Avagy Zombieland és Dead Snow kritika egyben. Furamód mindkettő zombihorror-vígjáték elegy, érdekességképpen a második ráadásul norvég. Nem tudom miért most jött rá mindenkire hogy ilyen forgasson, biztos divat, csak lemaradtam.

Az a helyzet hogy eddig nagyon rühelltem az összes hipermarketet, és nem is mentem ilyen helyekre hacsak nem volt nagyon muszáj. Aztán most nemrég elkezdtünk tesco-ban bevásárolni, de éjszaka. Egész más világ!

Szubjektív lista következik, amiből kezdő PSP-tulajdonosok megtudhatják hogy mivel érdemes terhelniük a torrent-arányukat és a memóriakártyáikat. Vigyázat, nem feltétlenül mainstream címek is előfordulhatnak! A lista sorrendisége random, ami feljebb van, az nem jobb mint ami lejjebb van.

Daylight Robbery (2008) - Szokásos bankrablós, iszonyú rosszul kivitelezve. A rablók és a rendőrök is olyan szélőségesen bénák hogy egyes jeleneteknél már-már fájt. A tervbe becsúszó különböző hibák és malőrök miatt akadozó és vontatott lett a cselekmény is. Csak hogy egy reprezentatív példát említsek, amikor kiesik az alagútban a húzós kiskocsi kereke (egy fa lap négy rácsavarozott kerékkel basszameg), akkor jön a B-terv, kézzel húzzák végig a pénzeszsákokat, ahelyett hogy visszacsavarnák azt a szájbakúrt kereket. Reális.

Az a fajta ember, aki autóban szidja a zebrán átmenni akaró, őt hátráltató gyalogost, majd kiszállás után 5 perccel anyázik az autósra aki nem engedi át a zebrán.

The Tournament (2009) - Jobbfajtára megcsinált lövöldözős-véres akció, nagy nevek nélkül. Beleerőltették Ving Rhamest, cserébe rettentő bárgyú és béna karaktere lett (az ősprofi bérgyilkos, aki mindenkinek mindent első szóra elhisz, egy szál tökátlagos pisztollyal osztja a tutit, és mindekinek csak nyavalyog azon a grizzlymedve hangján), illetve Robert Carlyle-t, akinek ez a pacifista pap-szerep szerintem abszolút idegen volt, sokkal jobban ült az 51. államban mint hivatásos szemétláda.

10.13.: Innen is blogolok, mert megtehetem. :) Majd updatelek beszámolókkal a napok végén, ha lesz rá erő meg igény.

Update 10.15.: No, ismét a helyszínről jelentkezem. Akkor jöjjön egy rövid beszámoló az eddigi eseményekről:

Mibu Gishi Den (2003) - Akarjátok látni az Utolsó Szamurájt ötvenszer jobban? Akkor nézzétek meg ezt. (Ugyanabban az évben készültek, egyébként.) Mert ez autentikus, sokkal kevésbé álságos (jó, a főhős még itt is kicsit sarkosan jófiú), nincs a szánkba rágva, amúgy japánosan távolságtartó. Ezzel nálam máris nyer.

9 (2009) - Ezt mindenképpen meg akartam nézni, Tim Burton a producer, király volt a trailer, miegyéb, számomra kihagyhatatlan. És utólag is ezt mondanám róla.

A mai kaland pedig úgy szólt hogy egy kedves hölgyismerősömmel elmentünk fotózni a nagyhírű Csepel Műveket, legalábbis ami maradt belőle. 90 kép készült (ami a többórás sessiont tekintve abszolút kevés, tudom), ebből alább egy kis ízelítő, mindenféle igazítás, utómunka, vízjel és akármi nélkül, nyersen. vegyesen 1600*1200 és 1920*1080 felbontásúak (utóbbi azért mert ilyen monitort használok, tudom hogy te nem, nem érdekel, méretezd át). A jövőben várhatók a mai anyagból építkező munkák, ha lesz időm és kedvem.

Az a fajta ember, aki szerint a fotóművészet abból áll hogy minden használati tárgyat ami a keze ügyébe esik, orrba-szájba makróznia kell, feketefehérben.

Tudom hogy sok fotós olvas, egyikük se vegye magára, ez amolyan általánosság.

Egy ideje elég gyakran és széleskörűen olvasom az indexes írásokat, és mára abszolút meggyőződéssé érett bennem a kezdeti sejtelem: az indexesek ha írnak valamiről, akkor nem hagynak ki egy alkalmat sem hogy az adott dolgot ki ne gúnyolják, nevetségessé ne tegyék. Félre ne értsetek, ez nem feltétlenül rossz dolog, csak megállapítottam hogy így van. Annyiból jó, hogy a legtöbb téma amire reflektálnak megérdemli az oltást. Annyiból rossz, hogy amíg egy ilyen pikírt szemlélet elmegy egy amatőr blog hangvételének, egy monstre nagy hírportál hozzáállásaként amatőr és gagyi hatást kelt. Ez egy vicclap attitűdje, aki így áll hozzá mindenhez, azt könnyen így kategorizálhatják. Ez rövidtávon jó és vonzza az olvasókat, hosszútávon viszont a fejlődés kerékkötője lehet, szerintem. (Én pedig ugye lófaszt sem értek hozzá.) De tény hogy manapság ez adja az index jellegzetes ízét, ami miatt (lehull a lepel, omg) én is olvasom.

Most majd jön a sok feketeöves százdanos törzsindexes meg fórumos (jön a faszt igazából, nem jár erre senki új), hogy újszülöttnek minden vicc új, és milyen béna vagyok hogy csak most jövök rá erre amikor az index már a rendszerváltás előtt is ilyen volt, és különben is mit szólok bele, az index pályája meredeken megy felfelé.

Egyébként az utolsó, végleg meggyőző bizonyíték ez a videosorozat volt, mely Csábítás Akadémia néven fut, és az egy dolog hogy már önmagában is kellően szánalmas (lehet hogy lesz belőle egy önálló posztom is, ki tudja), de az indexes tálalás úgy érzem még inkább azzá akarja tenni (pl. 2-es és 3-as részben is látványos pofáraesés a vége a kísérletnek). Három rész van fent jelenleg, az elsőt nem láttam, de nem is érdekel, a teljesség kedvéért van itt:

Egy, kettő, három.

Az a fajta ember, aki minden feliratot hangosan felolvas ami csak a szeme elé kerül.

Alfaj: Az a fajta ember, aki mindent hangosan megnevez ami csak a szeme elé kerül. (Nagyon súlyos.)

Elgondolkoztam ma (is) egy lehetséges kasztrendszer miértjein, mikéntjein és egyéb vonatkozásain. Ugyanis egyre komolyabban hiszem hogy radikális, de hatékony megoldást hozna egy csomó jelenlegi problémára ha a történelemben már számtalanszor látott példa alapján kasztokba tömörülve élnének az emberek. Mondom is hogy hogyan:

Az a fajta ember, aki meg van győződve róla hogy a konditermekben a sok tükör azért van mert a testépítők nárcisztikusak és szeretik a saját izmaikat csodálni.

...avagy 'A köd (2007)' kontra 'Az évszázad vihara (1999)'. Ilyen sorrendben láttam őket, és totálisan más véleményem alakult ki róluk. (spoilerveszély)

The Wrestler (2008) - Abszolút vakon bevállalt film, dráma, "sport" (végülis), tehát totál nem az én asztalom. Mickey Rourke mondjuk mozdított az előzetes megítélésen a pozitív irányba. Aztán megnéztem, és azt mondtam: ez igen.

Tegnap 23-valamikortól ma reggel 7-valamikorig zéró áram. Ezt adták nekünk a rómaiak. Köszönjük.

Lehet olyanokkal jönni hogy "Akkor úgyis alszol, mit sír a szád?", de aki ilyet mond az nem gondol bele egy tele hűtőbe, meg ilyesmikbe. Arról nem is beszélve hogy nem tudom milyen probléma kijavítása vesz igénybe 8 órát. Ellopták a komplett transzformátorházat, vagy mi a tököm? (Igaz itthon azon sem lepődnék meg...) Vagy csak itt is 8:00-13:30-ig vannak a szerelőkollégák, mint UPC-éknél. (Itthon ezen sem lepődnék meg...)

Eden Lake (2008) - Van az úgy hogy az embernek kedve támad egy trancsírozós filmre, én is így voltam ezzel, ezért néztem meg ezt. A horroroknak/thrillereknek általában utánaolvasok imdb-n mielőtt rárepülök, mert elég sok van amit nem bírok. Ennél azt írták hogy jajdebrutális, jajdedurva, és hasonlók. Aki ettől irtózik, annak szólok hogy megnéztem és nem.

Az a fajta ember, aki kimond egy szót csak azért mert az eszébe jutott egy másikról ami elhangzott.

(Disclaimer: Ez egy sorozat lesz. Mint minden 'randomszavak' kategóriás bejegyzést, ezt sem kötelező érteni. Ha érted és van hozzátennivalód, azt viszont szeretettel várom.)

Lett egy-két újítás a megjelenés terén, kaptam ugyanis visszajelzéseket hogy szeparálni kéne a bejegyzéseket, illetve kevés a szín, valamint "gyenge" a fejléc. Érzésem szerint mindegyiken javítottunk valamelyest, vélemények jöhetnek.

Update: Most már space invaderekkel is emelem a hangulatot, tessék élvezni.
(+Kérdés: Valaki aki RSS-ben olvas, kommentelje már ide plz hogy az ilyen szerkesztéseket újra elküldi-e a feed (=mintha új lenne a bejegyzés). Köszi!)

Na, ez a párnapos kiesés amiatt jelentkezett hogy a UPC kábelszekrényében valami hiba lépett fel, amit kerek másfél napig tartott nekik detektálni (aktív fogyasztói segítséggel), és javítani. Egy ilyen eset miatt még nem mondok le a cégről, de nagyon remélem hogy a jövőben nem mutatnak be sok ilyen trükköt, mert rendelkezésreállási kérdésekben meglehetősen véges a türelmem.

Hibabejelentő központ is kicsit kihúzta a gyufát mikor közölték hogy 8-13:30-ig vannak a szerelő kollégák, és hát ők nem tudják megmondani ezen belül mikor fognak kijönni, úgy valamikor. Először is legyenek 0-24-ig a szerelőkollégák (nyilván nem ugyanazok, ehh...), mert mondjuk egyesek éjszaka IS dolgoznak a netjükkel, másrészt meg tudja megmondani mikor jönnek a szerelő kollégák, ha nem is csípőből, de akkor telefonáljon rájuk, és úgy. És ha már arra jár, akkor szóljon nekik hogy az a valamikor az most legyen, mert 36 órája maximum pasziánszozom a gépen, abból meg nem lesz pénz. Kezicsókolom.

Ráadás összeesküvéselméletünk: pont aznap hibásodott meg a cucc amikor egy Digi TV-s arc körbecsöngette a lépcsőházat hogy nem akar-e valaki inkább oda csatlakozni. Szórólap, agitprop, amit akarsz. Innen már csak egy lépés a szabotázs, szerintem. De persze lehet hogy én képzelődöm.

Tegnapi utam során megtapasztaltam az összes létező szívást amit csak egy út során begyűjthet egy budapesti, tömegközlekedő ember. Egy hétköznap koraestén, tehát még csak nem is a karácsony másnapi viszonyokra verem itt magam.

Ott basztam el az estét alapjaiban, amikor kitaláltam hogy nem autóval megyek a HÉVig, mert inni fogok, az éjszakai meg úgyis házig hoz. Ilyen hibát többé nem vétek.

A busz amivel a HÉVig járok jön amikor jön. Tiszta India, nem? A menetrend pontosan arra jó hogy ráfér kettő teg (amiből pont a napokban láttuk Haszprus barátommal a legjobbat, ami konkrétan tényleg ez volt, hogy: Teg), a vékonyabb fajta filccel. Ugyanis szépen vártam a 6-8-max10 percenként közlekedő járatra 15 percet az összegyűlt közepesen sok emberrel, majd elindultam inkább gyalog. Azt hinnénk elment mellettem a busz fél percen belül, de nem, pontosan akkor (úgy 10-15 perc séta után) ért oda a HÉVhez mint én. Tehát a busszal 3, autóval 2 perces útból máris csináltak nekem fél órát, köszönöm.

A HÉVvel kivételesen nem volt gond, de aki ilyen precendensekre kíváncsi, tudok mesélni.

A 4-6 megállóban már alapjáraton is kisebb tömeg, villamos nem jön. Ezután befut ugyan egy, de az garázsmenet (még nincs este 8, reális?), tehát az azon utazó másik kisebb tömeg szintén leszáll hozzánk, itt villan be másodszor is India az este folyamán. Mikor a következő, alapjáraton félig tele villamosra ez az egyesült tömeg felpréselődik, akkor már nem is bevillan, egyenesen egy konstans bad tripem van (taps a szójátékért), és mivel az oktogonra megyek, már előre látom a koldushordát akik majd jönnek kunyerálni amint leszálltam. Azt hiszem teljes a kultúrsokk.

Egyvalami tetőzi: hogy én ezért az élményért 3700 Ft-ot fizettem.

I'm the cheshire cat in your personal wonderland.

Úgy érzem én vagyok a legszélesebb réteg tipikus képviselője, a fiatal (de nem gyerek) casual gamer, aki ötletszerűen játszik mindenfélét, nem akar rekordokat meg versenyszínvonalat kihozni semmiből, nem akar belefeccölni feleslegesen sok pénzt és energiát, és az instant szórakozást keresi a játékokban. Úgy érzem továbbá, hogy egy jól megcsinált játéknak _legalább_ ennek a rétegnek az igényeit ki kell elégítenie. Na ezen bukik el csúnyán a SF4.