Invictus (2009) - A pozitív Afrika-film. Amikor Clint Eastwoodnak épp nincs olyan jó napja mint a Mystic River esetében, akkor kicsit  körvonalasan alkot (mint mondjuk a Gran Torino példája is mutatja). Úgy érzem most is ilyen napja volt, ugyanis végig nem dőlt el bennem hogy most életrajzi- vagy sportfilmet néztem. Nyilván mindkettőt, és a kettő közötti összefüggést, amin keresztül be akarja mutatni Mandela (mert igen, ebben van Mandela, Morgan Freeman által megszemélyesítve) hatékony, korrekt, és példamutató hozzáállását az új Dél-Afrikai Köztársaság megalkotásához. Látjátok, értem én, csak valahogy a filmmel mégsem vagyok maradéktalanul elégedett.

Ott van a fenti probléma. Keveset kapunk Mandelából is, és a Springboks nevű rögbicsapatból is (kiknek vezére Matt Damon, nem más). Nincs idő kifejteni, elmélyíteni egyik szálat sem. A csapatkapitány sablonos, első szóra az elnök személyiségének hatása alá kerül, és onnantól "Yes sir.", meg "Thank you sir.", végig az egész filmben, de nem csak ő, hanem az egész, (majdnem) full fehér, apartheidista csapat is. Meg Matt szülei is, akik szintén kissé elevenen ápolják a búr gyökereiket. Azon kívül tök érthetetlen az is hogy mitől lesz ebből a csapatból hirtelen bajnok, az utolsók közül felemelkedve. Minden sportfilmes klisét elénktesznek ami csak a műfajban létezik.

Morgan Freeman jó, de ő nem bír rossz lenni. Nemrég mondtam is valakinek egy beszélgetés alkalmával, hogy ő simán az orgánumával elvisz akármilyen filmet. De tényleg, akármit. (És nem bírom ki, álljon itt erről egy emlékezetes jelenet a Family Guy-ból.)

Announcer: We now return to Morgan Freeman starring in "The Narrator."
Morgan Freeman: Ever since I was a little boy, people have enjoyed the sound of my voice. And I figured you either get busy talkin or you get busy dyin'. The work is really quite easy. Why even right now I'm just sitting in a chair, sipping some tea and reading from a script. The wall is covered in something that resembles egg crates except they're soft and spongy, like a twinkie...like a twinkie.

Ő nagyrészt kész anyaggal dolgozott, lévén Mandela mint ember, és az ő közszereplései gazdagon vannak dokumentálva. A többi hozzágondolt jelenet meg az obligát tömjénezés (de, igen, szeretem Mandelát, nem azért).

Úgy tűnik Afrikát csak úgy tudják sikeresen filmre vinni ha abban lehet faluszélen hegyben heverő halottakat mutogatni. Ez most nem annyira volt emlékezetes sajnos. Egy 2,5-et azért simán megkap, mert tisztességesen megcsinált film.