgy ültem neki hogy ez egy sikertörténet lesz. Hát nem. Nagyon nem.

Kicsit példabeszédesre, díszletesre van véve a dolog a "semmiből" jött skót orvostanonc történetében, aki Ugandába megy ilyen segélyszervezetes munkát végezni, aztán a sors szeszélye folytán hipp-hopp Idi Amin, az aktuális (és ünnepelt, és jófej, stb.) diktátor magánorvosa lesz, majd egészségügyi miniszer, majd főtanácsadó, you name it, mondhatnám. Persze jön a fényűzés, mögötte a nemes célokkal, a nagy emberek társasága, amit a srác nagyon élvez, csak aztán elkezd elfogyni a cukormáz, és jönnek az (Afrikában sajnos azt kell mondjam már-már szokásos) dolgok, mint a népirtás, tisztogatás, katonai diktatúra, egyéb helyi szokásokkal és kegyetlenségekkel megfűszerezve.

Ekkor már persze pucolna haza a srác, de ez nyilván nem ilyen egyszerű. Cserébe elég sokáig maradt ahhoz hogy ezt mind megtudhassuk, ugyanis a film (és ez üt benne igazán nagyot) valós személyeken és történéseken alapul. Az összes látott kegyetlenséget és brutalitást négyzetre emeli az a pár archív képsor, amit a valódi diktátorról látunk, ami (azzal együtt hogy az elején már explicite meg lett mondva) a végére kereken az arcunkba tolja, hogy ez mind nem mese, hanem kicsit délebbre ez a napi rutin, kezicsókolom.

Forest Whitakert eddig csak pozitív szerepekben láttam, és úgy érzem pont ezért esett rá a választás ebben az esetben. Ő nem egy közmondásos gonosztevő, aki vigyorogva végez ki kisgyerekeket, egy rettentően emberi, esendő karaktert hoz, ami sokkal-sokkal félelmetesebbé teszi, a realitásértéke miatt. (Erről elhangzik egy emlékezetes mondat a főhős szájából a film egyik kulcsjelenetében.) Nem azért öldököl mert ez a perverziója, hanem mert félti az országát, a saját pozícióját, a saját életét. És erre mind nagyjából van is oka. Ettől persze még egyik tette sem lesz jogos, csak azt akarom mondani hogy az ilyen, totál reális mozgatóerők, motivációk hiányoznak sok negatív figura mögül a filmekben, és ezért maradnak vázlatosak. Na, itt ilyen nincs. Ugyanitt vagyok kénytelen megjegyezni hogy a srác alakítása, és tettei is kicsit erőltetettek voltak néhol. De ez nem is az ő filmje volt valójában.

Egy négyessel kell jutalmaznom ezt a filmet.

Jó rég volt játékajánló, így hát lássunk valami nagyjából aktuálisat, epikusat, kardozósat, mert ilyen dukál. Dragon Age Origins. Nagyon nagy hype ment/megy körülötte, amit nem annyira értek, mert kb. semmiben nem hoz forradalmat, újat. Miután egyszer már (majdnem) végigjátszottam, azt kell mondjam, kiváló, emlékezetes, jól megcsinált játékról beszélünk, csak annyi a bajom hogy ilyen már volt, és ilyen még lesz is. Ettől függetlenül az utóbbi idők egyik legmeghatározóbb játékélménye, ki is kell fejtenem úgy érzem, úgyhogy hozz egy teát/kávét ha végig akarod olvasni, nem lesz rövid.

Okuribito (2008) - Hát, az van hogy Mf elkezdett kegyetlen jó filmeket nézni. Ez például ötös.

Moon (2009) - Sam Rockwell egyszemélyes drámája. Az ilyen filmek vagy nagyon jól (Castaway), vagy nagyon rosszul (I am Legend) szoktak elsülni, úgy érzem ez az előbbire példa. Sci-fi végülis, de ennek itt marginális szerepe lesz, hangulatilag keményvonalas dráma. Sejthetőek a fordulatok, kicsit hamarabb is rájöhetne a dolgokra, mert így mindig pár lépéssel előtte járunk fejben, ami zavarja az összhatást. A cselekményt nem részletezném, spoileres lenne. Kiemelést érdemes még Kevin Spacey mint a robot hangja, úgy érzem sokat adott az atmoszférához. A végkifejlet ott hagyja abba a sztorit ahol más filmek elkezdődnének, de a felvezetés után ezt is majdhogynem katartikusnak érezzük (még ha szerintem megintcsak túl sok az agyalás míg eljutnak az evidens és logikus megoldásig).

Kifejezetten jó film volt, és ami még fontosabb, eredeti volt, nem valami sablonnal gyártott tucat. Négyest érdemel.

Spartacus - Blood and Sand (2010) - Anno a linkbáron már lelkendeztem hogy lesz ilyen, kicsit elhamarkodottan sajnos. Most néztem meg az első részt ugyanis, és lesújtó amit láttam.

Az történt ugyanis hogy látták a készítők a Róma sikerét, és gondolták ezen a nyomon el is indulnak. És ha már arra járnak, útközben beleszórnak egy kis Gladiátort (első nyom: a főhős a csatában valakire nagyon hasonlítva üvölti hogy "Hold the line!"), és 300-at is a dologba. Na itt máris túlléptünk egy vonalat, szerintem. Két nagyköltségvetésű, kosztümös, történelmi akciófilmből meríteni nem-olyan-nagyköltségvetésű sorozat létünkre ugyanis erős, nem is kicsit. Ráadásul ha még nem is sikerül, az külön lehangoló. A második percben felmérhetjük a sorozat technikai színvonalát a város (Capua) madártávlati képe segítségével. Olyan mint egy kezdő, középiskolás animátor első szárnypróbálgatása, a házak szarul árnyékolt dobozok, az utcák üresek, gáz az egész. Erre a színvonalra legyünk felkészülve minden aspektusban.

Ugyanis valami miatt minden jelenetben erőltetnek egy teljesen valóságidegen színvilágot, természetképet (az ég olyan mintha valaki elszabadult volna a Photoshop gradiens-eszközével). Látványosan mű az összes környezet, és 90-es évekből feltámadó technológiával vannak rávetítve a szereplők. Érthetetlen hogy miért kellett ez, egy naplementés kiserdőt nem igaz hogy nem tudtak találni a forgatáshoz.

Az elején látott nagypajzsos fegyverzete teljesen korrekt, ami ritka, örvendetes és dícséretes dolog. Hollywood imádja különböző fantasy-cuccokba öltöztetni a harcosait, ez végre egy korhű páncélzat. A film utolsó jelenetében viszont megjelent a gladiátorból látott (sőt, szerintem ugyanaz(!)) ötágú, kétsíkú szigony, ami vastagon fantasy. Igazából a cuccokkal inkább elégedett voltam mint nem, KIVÉVE:

Kivéve azt a részt mikor a thrákok csatába mennek. Hangosan sikítottam (igen, mint egy lány, és nem szégyellem), amikor megláttam a 300-ból egy-az-egyben átemelt kinézetet. Lábvas, szakadt piros köpeny, korinthoszi sisak (legalább a fantasy kardok eltűntek és normálisak lettek helyettük). Ugye nem kell magyaráznom hogy térben és időben mekkora szakadékok tátonganak a két esemény között (görög városállamok<->thrákia, ~i.e. 480 <-> ~i.e. 80-75)? Csak azért mert jól nézett ki (pedig nem, mindegy), nem kéne megszólalásig lemásolni, kezicsókolom. Napoleon is azt üvölti majd Waterloonál hogy "Tonight we dine in hell"? (az mekkora lenne istenem :D) Továbbá lenyúlták a legtöbb effektet is a 300-ból. Alap a belassítás itt is, sajnos ugyanúgy szar mint a 300-ban is volt. Még próbáltak kísérletezni egy odavetített vérfröcskölés-effekttel, amit szénnéerőltetnek végig az egész rész folyamán, de iszonyú bénán néz ki. Amennyire én éreztem, ez is a 300 kicsit rajzos-stilizált világát próbálta utánozni. Ja, és persze gyakás közben megy a metálzene, az ellenfelek pedig fantasy koponyasisakos élőholtnak kinéző vadak, inspiráció szintén a 300, gondolom.

Van még benne kefélés, kettő, mindkétszer a főhős a nejével, minden mondanivaló és tartalom nélkül, ellenben elég expliciten. A Rómában legalább minden dugás hordozott valami kis mondanivalót is, lényeges volt ki dug meg kit, miért ott és úgy, ahogy, stb. Na, ez a rendezőknek nem jött át ezek szerint. Érzelgés van meg romantika, nem éreztem hogy szerepe lenne. Alapvetően túl hősiesre vették a hangvételt, nem illik a sztorihoz, a képi világhoz. Ez nem Leonidasz és az ő spártai dream-teamje, hanem olyan arcok akik az első fél órában az arénában kötnek ki rabszolgaként.

Így leírva kirajzolódott előttem hogy nem is az a legnagyobb baj hogy innen vagy onnan nyúltak, hanem az, hogy mindenhonnan azt ami a legkevésbé illett a sorozatukhoz. Ez az igazi bénaság. Az alakítások végülis elmegy-kategóriásak, és ez még csak egy rész volt, szóval a sztori ívére nem tudok sokmindent mondani, majd meglátjuk. Ha meglátjuk.

Ugyanis rettentően le lettem hangolva. Nagyon kérdéses hogy megnézem-e a többi részt, de gonodlom végül úgyis győz a jó szívem és még 2-3 rész erejéig szavazok neki némi bizalmat. De jelenlegi formájában hatalmas bukásként prognosztizálnám, ami egy évad után nyomtalanul fog eltűnni a süllyesztőben. (Esetleg belerúghatnám én, miközben ordítom hogy "This is Spartaaaacus!" ?:D)

Észrevehettétek hogy két helyen reklám jelent meg a blog felületén, a bal oldalsávban, és az első bejegyzés után. Ez azért van, mert ilyen reklámozós módba váltottam, ugyanis ezeknek van esélyük kikerülni index-címlapra. Ezzel kapcsolatban pár dolgot le kell szögezzek:

Nem sajátom a reklám, nincs közöm az itt reklámozott dolgokhoz, ennél fogva nem is érdekem hogy lásd, kattints rá, akármi. Ha van AdBlockered (firefoxhoz ezt javaslom), nyugodtan etesd meg vele a reklámokat. Én is így tettem egyébként jó rég, még nem láttam egy darabot sem igazából (ezért is lett a vonatkozó doboz neve 'semmi').

Célom-e hogy kikerüljek index címlapra? Most azt mondanám igen, méghozzá azért mert még ilyen sem történt velem, egyszer kipróbálnám. Aztán persze lehet hogy sikítófrászt fogok kapni a sok hülyétől akik a kevés értelmessel együtt így idecsődülnek majd, de hát ezt mind meg kell tapasztalni mielőtt ítéletet mondhatnánk. Ha nem kerülök ki, az sem fog letargiát okozni, tehát nem várható nagy kínlódás a dolog érdekében. Egyébként is úgy érzem sokkal inkább a tematikus blogokból mazsoláznak, ráadásul már van vagy 20-30 favoritjuk, szóval elég telített a piac. :)

Végül pedig még azt mondanám el, hogy kaptam még max 3 reklámhelyet (szöveges és/vagy etarget, oldaldobozban ha jól tudom), akinek van valami terméke, cége, oldala, akármije amit reklámozna, keressen fel és megbeszélhetjük.

Mert a netre írni sem lehet akárhogy. A teljesség igénye nélkül álljon itt pár dolog, amitől instant módon egy kisegítőiskola szintjére fognak elhelyezni magukban akik olvasnak.

CSUPA NAGYBETŰVEL ÍRÁS.
Ez egy ősi toposz, nem is akarom túlragozni. A chates szokások nyomán ez a kiabálást hivatott szimbolizálni. Aki örökké így ír, az valószínűleg nem állandóan kiabálva próbálja interpretálni a mondanivalóját, hanem inkább: 1. Véletlenül rátenyerelt a Caps Lock-ra, amiről sosem tudta mire való, ezért kikapcsolni sem tudja az effektet. Elfogadnám hogy vannak ilyen emberek, ha nem akarnának a netre írni. Akármit. 2. Szándékosan ír folyamatosan naggyal, mert úgy gondolja hogy így kiemeli a mondanivalóját a sok kisbetűs tartalom közül, és ezért jobban oda fognak figyelni rá, ad abszurdum ettől még igaza is lehet egy vitában. Hogy ez a verzió mennyire szomorú, azt nem is kommentálnám.

Hósszú magánhangzók használata indokólatlan helyeken.
Ha valaki lehagy egy ékezetet, azt sókmindennek betudhatjúk: angól billentyűzete van, vagy csak vólt, de azt szókta meg, stb. Ellenben ha valaki plúsz ékezetet iktat be, arra nincs mentség. A rővid és hósszú magánhangzók még csak nem is egymás mellett helyezkednek el a bíllentyűzeten, tehát elgépelésről sem lehet szó. Ezt hiperkórrekciónak hívják, amikór fógalma síncs a nyelvtanról, és ezt túdja is magáról, ezért ótt is javít ahól nem kéne. Csak azón csódálkozom hógy nem szól neki senki.

Felkiáltójellel zárni minden mondatot! A kijelentőeket is! Illetve: sok felkiáltójel használata!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Ilyenkor az író megpróbálja átadni hogy épp nagyon nekihevülve írta amit írt!!!! Annyira hogy a nyelvtan teljesen másodlagos szerepbe került! Esetleg még azt érzékeltetheti hogy ő nagyon komolyan gondolja amit ír, ezért feleslegesek az ellenérvek, neki van igaza!!!!! Üzenem: nem, és tanulja meg a többi írásjelet is, hasznos!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

mondatok kisbetűvel kezdődnek, és nem érnek véget az új mondatokat csak úgy odateszi az előző mögé írásjel nélkül
hálisten ez egy ritkább válfaj de ha már előfordul, általában tömeges (és általam reprodukálni nem kívánt) helyesírási hibákkal és elgépelésekkel párosul ez a réteg minden bizonnyal titkos tudásként adja kézről kézre a vessző írásjelet, mert azt valami csoda folytán ismerik bár teljesen rapszodikusan használják erre a magatartásra lehet indok a szélsőséges nemtörődömség de ha ennyire nem érdekli akkor minek ír egyáltalán a másik verzióba, miszerint inkább megkíméli magát az agymunkától amit a szóhalmazok mondattá formázása jelentene inkább nem is gondolok bele előfordulása köszönhető esetleg a chaten való nevelkedésnek is, ahol ugye egy enter megkímélte őt a formázási kényszertől

Minden igekötő elváló, esetleg ami elváló, az nem.
Folyószövegben nehéz lenne példát adni erre a szindrómára, ezért itt egy rövid válogatás: meg csinálja, el utazik, szét esett, stb. A másik véglet pedig a lefogom tenni, felfogom venni, és így tovább. Apróság, mégsem tudom egy ilyen után komolyan venni az illetőt.

Ha valakinek van még hozzátennivalója, kommentben megteheti.

Doubt (2008) - Egy imdb-s user comment "morális thrillernek" titulálta, ami találó. Nekem egyszerűen a dráma jutott volna eszembe, abból viszont egészen kiváló a dolog. Egyházi iskola a környezet, végig feszült a hangulat, érezzük ahogy egymásnak feszülnek a különböző érdekek, világok, emberek. A karakterek zseniálisak és aprólékosan kidolgozottak, az őket játszó színészek (Meryl Streeppel az élen) maradandót nyújtanak. Végig erős képek, kontrasztok, szimbólumok sorával körítik a cselekményt, ami igazából két-három mondatban elmesélhető lenne, de a film sem nyújtja túl, összesen 104 percről van szó (ami szerintem drámához kevés, de itt tudatos és fontos rendezői döntésként hatott, nem úgy mint másutt). Mégis, ilyen rövid időbe is belefér némi jellemfejlődés, és a vége az maga a katarzis.

Nem volt hiába az az 5 Oscar-jelölés, ezt a filmet én is csak ajánlani tudom, és 4,5-öt adok rá.

Mystic River (2003) - Kétoscaros gyöngyszem Clint Eastwoodtól. Kiválóan sikerült dráma, három megfelelően megválasztott főszereplővel (Sean Penn, Tim Robbins, Kevin Bacon), egy erős vezérszál, és azon túl a sok személyes mellékszál. Nagyon jó húzásnak tartom hogy az elejét ilyen durvára vették (de nem közönségesre), ami után egyből ugrunk vagy 30 évet, és a sztori ott folytatódik, ahol. Abszolút kialakítja a nézőben azt az érzést amit kell: hogy itt történt valami, de nem tudunk mindent, és amúgyis rég volt, koncentráljunk inkább a jelenre, temessük el a problémát. Pont mint a három főhősben. Ebben egyébként is erős a film, nagyon jól elhelyezi a nézőt a megfelelő nézőpontban, jól átadja neki az adott érzést amit az éppen fókuszban lévő szereplő átél (pl. amikor Jimmy meg akarja tudni kit találtak meg a parkban, és a rendőrök nem engedik oda).

Azt kicsit erősnek tartom hogy Dave furcsaságai nem szúrtak még szemet a feleségének holott ugye nem tegnap óta házasok, és a befejezés is kicsit banális, de ezt felfogtam realista húzásnak, mert hát az élet is produkál ilyen helyzeteket néha (sőt gyakran). Amíg ide elérünk, addig viszont folyamatos a feszültség, sok gondosan kimunkált karakter fog kibontakozni, és sokmindent tudunk meg múltból-jelenből egyaránt.

Azt írja az imdb hogy ez Crime/Drama/Mystery/Thriller. Hát szerintem nem, ez egy dráma, és kár lenne belekeverni mást, mert csak ront rajta ha krimiként vagy thrillerként akarnánk megítélni. Ott egyébként 8-at kapott, amit én is megtámogatok a magam egyenértékű négyesével. Erősen ajánlott kategória.

Továbbhaladva zenés témáinkon itt ez a meglehetősen régóta színen lévő kőegyszerű punkbanda. Punkból sokféle létezik, ők ilyen anarchista-proletár vonalon mozognak amennyire én érzem, legalábbis a témák amiket feldolgoznak, legfőképp ezek körül forognak. Rengeteg albumuk közül talán a Hangulatjelentés, a Ludd Tábornok, és az idén kijött Riariaanarchia a legjobb, különlegességként megemlítendő még az Én József Attila, itt vagyok című is, melyen végig az említett költő műveit dolgozzák fel.

Úgy érzem értelmes, aktuális, szellemes témákat vetnek fel a számaikban, és csak kevésbé mennek le a szokásos punk-színvonalra ahol a fő téma hogy mit és mennyit ittak és mit csináltak utána, illetve kik utálják őket emiatt. Az énekes hangja is bőven jobb az ilyen téren tapasztalt átlagnál, mellesleg. És ami átjön a zenéjükből, az az, amire a legtöbb általam hitelesnek és jónak tartott zenekarnál hivatkozni szoktam, hogy belső késztetésből csinálják, nem érdekből, megszokásból, vagy más egyébből. (Gondolom nem is keresik magukat kékre-zöldre a dologból mint egy rahedli, náluk sokkal-sokkal rosszabb slágerzenész, de hát valamit valamiért.)

Sok számuk azért megfelelően ordenáré, de ebben a műfajban ez kell, és ők még jól is csinálják ráadásul. De pont mikor kialakulna az emberben az illúzió hogy ők milyen egyszerű társaság, akik pont elkapták a saját hangzásukat, ezért nem olyan szemét amit írnak mint egy csomó más itthoni punkzene, mindig kihoznak valamit (albumot, vagy csak számot), ami a műveltség egy (megintcsak: ezen a téren nagyjából sosem tapasztalt) más szintjéről tesz tanúbizonyságot, ennek legszebb ékköve a József Attila albumuk volt, amit külön élvezet odatenni az Ágnes Vanilla-féle hasonló kezdeményezés, vagy a Hobo-féle feldolgozások mellé, és ámulni hogy hányan hányféleképpen tudják úgy prezentálni egy ember költészetét hogy élvezetes legyen.

Utolsó érvként azt tudom felhozni mellettük, hogy őket már nagyon régóta hallgatom (majdnem gimi eleje óta), és sok más ekkoriban hallgatott zenéből "kinőttem", másokat simán meguntam, de őket bármikor ugyanolyan élmény meghallgatni mégegyszer, sosem évül el a zenéjük.

Nagyon sokat gondolkodtam mit podcastoljak tőlük, mivel 6 számban maximáltam a mennyiséget (és mivel rájöttem hogy nincs meg a József Attila, ezért onnan nem kaptok), és ennyit a fenti albumokról nehéz jól kiválasztani, de tessék, itt vannak:

Szeresd az összes gyilkost!, 5 óra 30 perc, Utazó (ez feldolgozás), Kisember, Szokatlan a helyzet, Csaló Manó

Előre szólok, az egyszavas, vagy egyszavassá deriválható kommenteket darálóba küldjük, akár az van benne hogy "királyak", akár az hogy "ezdeszar". Tisztelj meg azzal hogy kifejted miért. Köszi.

True Blood (2008) - Na, végigverekedtem magam az első évadon, és megint úgy vagyok vele, hogy nézhető a cucc, de dugig van hibákkal. Sok spoiler lesz, előre szólok!

Lucky Number Slevin (2006) - Ilyen trükkös akció/krimi (A ravasz, az agy..., Blöff, Kiss Kiss Bang Bang, Rock'n'Rolla, stb.), ami kezdi kinőni magát egy új műfajjá, vagy ha nem, hát kéne. Szerintem van annyira élvezhető mint az előbb említettek. Sok benne a csavar és a fordulat, és erős a dialógus, mint az ilyenekben általában. Lucy Liu végre olyan karaktert játszik, aki nem öl mindenkit halomra, és még kedves is (számomra mindenképp ő volt a legemlékezetesebb, nem feltétlenül jogosan). Ja, Bruce Willis nem összevert fejfájós rendőr, most az egyszer (hanem a Sakál, kicsit lazább kiadásban :D). Morgan Freeman megint egyedül az orgánumával elviszi a szerepet. :D Nekem nagyon tetszett a film, mint ez a műfaj általában is, ezért rá merem akasztani a 4,5-et is. Mindenkinek tudom ajánlani.

Ezt az új szót tegnap tanultam a héven. Mellettem állt ugyanis egy egyébként teljesen normálisan kinéző és öltözködő csaj, és a kopasz, kapucnis, egyszerű fejű haverja, és megfelelően hangosan politizáltak, erősen az volt a gyanúm hogy a hév közönségének magyaráznak igazából, nem egymásnak (hiszen ők már alapból egyetértettek, ugye).

Itt került szóba egy másik, jelen nem lévő haverjuk, akire a fenti szót alkalmazták, merthogy a tüntetéseken bezzeg sosem lehet látni, mégis nemzetiszocialistának nevezi magát. Állítólag úgy védekezett hogy úgysincs értelme, pedig a csaj szerint egy faszt nincs. Bár lassan már csak a fegyvernek lesz értelme, tette még hozzá, szintén megfelelően hangosan. Ezen sokáig bólogattak, és hümmögtek egymás közt, aztán leszálltak.

Egy fokkal végülis érdekesebb volt ebbe belehallgatni mint a szemben álló bácsi Blikkjébe beleolvasni.

500 Days of Summer (2009) - Három részletben néztem meg, PSP-n. Ezzel együtt is nagyon tetszett, kiváló megvalósításokkal teli film, képileg nagyon erős, ha külföldi szót kéne használnom, azt mondanám koherens. Az időben ide-oda tekeréssel a sztori semi kiszámítható, nem egysíkú. Voltaképpen semmi újat nem ad a film, de amit megszoktunk, azt egész másképp tálalja. Mint azt már egy bloggerkollégám kiemelte, a soundtrack kiemelkedően jó, nekem is azonnal leugrott a film után, pedig próbáltam lebeszélni, esküszöm bíró úr... Pont olyan mint a film. Kicsit feldob, kicsit lehangol, de megmozdít, és ez a lényeg.

Ez nekem megér egy négyest.

És egy nap olyan dolog jött rám, hogy távoktatódni szeretnék. Méghozzá olyan bolyolult paraméterekkel hogy a saját szakom témájában (IT, tehát úgy érzem elég széles a kínálat, nem egy sinológia), és angolul. Lehet levelező vagy netes. Ezzel hívtam fel az egyetemünk Támpont irodáját ahol mindenkinek mindenben tudnak segíteni. Nem azt kértem hogy zsírozzák le a félévemet és piros szalaggal átkötve hozzák nekem házhoz, csak egy kontaktcímet, vagy pár egyetem nevét szerettem volna ahol legalább utánaérdeklődhetek hogy hogy megy ez, mik a lehetőségek, stb. Szegény kolléganő hangjában (aki felvette a telefont) azonnal éreztem a tanácstalanságot, ezért amikor tétován elkezdte magyarázni az ösztöndíjas külföldi tanulás lehetőségeit, akkor rövidre zártam a dolgot és mondtam hogy nem kérek ösztöndíjat, örömmel fizetek az oktatásért, csak kiutazni ha nem muszáj akkor inkább nem akarnék. Erre megadta egy külföldi oktatás ügyében illetékes munkatárs számát (nevét nekem külön kellett elkérnem hogy egyáltalán tudjam majd kit keresek, vagy megszólíthassam, ilyesmi...), én meg felhívtam őt, hátha. Ott is megkaptam hogy ha északi országokba mennék például tanulni, ott EU-s diákoknak ingyenes. Kiváló, de inkább nem utaznék sehova, ellenben fizetnék (ezt hosszan kellett magyaráznom, hogy nem baj ha pénzbe kerül hogy egy külföldi egyetemre járhatok, nem értem ezen mi olyan érthetetlen). Hát olyat nem tud, esetleg érdeklődjek NAGYKÖVETSÉGEK oktatási részlegén. Erre már nem tudtam mit válaszolni, inkább letettem.

Divatos címszavakban kiírni hogy mivel van bajom: EU, Magyarország, elit egyetem, tájékoztatás. Menjek a nagykövetségekre körbekilincselni mint valami menekült. Köszi. (Mellesleg kétlem hogy ott sokkal több információval rendelkeznének ilyesmiről mint a Támpontosok, de az ő esetükben legalább érthető is...)

16 Blocks (2006) - Igen, Bruce Willis megint fejfájós, összevert (ráadásul alkesz) rendőrt alakít. :D Nem hiszem hogy ez egy hosszas elemzést igénylő film, nagyjából átlagos akció/krimi, egy-két csavarral. Az egész egy hosszú üldözés, itt-ott dialógusokkal (néha egészen banális helyzetekben is), ami nálam negatívumként hatott. Nem mondom hogy nem volt tisztességesen megcsinálva, csak ez tipikusan olyan film, ami nem hagy semmilyen nyomot, nem ad semmit, és nem látom különösebb okát hogy miért készült el. Tökátlag, meg lehet nézni, de akkor már miért ne valami jobbat. Ez 2,5.

Murder in the First (1995) - Klasszikus tárgyalótermi dráma, némi Shawshank Redemption-os felhanggal, miszerint a fő téma itt is a börtönökön belüli korrupció, visszaélés, alkotmányellenes magatartás. Aki a legnagyobbat alakítja, az egyértelműen Kevin Bacon, a megnyomorodott Henri Young szerepében. Nem csak a szimpatikus vonásokat hozza át a karakteréből, hanem ugyanolyan lelkiismeretesen mutatja be a szerepe negatív oldalát is. Az ügyvéd karakterét kicsit sablonosnak éreztem (a feltörekvő fiatal tehetség, aki lerázza magáról a konvenciókat és a korrupt feletteseket), és Christian Slater nem is tett túl sokat ez ellen. A brutális igazgatóhelyettest alakító Gary Oldmant sokáig fel sem ismertem. Ő is elég jól hozta a szerepét.

Az ilyen filmekkel az a baj hogy nincsenek benne meglepetések, kb. minden fordulat (az a kevés is ami van), jóval előre sejthető, mint ahogy a végkifejlet is. Ezzel együtt jó volt, egyszer mindenki nyugodtan megnézheti. Három és fél, pont mint imdb-n a 7.

Dorian Gray (2009) - Oscar Wilde regénye alapján készült film a viktoriánus Londonban. Műfaját tekintve leginkább ilyen misztikus thriller/dráma vonalon mozog, de nem félelmetes, sokkal inkább nyomasztó. A történet szerint a címszereplő egy gyönyörű és romlatlan fiatalember, aki vagyont örököl, és újonnan szerzett ismerősei közül a különösen romlott Lord Henry Wotton bevonja saját világába (ópium, kurvák, mulatónegyedek, ami kell), és szélsőségesen hedonista ideológiájával megmérgezi Dorian lelkét. Ami a misztikumot beleviszi a vonalba, az egy festmény, melynek okán hősünk az idő előrehaladtával egyáltalán nem öregszik, ám ezért, és viselt dolgaiért mégiscsak nagy árat kell fizetnie, de ezt majd meglátjátok ti is, nem spoilerezek tovább.

Thrillernek nem jó a film, aki azért nézné meg, ne tegye. Egyetlen olyan jelenet volt benne amikor ugrottam egy picit, de ennyi. Drámának jó, bár a fő karakter kicsit sarkosan van ábrázolva, nem látunk igazi karakter(vissza)fejlődést, inkább csak mintha két külön karaktert váltogatnának. Aki mélyebben adta át a karakterét az Colin Firth mint Lord Wotton, különösen a film vége felé ábrázolja remekül az öregebb lordot, aki feladta az elveit.

Nagyon emlékezetes pillanatok, amik kiemelést érdemelnének, nincsenek a filmben, és úgy érzem nem ment rá eléggé egyik vonalra sem: nem akar sem megijeszteni, sem megbotránkoztatni, sem sajnálatot kelteni, mondanivalót csak kicsit ad át, és persze nyomaszt, de ez így önmagában szerintem kevés. A képi világ viszont teljesen rendben volt, szépen tudták ábrázolni ezt a kort (akinek ez tetszett, az próbálkozzon még a From Hell című zseniális művel is, vagy a Sweeney Toddal, igaz az kicsit fantasy).

A könyvhöz hasonlítva rengeteg az eltérés, és egész másra is mennek rá, itt egész hosszan ábrázolják Dorian lezüllését, míg ez a könyvben épp csak említés szintjén van.

Összességében jó film volt, élveztem, kicsit többet ki lehetett volna hozni a témából, de ezzel is elégedett voltam. Adjunk rá három és felet.