Dante's Inferno: An Animated Epic (2010) - Ezt a filmet nem szabad önmagában értékelni, ugyanis egy konzoljáték kísérőjelenségeként látott napvilágot. Elég nagy hírverés meg hájp volt a projekt körül, ennek ellenére én úgy érzem kicsit össze lett csapva, el lett nagyolva. Sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle. (Mondom ezt a játék PSP-verzióját is ismerve, és elsősorban arra célozva.)
A film pont hogy igényesebb lett mint a játék, és ha kikapcsoljuk az agyunkban a visító szirénát (ami pl. a 300 közben is megszólalhatott sokakban, miszerint épp egy klasszikus történetet áldoznak fel a popkorn oltárán), akkor egész élvezhető. A kikapcsolás nyugodtan történhet lendületből ököllel, ugyanis Dante egy szíjjágyúrt kereszteslovag lesz, aki szerelme után pokolra szállva mindenkinek jól ellátja a baját hatalmas gerinc-kaszájával, amit a játékban magától a Haláltól zsákmányol (természetesen férfias és egyenlő küzdelem után), a filmben meg egy n+1. közdémon ejti el, ami kicsit lehangoló és nem értettem miért így. Mindegy is.
Szóval köszönőviszony nem sok lesz az eredeti művel, de mondjuk ha ettől már öt tini a kezébe veszi, azt mondom megérte. Igazából a készítőknek magához a pokolhoz nem is sokat kellett hozzátennie, a mester elég részletesen és ötletgazdagon megírta nekik. És igazából ez is az egész franchise erőssége, a középkorban papírra vetett horror naprakész eszközökkel történő ábrázolása, kiszínezése, mozgalmassá tétele (igaz ezt pont egy közepesen gyenge sztorival érik el). Jó megoldás volt hogy (mint azt már láthattuk az Animatrixban, vagy akár a Gotham Knightban) a sztorit több stílusban, több társaság rajzolta meg, így 2-3 körönként gyökeresen megváltozik főhősünk, meg úgy minden egyéb kinézete. Mivel itt erősebb a kontinuitás a sztoriban mint a fent említett hasonló filmekben, ezért egy darabig nem tudtam hová tenni a dolgot, aztán úgy döntöttem tetszik.
A játék ismerete nélkül nem tudom mennyire élvezhető, nekem ahhoz körítésnek jó volt, sőt kellett. Egy négyest sem átallok ráakasztani.
