Tropic Thunder (2008) - Teljesen elmebeteg film, hálisten saját magát sem veszi komolyan, ettől lesz jó. Sok a név, Ben Stiller, Robert Downey Jr., Jack Black (aki itt is természetesen "Jack Blacket alakítja" :P) a főszerepben, de mellettük ott van még Tom Cruise (saját magától teljesen idegen szerepben), Matthew McConaughey, és Nick Nolte is. Az egész filmet egy olyan hangulat járta át, hogy "srácok, itt van ez a halom pénz egy filmre, van valami alapötlet is, de leginkább baromkodjunk kedvünkre, aztán meglátjuk mi lesz belőle...", ami ugyan nem fog sokat dobni a minőségen, de könnyed lesz, laza, nézhető, és szórakoztató. Sajnos szinkronos változatot néztem, ami gondolom járt némi poénveszteséggel, de összességében nem volt rossz. Sok jelenetnél hangosan felnevettem, pedig nem nagyon szokásom. Külön odavertek az elején lévő műtrailerek. :D

Egylövetű vígjáték, ordas nagy baromság, de ha ennél többet nem várunk el tőle, akkor hálás film, megéri megnézni. 3,5 jár rá.

Amikor azt veszed észre, hogy az elején kitűzött worstcase scenario most már a bestcase scenario, akkor valamit elcsesztél.

Monster (2003) - Ez tipikusan olyan film, ami lehetne bármilyen, már az elején leesett az állam, amikor megláttam, hogy Charlize Theron mit művelt magával a szerep kedvéért. Nyilván a sminkesek is benne voltak a dologban (egy ilyen jó nőt ilyen rondára megcsinálni művészet, és ezt komolyan mondom), de a csaj emellett komolyan átformálta az egész testét. Jó 10-15 percig nem is ismertem meg. Mondjuk meg is kapta érte az Oscart, abszolút megérdemelt módon.

De aztán emellé még odatesznek egy nagyon erős sztorit is. Igazából a megvalósítás mindegy is lehetne (egyébként kb. átlagos), annyira elviszi a története önmagában. Nincsenek benne nevek, nincsenek rendezői trükkök, nincs semmi, csak a zord, kemény realitás. Meg a tudat, hogy megtörtént eseményeket látunk.

A sztori lassú, de egyre durvább alakulása a film végére tesz le teljesen, és ezt érdemes is kivárni. Adnék rá egy négyest, bár ez nem az a kimondott "szórakoztató" film. Elgondolkodtatni sem fog igazán. Valójában nem tudom mit csinált, de azt jól.

Itt ez az index-cikk, "Ezeket a sci-fiket várjuk nagyon 2010-ben" címmel. Reagálni szeretnék rá.

Először is, amit lazán végigfutva rajtuk is észrevehetünk: legalább a fele nem is sci-fi. The Last Airbender? Prince of Persia? Ezek akkora fantasy-k, mint állat. Szeritnem a Resident Evil és a Splice inkább horror, az Inception inkább mystery, és a Despicable Me esetében is max a második helyre szorul a sci-fi címke az animációs mögött.

Aztán bajom van az indavideo lejátszójával is. Az elején lévő 3 mp-es reklám mégis mi a fasz? Ilyet ma már kurvára nem szokás, tessék máshová tenni őket, másból élni, de nem a videótartalmat szennyezni vele. Aztán maga a lejátszó kb. alig reagál a hangerőszabályzásra. Nem egyszer volt olyan, hogy egy kurvahangos videót levettem a fizikailag eltalálható legalacsonyabb szintre, és még ott is túlzás volt, utána kellett szabályoznom más hangerőbeállításokkal. Ebből valami olyanra következtetek, hogy relatív a hagerőszabályzás, amin azért segíteni kéne, transzformálni, standardizálni a videók hangerejét, mert így ez több mint zavaró. Már a videók totál eltérő hangerőszintje önmagában is, amit jól meg lehet figyelni ha végignézitek a cikkben lévő trailereket. Mindegyiknél fél percig ide-oda kell tologatni a hangerőt, hogy valami hasonló jöjjön ki mint az előtte lévőé. Tudom hogy így is innen-onnan guberálják össze a videókat, nade kérem, ez így igénytelen.

Végül a filmekre is kitérnék, mert majd érdekes lesz ide visszalinkelgetni, mikor valóban megnézem őket.

A Splice egy lejátszott ötletre épít, szerintem elég olcsó, hatásvadász módon, egy egylövetű horror lesz, és kész.

Ugyanez áll a Despicable Me-re, gyermeteg szituációs poénok tömkelegét látom, gyenge sztorival, kevés eredetiséggel.

A Last Airbender 3D-je szerintem csak a trend által kikényszerített dolog, ezért nem hiszem hogy jót fog tenni a filmnek. Azért vannak nehéz helyzetben ezzel a darabbal, mert ebből egy zseniális, 3 évados rajzfilmsorozat már elkészült, és azt (ráadásul 2 órába besűrítve, élő szereplőkkel) lehetetlen überelni. Nekem az is elég lenne ha csak megközelítenék, de annyi mindentől tértek el máris (pl. a fire nation a rajzfilmben abszolút kínai jellegű, itt meg inkább indiai), annyira nem hasonlítanak a rajfilmes változatukra a szereplők, hogy az fáj. Shyamalan pedig sajnos szokott nagyon mellélőni... Mindegy, fix hogy megnézzük, de félek.
Ja, egy kis adalékinfó a filmhez: a sorozatnak a Last Airbender csak az alcíme volt, mert a címe az volt, hogy Avatar. :D Szerintem amikor publicitást kapott a Cameron-féle Avatar, akkor a forgatáson a stáb az újsággal a kezében elmorzsolt egy nem is anniyra halk kurvaanyádat, és nekiálltak átírni az egész avatárosdit. Ha megfigyelitek, a kissrácot a trailerben sem szólítja senki avatárnak, holott ez az ő titulusa. Szinte látom hogy a filmben sem fogják, ehelyett találnak rá valami erőltetett szinonímát, mint a Chosen One, vagy hasonló. :D

A Prince of Persia valszeg egy könnyed popkornmozi lesz, jó látvánnyal, kőegyszerű, lineáris sztorival. Sajnos ebből is elsődlegesen a profitot akarják kisajtolni érzésem szerint, ehhez pedig elég a 3D (itt mondjuk indokolt is lehet), egy-két signature move a játékokból, meg egy tucat harci jelenet a lehető legváltozatosabb fegyverekkel. Ennyi. Pedig a játékoknak elég epikus íve volt, de ez megintcsak nem fog beleférni 2 órába. Jó lesz, de nem elég jó.

The Cross. Nem tudunk róla semmit. Ezért érdemes volt betenni a cikkbe, komolyan. Köszi.

Predators, hááát... Ebből még bármi lehet, az AvP filmekből is össze lehetett rakni egy érdekes trailert, aztán mégis nézhetetlen trágya lett mind a kettő. Itt megint kicsit béna dolognak tartom hogy a szörnyeket nem, vagy csak kicsit mutatjuk (akár csak a trailerben is, de borítékolom hogy a film első fél-háromnegyed órája azzal fog telni hogy a semmivel paráztatnak), mikor nincs élő ember aki ne tudná mi az a predator, a rutinosabbak fejből felsorolják a teljes fegyverzetét is, szóval a misztifikálással hatást elérni ebben az esetben nem lehet. Csodálkozom, hogy erre a rendezők még nem jöttek rá. Pedig kaphatnánk plusz fél óra normális akciót. További aggályom, hogy már 2 film volt, amiben a predatorokon és embereken kívül alienek is voltak, mégsem nyűgözött le minket pusztán a változatos helyzetek sokasága. Úgyhogy itt valami pluszt sürgősen be kell dobni, különben bukta lesz. Én bízom Antal Nimród tehetségében, de hatalmas franchise-hoz nyúlt, kiterjedt, és nehezen kielégíthető rajongói körrel, ami nem túl hálás feladat.

Resident Evil: n+1 (jó, Afterlife). A legutóbbi (Extinction) mondjuk nagyjából nézhető volt, nem úgy mint a 3, de ez az egész sorozat abszolút arra van beállva hogy úgyis elmennek rá a tömegek, és úgyis termel majd valami profitot. 0 ihletettség, 0 motiváció, 0 újítási szándék. Összeülnek brainstormingra, hogy most milyen monszták legyenek, kitalálnak két pitbosst, felvázolják a 10 harci jelenetet, közéjük dobnak valami erőltetett dialógusokat, leforgatják, CG, és kész. Mint egy zacskós kínai leves. Olcsó (itt nem feltétlenül pénzügyi értelemben), igénytelen, sablonos, de nem rossz, ehető, _végülis_ jóllaksz tőle, de benned marad a rosszérzés, hogy műkajára fanyalodtál. Ez a film is ilyen lesz.

A Tron remek film volt a maga idején, remélem nem annak a híréből akar majd megélni az utód (Tron Legacy), és lesz benne jó eredeti sztori, ha már a látványvilágon nem kellett sokat agyalni, mert alájuk tette az előd (és igen nehéz lenne eltérni tőle, sőt, még ellenjavallott is, pont divatja van ennek a minimalista futurisztikus dizájnnak). A 3D itt jó ötlet, kell bele (mint az erős). Simán lehet jó, bizakodom.

Iron Man 2. Optimista mód ON. :D Ezzel nem fognak tudni mellényúlni, az elsővel eltalálták a tuti elegyet, ebből bármennyi jöhet. Tuti siker lesz, nálam is.

Az Inception ötlete jó, bár a trailer alapján nekem kicsit kevés benne a mystery-vonal, ezt tényleg inkább sci-fisre fogják venni, úgy tűnik. Ettől még lehet jó, Leonardot szeretjük, a képi világnak volt 1-2 ütős eleme már itt is, remélem nem lőtték el a puskaport (mint pl. az Avatar trailerében).

Na, röviden ennyi.

Spartacus - Blood and Sand, s01 (2010) - Naszóval az van, hogy még anno az első rész teljesen elborzasztott, ezért az kapott egy ennek megfelelően ekézős kritikát (én meg ehhez kapcsolódóan megkaptam a blog első retardált kommentjét, köszönjük, még sok ilyet). Aztán a kalandból megnézett további részek minősége olyan meredeken ívelt felfelé, hogy azon komolyan meglepődtem. Ezért úgy érzem, most, az első évad végén rehabilitáljuk ezt a művet, mert korántsem lett olyan rossz, mint az elejéből sejtettem.

A két relatíve nagy név (John Hannah és Lucy Lawless) mellett abszolút új arcokat láthatunk, akik jól is néznek ki, és meglepően jól is játszanak. Sőt, gyakran azt éreztem, hogy a szerepük szorítja korlátok közé őket, mert néhány karakter bizony kicsit körvonalas lett (néhány rabszolga, vagy a Doctore). Ó, nyugalom, a főbb szerepekben ez azért nem fordul elő, különösen John Hannah nyújt emlékezeteset, minden a színen töltött percét élvezet nézni, annyira fel tud oldódni az ellentmondásos Batiatus bőrében. De a mellékszálak között is ugyanígy abszolút korrekt lett Varro és Ashur története is, mindegyikben külön fordulatokkal és meglepetésekkel. Akit szerintem méltatlanul elhanyagoltak, és lett volna benne még bőven lehetőség, az Solonius, a rivális lanista.

A női front is rendkívül fontos, egyrészt a pornográfiával határos jelenetek sokasága miatt (és ki mondta hogy az baj? :P), másrészt mert ott is egy zseniális melléksztori bontakozik ki Lucretia (a milfkirálynő Lucy Lawless) és Ilithyia között, és akkor még nem is beszéltünk a vagonszám prezentált szebbnél-szebb nemes- és rabszolgalányokról. Ők kellettek is ebbe a sorozatba, annak macsós jellege miatt. Remekül egészítették ki a látványvilágot.

Ha már a látványról van szó, ezzel kapcsolatban jó irányba mentek a készítők, és nem erőltették annyira az első rész szín- és (lowcost) CG-orgiáját, hanem visszafogták magukat, és innentől csak a vért öntözik géppel, meg a harcjelenetekre segítenek rá némiképp. Nyilván a várost és a háttereket is így csinálják, de próbálták kevésbé ordítóan (a felhős hátterek máris nem hatnak olyan vásárinak, mint az első rész ötmillió színű gradienses naplementéje). Tetszett, hogy nem ragadta el őket Hollywood lendülete, és nem estek át fantasyba, csak kisebb történelmi pontatlanságokat tartalmaz a mű. (Kinek mi a kicsi, ugye...)

Maga a főszál kellően lendületesen alakul, egy üresjárattal megvert rész sem volt (pedig nagyon nagy sikersorozatokat tudnék mondani, ahol voltak részek amin konkrétan elaludtam...igen, a Lost), mindig elénk tettek valami izgulnivalót. Nem féltek a drasztikus megoldásoktól sem, végre egy olyan film, amiben ha valaki hülyeséget csinál, megsérül, ha valaki megsérül, akkor hosszú időn át gyógyul, ha pedig valakinek úgy jön ki hogy abszolút a rövidebbet húzta, akkor meghal, tökmindegy mennyi screen time-ot kapott előtte. Ehhez tartozik, hogy ügyes trükk a halottak képernyőn tartása kísértet/álom/látomás formájában. Jót tesz a hangulatnak, nem kell azonnal megválnunk a karaktertől, ésatöbbi.

Azt kell mondjam, amit már az elején is: az első ballépést követően teljesen korrektül megtalálták a hangot a készítők, és egy enyhén akciófilmesített, tesztoszteronnal átitatott, de prezentábilis évadot láthattunk. Sajnos (?) az a hír járja, hogy a főhős orvosi eltávja miatt a második évad nem a sztorit folytatja, hanem az előzményekről fog szólni. Hát, majd meglátjuk hogy sikerül, én reménykedem.

Ebben a témában a Róma tette fel a lécet, amit még leverni is nehéz, nemhogy átugrani, de ennek a sorozatnak sikerült megrezgetnie, úgyhogy bizakodva várom a második szériát.

Itt ez a hír, jól. NHH, meg ORTT, médiaellenőrzés, internetszabályozás...

Segítségül már a címbe beleírtam a sok-sok karaktertől nem jól látszó szót. Cserébe igen röviden tudom kommentálni a kezdeményezést:

Akiknek ebben része van, azok fulladjanak már meg egymás keresztben lenyelt faszától kéremszépen, de üstöllést.

Nem lesz így népszerű ez az új kormány...

Cold Mountain (2003) - Mondanám hogy tankos-romantikus, de a polgárháborúban még nem volt tank. Igazság szerint a romantikus szál a film elején és végén kap csak 10-15 percet, azon kívül inkább a háborús jelleg dominál, amit kellően jól jelenítenek meg. A romantika kicsit súlytalan maradt így, de talán ez volt a készítők eredeti célja is. A szokásos háborúsfilmes hibák közül hálisten túllépnek azon, hogy "Az ellenség gonosz, a mieink jók.", cserébe csak egy lépésre jutunk tőle, odáig, hogy "Az összes katona gonosz, csak a főhős a jó.", ami tipikus ha a hős ki akarja vonni magát a harcokból. Ennek megfelelően a karakterek rettentő sarkosak, aki jó, az egy élőszent, aki rossz, az meg maga a sátán.

Abszolút teletömték ezt a filmet is nevekkel, a főbb szerepekben nem meglepő Jude Law, Nicole Kidman és Renée Zellweger, de a kisebb szerepekben is olyan arcokkal találkozunk, mint Natalie Portman (10 perces szerep, komolyan), Brendan Gleeson, Donald Sutherland, vagy Cillian Murphy (5 perc). :) Kiemelném Renée Zellweger-t, akinek sokkal több ilyen, és sokkal kevesebb Bridget Jones-típusú szerepet kéne játszania. Igaz az elején kicsit (nagyon) túljátszotta, de a végére belerázódott. A többi szerep sokkal klasszikusabb volt, így nem éreztem hogy nagy kihívást jelentene bármelyik színésznek, ehhez mérten jól is csinálták. Jude Law ezzel az istentelen nagy szakállal kicsit hasonlított Kabir Bedire. :D

Feltétlenül érdemes megnézni. 4 (Azért írom ezt így ki minden alkalommal, mert akik RSS-ben olvassák, azok nem látják a szexi grapefruitos értékelőt.)

update: a teljesség kedvéért megjegyezném, hogy ez egy szóban leadott filmes kérés volt Friplifraplitól. Aki írásban szeretne bejelenteni hasonlót, itt megteheti.

Huo Yuan Jia (2006) - A Jin Wu sportszövetség alapítójáról készült életrajzi film, többé-kevésbé klasszikus kínai stílusban, így van némi dróton repkedés, kicsit erőltetett karakterek és dialógusok, hogy a humorról már ne is beszéljünk. Összességében azért teljesen jó volt. A harci jelenetek változatosak, és gyönyörűen kivitelezettek. Jet Li címszerepe nem igényelt túlzott színjátszási képességeket, de ilyen filmet azt hiszem nem is ezért nézünk. Ellenben van benne Nathan Jones, mindenki kedvenc Boagriosa a Trójából. Ahová hatalmas bulldózer-ember kell, oda őt hívják, úgy tűnik. :D A mondanivaló és a cselekmény is kőegyszerű, de cserébe lerendezik bő másfél órában.

Abszolút megéri megnézni, mert a látvány mindent visz, az összes többi pozitívum meg már csak a hab a tortán. Kap egy négyest.

Der Untergang (2004) - Kezdjük azzal, hogy Bruno Ganz (itt Hitler) zseniális. Abszolút benne volt a szerepében, pedig nem volt egyszerű, a karakter minden egyes rezdülésével terelte tovább a cselekményt a maga útján, ha úgy tetszik (természetszerűleg) ő vitte előre a filmet. A többiek is jól alakítanak, bár egy-két pillanatban tettenérhető volt néhány túljátszás, de többnyire át tudták adni a hangulatot.

Ami pedig a másik nagy erőssége a filmnek. Gyakorlatilag az egész mű arról szól, hogy mindenki számára nyilvánvalóan megbukott náci birodalom utolsó menedékében a különböző emberek hogyan reagálnak erre a kilátástalan helyzetre, az egyszerű civilektől a gyerekeken át a vezérkarig, sőt ugye legfőképpen magáig a Führerig. Ezek az extrém reakciók (mert valahol mind az), az erős képi megoldásokkal megtoldva nagyon hozzák a leülős, esetenként nem gyengén megdöbbentő hangulatot.

Egy egész picit túl volt nyújtva a dolog, kicsit soknak éreztem a 156 percet, meg lehetett volna oldani 120 körül is akár. Tetszett továbbá, hogy a zsidókkal kapcsolatos dolgok csak 1-2 mondat (jó-jó, akkor elég hangsúlyos mondat) erejéig kerülnek elő, de láthatóan ez a film nem róluk/értük szólt, pedig ugye a nácis filmek túlnyomó többsége ezt a témát célozza, vagy ha nem, még akkor is előveszi ütőkártyának, mert beválik. Itt nem lesz szomorú szemmel néző kisgyerek a szögesdrót túloldalán, anélkül is megoldják hogy ledöbbenjünk.

Nekem nagyon bejött a film, aki még nem látta (mert ugye már nem mai darab), az feltétlenül pótolja ha épp olyan hangulatban van (mert ehhez kell). Kap egy jóféle 4,5-et.

Ha valaki még nem látta volna...

(Megj1.: Valahol mélyen szánalmas, kicsinyes bosszú a sikertelenségekért)

(Megj2.: Valahol még mélyebben sírva fakadtam a röhögéstől :D)

Avagy az asztrális gyalu.

Infusion - Meant to be (8:32)

Percy Jackson & The Olympians: The Lighning Thief (2010) - A kilométeres címből sorozatjelleget sejthetünk, mint már máshol is. Ezúttal is remélem hogy nem fogják erőltetni, vagy ha mégis muszáj, akkor egyenesen DVD-re.

Ógörög színre lefújt Harry Potter. Annyi a közös elem, hogy szinte vártam mikor kerül elő mondjuk a Teszlek Sisak. Egyébként ilyen "fiataloknak" szánt (ez azt jelenti hogy a gyerekek és a serdülők sem tudják normálisan élvezni mert egyikükhöz sem szól megfelelően) délelőtti műsorsávos kalandfilm, rettentő erőltetett jópofáskodással és szlenggel.

Nevek alig, ők is láthatóan feszengenek a rettentő béna szerepeikben (Sean Bean, a Róma egyik királya Kevin McKidd (komolyan vérzik a szívem hogy ilyen gagyi filmben kell látnom), Pierce Brosnan, Uma Thurman). A sidekick nyakában neonnal szegélyezett világító tábla: "Kötelező néger".

Ja, és itt is nyilván Hádész=Sátán, Alvilág=Pokol, ha lehet még hangsúlyosabban mint az előbb.

Teljesen felesleges, legfeljebb közepesen megcsinált kölyökmozi, a sokkal jobb és eredetibb nagytesók szemérmetlen másolásával. Abszolút nem ajánlom. Egyes.

Clash of the Titans (2010) - Ógörög színre fújt fantasy, dzsinnekkel, kung-fuval, indokolatlan mennyiségű szaltózással és ugrálással, szembántóan művi környezetben és kelléktárral. Zeuszon csillogó lovagi páncél van, és főhősünk is ilyen krómozott műanyag fantáziakarddal emberkedik. A történetvezetés (ha már nem autentikus, akkor legalább) sablonos és lapos. A párkák jól bejósolják Perszeusznak a szörnyű halált, de az biztos a Clash of the Titans 2-ben lesz, mert itt nem volt. Megint szabadon tombol az az ősbarom filmes megfeleltetés, hogy Hádész=Sátán, Alvilág=Pokol. Ez mától mondjuk -1 pontot ér minden filmben.

Másfélre jó talán. Én megspórolnám a helyetekben a mozijegy árát. És az arányromlást is, ha már.

Eposzi mértékű balsiker.

The Princess and the Frog (2009) - A klasszikus mesétől kicsit elszakadó Disney-feldolgozás, egyenesen New Orleans-be helyezve, egészen jól ülő látványvilággal. Mangrovemocsár, jazz, gonosz voodoo pap, színes-pörgős videoklipek, szerintem eltalálták. Tetszettek a fordulatok (egyet sem lövök le jutalomból, még a legelsőt sem, és egyúttal mindenkinek tanácsolom hogy nulla kutatással menjen neki a filmnek ahogy én, így sokkal jobban ülnek a csavarok), illetve az az abszolút egyedi vonás, ami pláne egy Disney-filmtől meglepő: a gazdag, elkényeztett, ellenszenves kislány ezúttal a főhős barátnője, és nem gonosz. Én még ilyet komolyan nem láttam. Najó, végül ez is spoilerbe kívánkozott...

Ami nem tetszett benne, az pár elég körvonalas és bénán sikerült szereplő, mint a krokodil, vagy a szentjánosbogár. A két főszereplő is nagyon klisés és sarkos, de kisgyerekeknek készült moralitás-meséről van szó, szóval erre fel voltam készülve. Illetve örök sirámom a sok (általában már alapból bárgyú, és a szinkronizálás során még sokkal bárgyúbbá váló) dal, amitől Disney-ék nem bírnak elszakadni kiba* kur* másfél óra erejéig (az egyetlen üdítő kivétel az Atlantis volt, és az mekkora király mese is lett, legalább ötször láttam).

Összességében úgy érzem gyerekeknek a pár kicsit ijesztő vizuális effekttel együtt is tökéletesen élvezhető a dolog, és talán a nagyobbaknak sem fog fájni annyira mint általában a klasszikus Disney-mesék. Ér egy háromnegyedet.

28 Weeks Later (2007)  - Az első résznél mindenképp jobb, pörgősebb, látványosabb filmet kapunk, ahol már az alapszitu is érdekes: a zombi-apokalipszis után vagyunk, épp megkezdődik az újjáépítés Angliában.

Az egyetlen név a filmben Robert Carlyle (a 51st State Felix DeSouzája, isten az a film :D), aki sajnos eléggé szűk teret kap játszani, így nem is tud nagyon megnyilvánulni. A roppant erőltett és klisés másik főszereplő, a doktornő pedig egész egyszerűen rossz, de minden szinten. Ahogy a kölykök is. Meg a sztori is. Irreális, és ostoba. Akik épp végignéztek egy zombiinváziót, azok a betonbiztosan védett zónában is maguk alá szarnak egy zörgő levéltől, nem kirohangálnak a kihalt, ellenőrzetlen városba utcán viháncolva rohangászni, akkor sem ha történetesen gyerekek. És így tovább, mást már komolyan nem emelnék ki. Najó még egy valamit, mert pozitívum (de akkor már egyből spoiler is): zseniálisan mutatja be a film hogy az öncélú hősködés, és az előre lefektetett szabályokkal és átgondolt utasításokkal ellenkező cselekvések bizony katasztrofális eredményekhez vezetnek, holott ugye a legtöbb filmben ez a menő, és mindig a hősnek lesz igaza. Na, itt nem. Nagyon nem. :D. Hát így.

Nézhető volt, de ez sem használta ki a teljes potenciálját. Kevés a zombis kontaktjelenet, sok az ember-ember konfliktus (ami ilyenkor nagyon hamar átcsúszik az érdektelen kategóriába), meg a katonai erőfitogtatás, pedig úgy érzem nem erre kíváncsi aki zombis filmre ül be. (Talán még a Dawn of the Dead hozta legjobban a klasszik zombis feelinget, na meg a Shaun of the Dead. :D)

Az a fajta ember, aki ha szeret valamit, nem tudja elképzelni, hogy más nem szereti azt. Megkérdezi szereted-e, és nemleges válasz esetén minimum úgy néz rád mint egy földönkívülire, rosszabb esetben rád legyint, "pfff" karakterlánccal illet, vagy ennél komplexebb módon adja a tudtodra, hogy nem vesz emberszámba.

Mára pedig ezt találtam ki, majd raktam össze (bénán, mert először próbálok ilyesmit): Emotive.

Tracklista, ha valakit érdekel:
Dream is Destiny - Home 4:10
Crash Test Dummies - Mmm Mmm Mmm Mmm 3:47
Curtis Stigers - To Be Loved 3:55
Trevor Hall - Other Ways 3:25
 

The Virgin Suicides (1999) - Kivételesen egy olyan filmről van szó, aminek előzőleg sikerült megismernem a könyvváltozatát. Egyből eszembe is jutott miért nem szoktam ilyet. Mert minden filmes feldolgozás sokkal szarabb mint a könyv.

Kezdjük azzal hogy a hangulatot abszolút nem sikerült visszaadni. Nyoma nincs a borongós, deprimáló atmoszférának, amit viszont felvezetnek az első pár percben a narrátor szövegeiben, szóval nem tudatos átrendezésről van szó, egyszerűen nem sikerült. A bemutatással is ide-oda kapkodtak érzésem szerint, néha kapunk narrációt (egyébként igen jó az elcsigázott, darálós hang amin kapjuk), aztán sokáig csak az aktív eseményeket látjuk, néha pedig átcsap műdokumentarista interjúzásba (erről szó van a könyvben is, de ott ugye természetében tök jól megfér a narrálással, itt nem). A három közül bármelyik kettő jó lett volna együtt, a három már nem.

Sok apró részletet kihagytak, amik szerintem fontosak lettek volna a történet szempontjából. Nem látunk egyetlen közös szomszédi tevékenységet sem, pedig a könyvben ezek lényeges szerepet játszanak. Nem látjuk kellően sokat és kellően hangsúlyosan a ház fokozatos hanyatlását, holott ez a könyv egyik legfontosabb allegóriája. Nyomát sem látni a fiúkon a lányok iránti megszállottságnak, minden jelenetben teljesen úgy viselkednek mint a normális korukbeliek. Hozzáteszem többnyire a lányok is, pedig arról szólna ugye az egész sztori hogy nem. Ehhez hozzátartozik hogy szerintem az ő szerepeikre kifejezetten kezdő színészlányokat kellett volna találni, az ő "rossz, amatőr" játékuk tökéletesen ült volna ebben a környezetben. Kirsten Dunst a legkirívóbb példa mint Lux, egyrészt elvileg ugye a második legkisebb lány, 14 éves, ehelyett állatira látszik hogy sokkal idősebb bármelyiküknél, ez eléggé megöli a hangulatot. Másrészt annyira elüt a könyvben leírt karaktertől, hogy az már fáj. Mrs. Lisbon-t sem Kathleen Turner-típusként képzeltem volna el, de ő a vérprofizmusával bármiből kihoz bármit, úgyhogy oké volt.

Az a baja a filmnek, hogy adott időkereten belül el akarja mondani a történetet. Nincsenek kitekintések (Trip Fontaine-t kivéve, ami jól sikerült), pedig a könyvben ezek gyakoriak. Nincsenek apró hangulatelemek, pedig a könyv érzésem szerint ezekre volt felfűzve. A film legfontosabb fordulópontjait, a lányok halálát teljesen elkent, amatőr módon ábrázolják, megintcsak kinyírva vele a csomó felépített feszültséget.

Hosszan sorolhatnám még hogy mi nem tetszett, de azt kell mondjam végülis nem volt rossz film, csak hát a könyvhöz hasonlítom, amit nem szabad. Az alaptéma elég egyedi, elgondolkodtató, már csak azért is mert a legtöbb kérdés nyitva van hagyva (bár a filmben szerintem kicsit szájbarágósabbra csináltak egy-két jelenetet mint a könyvben, az elején Cecilia buliján pl. úgy néz ki mintha azért menne el mert nem foglalkozik vele senki, holott a könyvben ennek nyoma sincs). Biztosan másképp értékelné valaki aki nem olvasta. Én adok rá egy hármast, a könyvnek viszont 4,5, talán még 5 is járhatna.

Mindenhol a választás a téma, igen, itt is. Annak dacára hogy nem voltam választani (ahogy azt korábban ígértem is). (Az okokról csak röviden: nem volt szimpatikus opció számomra, az ilyen "szavazz fasszal" jellegű kezdeményezésekhez meg lusta vagyok. Illetve úgy tartom hogy aki nem művelt egy bizonyos fokon politikai téren, azt alapjáraton sem kéne engedni szavazni. Ebbe én is beletartozom, és önként ki is vonom magam a folyamatból, lévén sokat úgysem vesztek vele, mint mondtam.)

Igazából semmi újat nem akarok hozzátenni a témához. Egyelőre ordenárémód nyert a fidesz, a kétharmaduk még kérdéses, indexes becslések alapján (ami gondolom szimplán annyi hogy mindenhol az nyeri a második kört, aki az elsőt is) meglesz nekik. Ha jól tudom 386 hely van, ebből 263-at jósolnak nekik, 258 kell a kétharmadhoz.

Ez azért fontos (aki nem tudná), mert így a felterjesztett dolgaikat instant meg tudják szavazni, hiszen egymagukban akkora többséget birtokolnak. Egyedüli kivétel ez alól az alaptörvény, amihez négyötödös többség kell. És itt tennék hozzá valamit, ami még kb. sehol nem láttam leírva: ha bejön a jóslat a számokról, akkor a 263 fideszes + a 48 jobbikos képviselő együtt összehozza a négyötödöt. Elvileg van egy olyan kiskapu, hogy azt a törvényt, hogy négyötöd kell az alaptörvény módosításához, egy egyszerű kétharmados szavazással módosíthatnák, de az ilyen kiskapukon való közlekedés mindig rossz vért szül. Nade így, hogy ott van nekik még a jobbik is (ami inkább velük szimpatizál mint a baloldallal), még erre sem lesznek rászorulva. Egyébként ez a négyötöd három emberen múlik (309 kell hozzá, és nekik összesen lenne 311).

Tekintve hogy a Fidesznek nincs (kidolgozott, nyilvános) programja, és a Jobbik hozzállását ismerjük a dolgokról, én meglehetősen vonakodnék ezt a kétharmadot (és virtuális négyötödöt) a kezükben tudni. Bár inkább tartok valami ad-hoc kapkodástól mint valami kemény diktatúrától. Úgy érzem ebben a korban és közhangulatban nincs rá kereslet, nincs táptalaja, nincs létjogosultsága, illetve én azért úgy gondolom az EU is a tökére lépne minden ilyen jellegű kezdeményezésnek.

Egy biztos: a második fordulóra elmegyek, mert ennek most konkrét, számokkal jól mérhető tétje van, amit átlátok, és konkrét döntésem is van a dologgal kapcsolatban. Bár valószínűleg így is tökmindegy lesz az én egy darab szavazatom, de ilyen kiélezett helyzetben úgy érzem igaza lenne annak aki beszól amiért nem megyek.

Közben mindenki mondja el bátran ami a szívét nyomja, ki hogy érez az eredményekkel kapcsolatban, és így tovább.

A mai nap méltó lezárásaként: Kiseki no umi a Record of Lodoss War OST-ről, ki más követhette volna el mint Yoko Kanno.

Ezt értelmezze nekem valaki kérem:

A részvételi arány 9 órakor Jász-Nagykun-Szolnok megyében volt a legmagasabb, 12,46 százalék, ami 39.890 szavazót jelent. A legalacsonyabb részvételi arány Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt, 8,95 százalék, ebben a megyében 39.365-en voksoltak. A fővárosban a szavazók 8,4 százaléka, 112.765 választópolgár adta le szavazatát 9 óráig.

Nine (2009) - Annyi történt, hogy a Chicago rendezőjétől (aki Rob Marshall) megkaptuk a Chicago 2-t, a szintén egy broadway musicalen alapuló Nine-t. Hogy biztosra menjenek, ezért beledobáltak a projektbe annyi nevet, amennyi csak belefért, majd még ötöt. Ilyen kicsit sem visszafogott stáblistát kell érteni a dolog alatt, hogy: Daniel Day-Lewis, Marion Cotillard (akit imádok, befuthatna már végre rendesen), Penélope Cruz, Sophia Loren (!), Nicole Kidman, Judi Dench (aki ezt a 'közkedvelt öreg hölgy' karaktert mindig zseniálisan hozza), Kate Hudson, és még Fergie is belefért.

A film témája majdnem elhanyagolható a látvány és a dalok mellett, bármilyen másik szálra felfűzve ugyanolyan jól mutatott volna az egész. Egy olasz rendezőről, és az ő alkotói válságáról szól a dolog, meg az eközben bonyolított nőügyeiről. A film musicales ívéből sajnos minden, de minden látható jóelőre, ezért filmélménynek nem túl erős, de fentebb már írtam miért szeretjük mégis.

Akkora durranás nem lett mint a Chicago, mivel az úttörő volt ebben a műfajban. Mégis úgy érzem nem próbáltak rátenni még egy lapáttal (hacsak nem a nagy nevek terén), hanem bedobták a már ismert receptet, úgyis bejön az újra. Bizonyos mértékig igazuk is van, de én jobban örültem volna valami újításnak (ami igaz hogy nem könnyű ilyen keretek között), fordulatnak, trükknek, bárminek.

Játszani mindenki jól játszott, igaz Penélope Cruz nekem alapvetően ellenszenves valamiért, és úgy éreztem Sophia Loren tényleg csak a neve miatt kellett a bizniszbe, az összes megjelenését vastagon keretezte a cameo-feeling (ergo hogy ő most nem Mamma, hanem Sophia Loren, és hűűűű), és én az ilyesmitől nem esem hasra.

Akinek a Chicago bejött, ezt is feltétlenül meg kell néznie, akinek nem jött be, az ezt is hagyja ki bátran. Aki még nem látta a Chicago-t, lehet hogy jobban jár ha fordított sorrendben nézi őket, tehát ezzel kezdi.

Bónusznak itt a szerintem legjobb dal a filmből, Nicole Kidmantől egyenesen, via Youtube.

Volt ilyen ultimét bloggertalálkozó (persze ezt csak viccből húzzuk rá az eseményre, még mielőtt), amiben Mainframe és párja Fleur és párja vendége volt egy hétig Genfben (és környékén, amin azt majd a képeken látjátok).

Nagyon részletes beszámolót nem terveztem tartani, ha valakinek van konkrét kérdése, majd úgyis felteszi. A képeket a teljesség igénye nélkül szelektáltam úgy 5-600 közül, nincs rajtuk minden szobor, program, táj, miegyéb, de úgy érzem adnak egy jó keresztmetszetet.

Nem vagyok antropológus, de én semmi különleges svájciasságot nem éreztem a városon vagy az embereken, minden teljesen franciás volt. Ehhez hozzátartozik az a hanyag elegancia is, ami miatt nem találkoztam azzal germános renddel és tisztasággal ami a fejemben élt Svájc kapcsán, igaz a német részen lehet hogy úgy van, ott nem jártam. A másik nagy illúzió ami abszolút szertefoszlott az a város méretére vonatkozott. Genf azzal együtt hogy UN, meg világváros, meg bankok, meg miegyéb, egy ~200e-es városka. Engem ez megdöbbentett.

Nade képek most már tényleg:

Dante's Inferno: An Animated Epic (2010) - Ezt a filmet nem szabad önmagában értékelni, ugyanis egy konzoljáték kísérőjelenségeként látott napvilágot. Elég nagy hírverés meg hájp volt a projekt körül, ennek ellenére én úgy érzem kicsit össze lett csapva, el lett nagyolva. Sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. (Mondom ezt a játék PSP-verzióját is ismerve, és elsősorban arra célozva.)

A film pont hogy igényesebb lett mint a játék, és ha kikapcsoljuk az agyunkban a visító szirénát (ami pl. a 300 közben is megszólalhatott sokakban, miszerint épp egy klasszikus történetet áldoznak fel a popkorn oltárán), akkor egész élvezhető. A kikapcsolás nyugodtan történhet lendületből ököllel, ugyanis Dante egy szíjjágyúrt kereszteslovag lesz, aki szerelme után pokolra szállva mindenkinek jól ellátja a baját hatalmas gerinc-kaszájával, amit a játékban magától a Haláltól zsákmányol (természetesen férfias és egyenlő küzdelem után), a filmben meg egy n+1. közdémon ejti el, ami kicsit lehangoló és nem értettem miért így. Mindegy is.

Szóval köszönőviszony nem sok lesz az eredeti művel, de mondjuk ha ettől már öt tini a kezébe veszi, azt mondom megérte. Igazából a készítőknek magához a pokolhoz nem is sokat kellett hozzátennie, a mester elég részletesen és ötletgazdagon megírta nekik. És igazából ez is az egész franchise erőssége, a középkorban papírra vetett horror naprakész eszközökkel történő ábrázolása, kiszínezése, mozgalmassá tétele (igaz ezt pont egy közepesen gyenge sztorival érik el). Jó megoldás volt hogy (mint azt már láthattuk az Animatrixban, vagy akár a Gotham Knightban) a sztorit több stílusban, több társaság rajzolta meg, így 2-3 körönként gyökeresen megváltozik főhősünk, meg úgy minden egyéb kinézete. Mivel itt erősebb a kontinuitás a sztoriban mint a fent említett hasonló filmekben, ezért egy darabig nem tudtam hová tenni a dolgot, aztán úgy döntöttem tetszik.

A játék ismerete nélkül nem tudom mennyire élvezhető, nekem ahhoz körítésnek jó volt, sőt kellett. Egy négyest sem átallok ráakasztani.

Up in the Air (2009) - Megint néztem furán, hogy ez a film is jelölve lett a legjobb filmre idén. Hát ez sem az az anyag, azt kell mondjam. Ettől függetlenül jó, mert realista. Romantikus vígjáték/dráma esetében ez nagyon erős jópont. Előfordulnak benne az ilyen filmekben megszokott jelenetek, de itt úgy kerekítik le hogy nem érez harsány Hollywood-ízt utána az ember. Poénokat nem akarok lelőni, de amikor az a jelenet amiben főhősünk eléri amit egész addig akart, de már nem tud úgy örülni neki (ez megint tipikus az ilyen filmekben), olyan jól volt ábrázolva hogy én éreztem magam rosszul a monitor előtt. (Mert kalózkodtam, nyilván azért...) A romantikus szál sem tud beteljesedni, a film nagy antitézise sem nyer teret végül, gyakorlatilag ugyanott vagyunk a végén mint ahol elkezdtük, de persze mégsem teljesen.

Szóval tetszettek a megvalósítások, Clooney-t annyira nem csípem, de erre a szerepre jó volt. A kiscsaj (bizonyos Anna Kendrick) csillogott talán a legjobban, annyira idegesítő karaktert tudott csinálni hogy már az én idegeimre is ment a főhősén túl. Az Oscarra azért nem tartom méltónak, mert semmi újat nem hoz be a köztudatba, egy jó film és kész. Nekem további kis pluszt jelentett hogy elég nagy mértékben tudok azonosulni a főhős életfilozófiájával, ezért komolyan izgultam hogy mit tudnak kihozni belőle.

Kap egy négyest.