Law Abiding Citizen (2009) - Még egy Gerard Butler-es az utóbbi időkből. Van még benne Jamie Foxx. Kicsit a Fűrész-szériára hajaz a megvalósítás, semmiképp sem a Taken-re, amihez a kritikák hasonlítják. Emiatt teljesen mást kaptam mint vártam, megdöbbenve ültem az első 15-20 perc után, mert amiről azt hittem hogy az egész film szólni fog, annak addigra kb. vége is volt. Ezután jöttek a fordulatok, amikről egy szót sem árulok el.

Pár megoldás nem volt a legelegánsabb, a végét kicsit banálisnak tartom, jól esett volna még egy fordulat, és bizonyos lehetőségeket nem használtak ki megfelelően, igaz úgy egész más is lett volna a film. Ezzel kb. vége is a negatívumoknak. Van még benne pár elég sablonos mellékszereplő (pl. a polgármester), de ők azok is, amik: háttérbábuk. Jó, egy-két fordulat elég logikátlan volt, de ennyi belefér.

Adok egy négyest, kifejezetten jó volt, nézzétek meg.

Megy most az indexnek egy egyébként egész jól megcsinált és tanulságos sorozata az ún. sherwoodi erdő hajléktalanjairól, amiben az utolsó rész végén az egyik nő szól egy olyat, hogy az lenne jó ha a felső x ezer helyet cserélne az x ezer hajléktalannal, na, az.

Aztán tessék mondani, miért is? Azért mert ő jólétbe született? Vagy neadjisten azt munkából elérte? Nem vagyok annyira naiv hogy ne tudjam: a felső x ezer nagy része nem feltétlenül törvényes úton-módon jutott a vagyonához, de akkor sem azért kéne büntetni mert gazdag, hanem mert bűnöző, esetleg.

Tessék már gondolkodni mielőtt ilyeneket tetszik mondani. (Tudom hogy ez tőle pont nem elvárható, de sajnos ez a hozzáállás rettentő széles körben elterjedt, hogy "Büntessük meg a gazdagokat." Oltári primitívség ez, jöjjünk rá így lassan a 21. században, kérem.)

Egy fontos kérdésben szeretném kikérni a véleményeteket (tudom hogy sok jóval régebbi és rutinosabb blogger is olvas, őket ezúttal kifejezetten felszólítom a kommentelésre):

A téma pedig a címkék használata lenne. Ugyanis jelenleg kb. az egyes rovatok szétválasztására használom a címkéket, és nem emelek ki pl. kulcsszavakat a bejegyzésekből. A jelenlegi mód mellett szól hogy van kereső mind globálisan (google, vagy akármelyik), mind az oldalon belül, így ha csak arra vagy kíváncsi hogy "dinamikus hazárd", akkor rákereshetsz hogy miben szerepel, tehát kvázi felesleges a címke. A részletes, 'verbose' címkézés mellett pedig az szól, hogy nincs hátránya (hacsak nem tartjátok ezt zavarónak), elfér, rovat ugye nem lesz tőle több, és talán valami ezoterikus módon könnyebb lesz megtalálni vele valamit amit valaki keres (pl. blog.hu-s címkefelhőben való kattingatással, ami szerintem teljesen elborult mód lenne).

Szóval a két lehetőség, plusz egy bónuszopció:
A. Maradjon így a címkézés, csak a rovatokat jelölje, esetleg még 1-2 alkategóriát ami nem rovat (ld. 'beszólok', vagy 'egészségügy').
B. Legyen a másik véglet, minden valamirevaló szó, kifejezés legyen címke. Példa: ha írok egy Indiana Jones filmről, akkor ilyen címkék is legyenek: Indiana Jones, Harrison Ford, kaland, akció, náci, frigyláda, kalap, ostor, kígyó (stb.)
C. Legyen több címke, és egyúttal több kategória is. Amelyik címke legalább 3-4-szer visszatér, azt érdemes kategóriává emelni.

Na erre tessék szavazni, ha van időd, véleménynek, kifejtésnek örülök (pl. ha a C opció, akkor hány előfordulás kelljen a kategóriává váláshoz, ilyesmi).

Mától a http://kozossegek.inda.hu/mainframe/ címen elérhető a blog törzsolvasóinak közössége (nem csak a törzskommentelőké, a törzsOLVASÓKÉ), aki be szeretne kerülni, tegye meg a szükséges lépéseket. Szeretném a közeljövőben megbeszélni a VIP körrel azt is hogy milyen tartalomra (képek, személyesebb infók, RSS-ek innen-onnan, stb.) lenne igény a közösségi oldalon.

Csak most világosodtam ám meg hogy az előző bejegyzés volt a századik. Bizony, ide is eljutott a blog, hogy száz poszt. :) Az elején pedig komolyan hittem hogy győz a lustaságom, de ezek szerint azért van még remény. ;) Ezúton is köszönöm a rendszeres olvasók, és még inkább a kommentelők áldozatos munkáját. Legközelebb ötszáznál szólok, úgyhogy most örömködje ki magát mindenki egy időre.

Ha azt mondom hogy zsidó reggae, akkor azért mindenki felkapja a fejét egy pillanatra, nem? :D Na, itt erről van szó, egy haszid zsidó srác énekel felváltva zsidós és reggae-s alaptémákról, elég egyedi, különleges stílusban.

Amit mindenki ismerhet tőle az a King Without a Crown, egy időben nagyon benne volt a köztudatban. Szerintem ez bőven nem tartozik a legjobb számai közé. Annál inkább a Jerusalem, vagy a Fire of heaven. Legalábbis ami a 2006-os Youth című albumát illeti. Ám idén kihozott egy újabbat, Light címmel, és azon is vannak rendkívül jó számok, megkockáztatom hogy még jobbak mint az elsőn. Gondolok itt a For You-ra, és a One Day-re (amihez végre klipet is találtam, hogy nektek jó legyen).

A Matisyahu-féle zene kicsit talán lightosabb, könnyebben hallgatható mint a reggae alapváltozatai, ezért annak is érdemes egy próbát tennie vele aki a stílust magát amúgy nem szereti (nekem ilyen gondom hálisten sosem volt). Szóval mindenkinek tudom ajánlani. ;)

Ritkán teszem tiszteletemet orvosnál, ezért is lep meg minden alkalommal hogy mennyire unprofesszionálisan, kelletlenül és bicskanyitogató stílusban végzik a munkájukat.

Gangs of New York (2002) - Sok nagyobbfajta név van benne (a teljesség igénye nélkül: Leonardo diCaprio, Daniel Day-Lewis, Cameron Diaz, John C. Reilly, Brendan Gleeson, Liam Neeson), és mindegyik abszolút egyedi karaktert hoz, élő, lélegző személyiségeket saját múlttal, saját célokkal, egyszóval már nyert is a dolog. Ehhez még hozzájön a pazar (az utóbbi idők kosztümös filmjeihez teljes mértékben illő) megvalósítás és látványvilág (kis fantasy azért biztos van benne, de nagyjából hihető volt), amivel igazán teljes lesz a dolog, és úgy állhat fel az ember az egyébként maratoni hosszúságú (167 perces) mozi elől hogy minőségi munkát látott, és jól szórakozott.

Immigrants (L.A. Dolce Vita) (2008) - Na ez konkrétan kurva szar volt, nem is bírtam végignézni. Poén alig (és akkor is gyenge), a rajzstílusa nekem abszolút nem jön be, a karakterek idegesítőek (Jóska fütyörészése konkrétan az idegeimre ment). Ez akkor is egyes ha magyar, sajnálom.

Egy régebbi szösszenetem, szintén Stripgeneratorral. Ha rákattintasz, megnézheted teljes méretben (és úgy még olvasható is).

Ugye hogy mindeki egyből a lövöldözésre gondolt a cím kapcsán, és nem a Kispál-számra? Na, ennyire tele van vele a média. Tény hogy ez egy viszonylag ritka (egyedülálló?) esemény az országban, de erőltetettnek érzem a teljeskörű, mélyreható és részletes sajtóvisszhangot. Ilyenkor még máskor viszonylag normális médiumok is átmennek bulvár-üzemmódba hogy tartsák a lépést a többivel.

Aztán amit az emberekkel tesz az esemény, az sem semmi. Mindenki minden létező fórumon valami megmagyarázhatatlan kényszert érez hogy okos dolgokat mondjon. Ezeknek a túlnyomó része persze ordenáré hülyeség. A teljesség igénye nélkül újra felszínre törtek olyan szénnécsépelt ősrégi témák (ráadásul egész értelmesnek látszó forrásokból), mint az erőszakos TV-műsorok és játékok felelőssége, én meg azonmód a kezembe temettem az arcomat. Maga Draskovics Tibor volt szíves bedobni a másik dobogós baromságot, hogy a fegyvertartás szabályait felül kéne vizsgálni. Ez pont olyan mint anno amikor a Mortimer-ügy kapcsán valami ügyeletes hülye akinek a nevét már rég elfelejtettük kitalálta hogy be kell tiltani a hagyományőrzést. Kezdünk lesüllyedni az amerikai idióták szintjére (biztos mert az passzol az amerikai mintájú iskolai lövöldözéshez), akik szentül hiszik hogy egy gyilkosságban a fegyver a hibás.

Persze széles a köre azoknak is akik most minden, az átlagostól kicsit is eltérő embert instant módon pszichopataként kategorizálnak, mert ugye a jelen eset elkövetője sem volt "százas", mint azt a pontos és korrekt híradásból megtudtuk. Egyszóval a legkevésbé megerőltető, viszont egyúttal a legkevésbé ésszerű és korrekt módon intézik magukban az emberek a dolgot. Arról a tömegről már szót sem kéne lassan ejteni akik ilyenkor részletesen taglalják hogy mit és hogy kéne csinálni az ilyennel. Ez már annyira ostoba és meddő dolog hogy jobb szóra sem méltatni.

Lassan rá kéne térni már a konkrét esetre is, nem? Hát nem tudom, annyira nem akarok beállni a sorba, az én területem inkább az emberi reakciók méltatása, meg nem hiszem hogy sokmindent hozzá tudnék tenni. A srác zavart volt, nyilván már az adott pillanatban megbánta amit tett (lévén ő maga hívta ki a rendőrséget), ezért kár lenne most őt beállítani az ügyeletes sátánnak. Szörnyű ami történt, nem vitás, de attól tartok mint minden ilyen felkapott ügy, ez is csak az éppen minden más miatt felgyűlt népharag levezetését fogja szolgálni. Azzal meg leginkább csak megalázza magát az ember hogy ilyen ösztönszintre süllyed le, úgyhogy szerintem mindenki gondolja meg hogy milyen emeletes bölcsességeket dob be a közösbe az ügy kapcsán.

Bónuszinfó, hogy körbement egy levél nálunk a Neptunon hogy lesz megemlékezés az áldozatOKról. Ezúton közölném a levél nemkicsit figyelmetlen írójának (mert ugye a levélküldő botnak minek válaszolnék), hogy _egy_ halottja van a lövöldözésnek, ne generálja itt a feelinget feleslegesen, az is bőven sok.

In Bruges (2008) - Zseniális film, műfajilag nehezen besorolható, mivel témáját tekintve elvileg akció, gyakorlatilag viszont a dialógusok adják az egész történet vázát, és ez is a film lényege, és egyben legerősebb oldala. Szóval talán inkább dráma. Ellenben jócskán televan a film (egész egyedi) humorral is, szóval akár vígjáték is lehetne. Szóval nehéz, na.

Főbb húzónevekként olyanok szerepelnek mint Colin Farrell, Brendan Gleeson, és Ralph Fiennes, mindegyikük olyan szinten egyedi és eltalált karaktert alakít, hogy öröm volt nézni. Itt muszáj vagyok megemlíteni az amúgy meglehetősen ismeretlen Jordan Prentice-t, aki a törpét alakítja, legalább olyan jó volt hogy ott a helye a másik 3 főszereplő mellett. A sztori lassabban és nehezebben bontakozik ki, de végig tud annyira érdekfeszítő maradni hogy egyszer sem néztem az órára közben. Rengeteg részletet és körülményt homályban tartanak (néhányat egyébként sosem fogunk megtudni), sokáig Harry-t, a főnököt sem látjuk, csak telefonon tartják a kapcsolatot.

Rengeteg fordulat után (melyek egyébként nem olyan hatalmas meglepetések, mégis valahogy tudtak nagyot szólni az adott helyzetekben) a film végét abszolút elegánsan és hatásosan kerekítették le, én pedig megbizonyosodtam róla hogy ez a film megérdemel egy ötöst. Még ha az egyes aspektusai esetleg "csak" 4,5-esek is voltak, az összhatás mindenképpen 5. Mindenkinek feltétlenül ajánlom.

Ja, még egy dolog: aki ilyen bénán jópofáskodó, az eredetivel semmi közösséget nem vállaló magyar címet ad egy filmnek, az szerintem menjen el szenet lapátolni, és kérem az állását, mert jobb vagyok. Látatlanban, nagyképűen, így.

Az a fajta ember aki úgy próbál magának (korkülönbségre alapozott) tekintélyt kovácsolni, hogy egyes országokat szándékosan a régi nevükön hív, mint pl. Csehszlovákia.

Aki szeretné kipróbálni az erősen bétás wave-et (nekem tetszik, csak ugye még nincs fent sok ismerős akikkel lehetne nagy üzenetváltásokat eszközölni), de mástól még nem kapott meghívót, nálam igényelhet, van még 8.

Ha nem tudod mi az a Google Wave, akkor pl. itt kapirgálj.

Gamer (2009) - Elsőre azt hittem valami eXistenZ, vagy Mátrix-utánérzést fogunk kapni, de hálisten nem. Az alaphelyzet röviden: Kifejlesztettek egy olyan megoldást amivel a kezelésbe vett emberek agya ugyanúgy irányíthatóvá válik mint egy számítógép, és ennek nyomán létrejött előbb egy ilyen second life-jellegű közösségi játék (amiben aki karaktert alakít, az fizetést kap érte, aki pedig játszik, az fizet), majd egy FPS is halálraítélt bűnözők főszereplésével. Mindkettő teljesen hihetően felépített, és a vadkapitalista világban akár ma is életképes (sőt, ordenáré profitot termelő) dolgok lennének, szerintem, ha adott lenne a technológia.

Akció ez igazából, egy meglepően érdekes és jól felépített világban. A sztori hagy maga után kívánnivalókat, és egyes jelenetek kicsit bénára, banálisra sikerültek (pl. amikor elköti az autót, az eléggé hihetetlen hogy működhet, illetve a végső konfrontáció is elég wtf lett), de legalább nem kapunk nagy tanulságokat és leckéket. Klisékkel is fogunk találkozni, amik azt hiszem egy ilyen sztoriban elkerülhetetlenek (legalapabb a deviáns, gusztustalan és perverz játékosokkal kapcsolatos parttalan demagógia). A végét kicsit hirtelen kerekítik le, én így sok szereplő bevezetését majdhogynem feleslegesnek tartottam.

Van benne Gerard Butler, aki mindig kihozza a maxiumot a szerepeiből, akármi is legyen az, az operaház fantomja, vagy Leonidasz. :D Van benne továbbá Dexter (szegény Michael C. Hall nevét sosem fogja megtanulni a világ, ő amíg él Dexter marad szerintem ugyanúgy ahogy Hugh Laurie csak Dr. House mindenhol :D), aki szintén egy igazi tehetség, csak még kicsit fel kéne fedezni, és behozni a köztudatba.

A filmre pedig jár egy 3,5.

Platina kolléga (ezúton is köszönet neki) mutatott egy ilyen fél-indie játékot nemrég, ez volt a Torchlight. Egy jópofa, aktualizált Diablo-klónról van szó, amit meglehetősen alapra vettek, 700 mega az egész, (egyelőre) csak egyjátékos módja van, stb. De végre addig is van mit nyomni amíg várjuk a Diablo 3-at. Az örömöm a játékkal kapcsolatban majdnem felhőtlen is, alább részletezném a felhőtlenségét és a majdnemségét is.

Erről is már sikerült egyszer kirohanást írnom, de az még nem itt volt, úgyhogy nektek is elmondom mi fáj: hallgatom ezeket a menő, aktuális slágerzenéket játszó adókat (kényszerből, hogy máshogy), és azt veszem észre hogy egy rahedli ismert, befutott, egyéb műfajba tartozó számnak egyszerűen lenyúlják a dallamát (az esetek felében bejelentelenül, értsd nem szerepel az új szám címében a régi még hivatkozásszinten sem), alábasznak egy négynegyedet vagy faszomtudja (nem értek hozzá), és akkor ez most sláger, nesztek.

Ezzel az az alapvető problémám, hogy ez nem zene, nem alkotás, nem művészet, maximum spekuláció. Ettől nem lesz zenészebb az elkövető mint egy esküvőkön szolgáltató szintis jómunkásember, akinek benne is van a nevében: munkás. Dolgozik, ebből él. Nem a zeneművészet iránti elkötelezettség vezérli, hanem leginkább a pénz. Csakhogy ezek a remixes arcok képesek és odaállnak a vörösszőnyegen az igazi zenész mellé, és úgy fotózkodnak vele, mintha egy kategória lennének.

Szóval azt tudnám mondani az ilyen laptopos-dobgépes hülyegyerekeknek, hogy mielőtt meggazdagszik abból hogy lenyúl egy Coldplay számot és agybaszó szeletelést csinál belőle, hogy esetleg álljon oda a rendezvényes szintis mellé, mert ott a helye. Ott esetleg kialakul benne némi alázat, és legközelebb nem felejti ki a lenyúlt szám címét, sőt, horribile dictu esetleg leül és megpróbál írni egy egészen saját zenét. Ami hozzáteszem ebben a műfajban megintcsak nem az a Beethoven-kaliberű zenészt követelő feladat. Szóval ha annyira bejön neki az a Coldplay szám, alapítson tribute bandet, vagy valami, de ez így nem oké, szerintem.

Állatira unom hogy hatalmas tömegek próbálnak mások sikerének a farvizén előretörve érvényesülni, nem ritkán abszolút nulla háttérrel, és erre utána úgy verik, mintha ők csináltak volna valamit is. És gondolhatjátok hogy egy ilyen eset miatt nem fogtam volna billentyűzetet. Kb. a ma hallott számok fele valami feldolgozás volt, és nem tematikus műsor volt... Nem igaz hogy ezzel csak nekem van bajom. Még valaki, esetleg?

PlaTina kolléga mutatta ezt a linket a témához, és hát igen, erre gondoltam.

Ma megtaláltam a blogdesign-nyersanyag fotózás képeit, így hát most ismerkedjetek meg a nagybetűs Grapefruittal, és variációival. (Mindenki használja a képeket belátása szerint, nem akkora flash egyik sem hogy bármilyen jogvédelmet éreznék szükségesnek rájuk. Azért a blogdesignomat ne nyúld le egy az egyben. :P :D)

Hát emberek, asszem megvan az idei év legjobb játékélménye. Ez az.

Nos, úgy hozta a sors hogy végül mégis megnéztem a Saw filmeket. Azért 'mégis', mert anno megjelenési sorrendben követtem őket, ám a 2. rész annyira elkedvetlenített, hogy leírtam az egész franchise-t. Aztán nemrég egy baráti ajánlás nyomán letöltöttem a 6. részt, ám úgy éreztem ehhez dukál az előzőleg kihagyott többi 3 is. Jól gondoltam, ezek egyenként érthetetlenek, és összességében nem is éreztem elpazarolva az időmet, sőt. Rövid fűrészettani elemzés következik, sorrendben:

Az a fajta ember, aki szeret mások helyett eldönteni dolgokat, majd ezt a döntést teljesen úgy kezelni, mintha a másik hozta volna.

"Legyél olyan mint a webkettes közösség: Moderáld magad!"

Amiről ma szó lesz: Ong Bak 1-2, és Tom Yum Goong.

Egy kevéssé ismert, ráadásul régebbi játékot szeretnék a figyelmetekbe ajánlani, melynek azóta a 2. része is megjelent, hasonló csendben és érdeklődés nélkül mint az első. Fantasy RTS-ről van szó, ám amiben abszolút formabontó és egyedi, az az, hogy királyként csak az épületeket építhetjük, fejleszthetünk, illetve küldetéseket adhatunk ki, de magukat a kalandozókat semmilyen szinten nem irányíthatjuk.

Na most megint magamra haragítok egy széles réteget, de teljesen kész tudok lenni tőle hogy a keresztrejtvényre az emberek még mindig úgy tekintenek mint valami intellektuális dologra.