És egy nap olyan dolog jött rám, hogy távoktatódni szeretnék. Méghozzá olyan bolyolult paraméterekkel hogy a saját szakom témájában (IT, tehát úgy érzem elég széles a kínálat, nem egy sinológia), és angolul. Lehet levelező vagy netes. Ezzel hívtam fel az egyetemünk Támpont irodáját ahol mindenkinek mindenben tudnak segíteni. Nem azt kértem hogy zsírozzák le a félévemet és piros szalaggal átkötve hozzák nekem házhoz, csak egy kontaktcímet, vagy pár egyetem nevét szerettem volna ahol legalább utánaérdeklődhetek hogy hogy megy ez, mik a lehetőségek, stb. Szegény kolléganő hangjában (aki felvette a telefont) azonnal éreztem a tanácstalanságot, ezért amikor tétován elkezdte magyarázni az ösztöndíjas külföldi tanulás lehetőségeit, akkor rövidre zártam a dolgot és mondtam hogy nem kérek ösztöndíjat, örömmel fizetek az oktatásért, csak kiutazni ha nem muszáj akkor inkább nem akarnék. Erre megadta egy külföldi oktatás ügyében illetékes munkatárs számát (nevét nekem külön kellett elkérnem hogy egyáltalán tudjam majd kit keresek, vagy megszólíthassam, ilyesmi...), én meg felhívtam őt, hátha. Ott is megkaptam hogy ha északi országokba mennék például tanulni, ott EU-s diákoknak ingyenes. Kiváló, de inkább nem utaznék sehova, ellenben fizetnék (ezt hosszan kellett magyaráznom, hogy nem baj ha pénzbe kerül hogy egy külföldi egyetemre járhatok, nem értem ezen mi olyan érthetetlen). Hát olyat nem tud, esetleg érdeklődjek NAGYKÖVETSÉGEK oktatási részlegén. Erre már nem tudtam mit válaszolni, inkább letettem.
Divatos címszavakban kiírni hogy mivel van bajom: EU, Magyarország, elit egyetem, tájékoztatás. Menjek a nagykövetségekre körbekilincselni mint valami menekült. Köszi. (Mellesleg kétlem hogy ott sokkal több információval rendelkeznének ilyesmiről mint a Támpontosok, de az ő esetükben legalább érthető is...)
