The Virgin Suicides (1999) - Kivételesen egy olyan filmről van szó, aminek előzőleg sikerült megismernem a könyvváltozatát. Egyből eszembe is jutott miért nem szoktam ilyet. Mert minden filmes feldolgozás sokkal szarabb mint a könyv.
Kezdjük azzal hogy a hangulatot abszolút nem sikerült visszaadni. Nyoma nincs a borongós, deprimáló atmoszférának, amit viszont felvezetnek az első pár percben a narrátor szövegeiben, szóval nem tudatos átrendezésről van szó, egyszerűen nem sikerült. A bemutatással is ide-oda kapkodtak érzésem szerint, néha kapunk narrációt (egyébként igen jó az elcsigázott, darálós hang amin kapjuk), aztán sokáig csak az aktív eseményeket látjuk, néha pedig átcsap műdokumentarista interjúzásba (erről szó van a könyvben is, de ott ugye természetében tök jól megfér a narrálással, itt nem). A három közül bármelyik kettő jó lett volna együtt, a három már nem.
Sok apró részletet kihagytak, amik szerintem fontosak lettek volna a történet szempontjából. Nem látunk egyetlen közös szomszédi tevékenységet sem, pedig a könyvben ezek lényeges szerepet játszanak. Nem látjuk kellően sokat és kellően hangsúlyosan a ház fokozatos hanyatlását, holott ez a könyv egyik legfontosabb allegóriája. Nyomát sem látni a fiúkon a lányok iránti megszállottságnak, minden jelenetben teljesen úgy viselkednek mint a normális korukbeliek. Hozzáteszem többnyire a lányok is, pedig arról szólna ugye az egész sztori hogy nem. Ehhez hozzátartozik hogy szerintem az ő szerepeikre kifejezetten kezdő színészlányokat kellett volna találni, az ő "rossz, amatőr" játékuk tökéletesen ült volna ebben a környezetben. Kirsten Dunst a legkirívóbb példa mint Lux, egyrészt elvileg ugye a második legkisebb lány, 14 éves, ehelyett állatira látszik hogy sokkal idősebb bármelyiküknél, ez eléggé megöli a hangulatot. Másrészt annyira elüt a könyvben leírt karaktertől, hogy az már fáj. Mrs. Lisbon-t sem Kathleen Turner-típusként képzeltem volna el, de ő a vérprofizmusával bármiből kihoz bármit, úgyhogy oké volt.
Az a baja a filmnek, hogy adott időkereten belül el akarja mondani a történetet. Nincsenek kitekintések (Trip Fontaine-t kivéve, ami jól sikerült), pedig a könyvben ezek gyakoriak. Nincsenek apró hangulatelemek, pedig a könyv érzésem szerint ezekre volt felfűzve. A film legfontosabb fordulópontjait, a lányok halálát teljesen elkent, amatőr módon ábrázolják, megintcsak kinyírva vele a csomó felépített feszültséget.
Hosszan sorolhatnám még hogy mi nem tetszett, de azt kell mondjam végülis nem volt rossz film, csak hát a könyvhöz hasonlítom, amit nem szabad. Az alaptéma elég egyedi, elgondolkodtató, már csak azért is mert a legtöbb kérdés nyitva van hagyva (bár a filmben szerintem kicsit szájbarágósabbra csináltak egy-két jelenetet mint a könyvben, az elején Cecilia buliján pl. úgy néz ki mintha azért menne el mert nem foglalkozik vele senki, holott a könyvben ennek nyoma sincs). Biztosan másképp értékelné valaki aki nem olvasta. Én adok rá egy hármast, a könyvnek viszont 4,5, talán még 5 is járhatna.
