Amiről ma szó lesz: Ong Bak 1-2, és Tom Yum Goong.
Thai verekedős akciófilmek ezek, amik kijutottak a nemzetközi piacra is, mert ugye gondolom nekik van még ötven kiló mint az indiaiaknak, amit európai ember nem lát soha. Azért merek róluk ilyen összefoglaló jelleggel írni, mivel kb. mind ugyanarra a szerkezetre épül fel, ami a következő: szélsőségesen tradicionális thai parasztgyerek (értsd: még nem látott betonutat és villanypóznát) elmegy a nagyvárosba rendet rakni és visszaszerezni valamit amit elvettek tőle. Ez alól az Ong Bak 2 kicsit kilóg, mert az történelmi setupban játszódik, és a sztori is kicsit más.
Ami viszont közös, az a meglehetősen lapos és sablonos történet, a nulla értékű dialógusok, és a hasonlóan szar alakítások. Ám mint az ázsiai filmek általában, ezek sem erről szólnak. Hanem az akciójelenetekről. Ezekről viszont csak jót tudok elmondani. Ötletesek, kiválóan fényképezettek, változatosak, és amiben ezek a filmek különösen erősek: rengeteg fajta harcművészetet mutatnak be. Alapvetően ugye mind a muay thai-ra épül (hogy mennyire hitelesen, azt nem tudom megítélni, de jól néz ki), mivel Tony Jaa ebben spíler. Az Ong Bak 1 ebben kb. ki is merül, de ugye ezzel a résszel találkozunk először, így még nem unalmas. Aztán az Ong Bak 2 (cserébe az értelmezhetetlenül kusza és semmibe vezető sztoriért) már abszolút ráállt a változatosságra, és gyakorlatilag az egész film egy hosszú "stílusok harca" témájú körmérkőzés, némi fantasy beledobásával. A Tom Yum Goong-ban ez már kicsit kevésbé van jelen, ott inkább speciális jelenetekkel próbálták gazdagítani a filmet (Parkour-jellegű üldözés bringás és görkoris rosszfiúkkal, hát lehet ezt nem szeretni? :D), de a végén azért ott is befigyel egy kis capoeira, kung-fu, és maga Boagrios is (von Trója). Itt már abszolút beszűkült a dialógus, a 90%-át egy mondat adja: "Hol van az elefántom?" Van még a filmben egy highlight, egy kb 6 perces harc, amit egyetlen kameraállásból, vágás, és zsinórok nélkül vettek fel. Annak ellenére hogy nincs úgy széteffektezve mint a harcművész-jelenetek általában, iszonyat jól néz ki, pláne ha az ember mögégondol és rájön hogy ez mekkora teljesítmény mind a főhős, mind az ellenfelei részéről.
Aki szereti a pörgős harcművészfilmeket, annak ezeket bátran ajánlanám. Aki egy filmtől feltétlenül jó történetet és egyebeket vár, annak nem, de az valószínűleg egyáltalán nem néz ázsiai filmeket (kevés kivétellel mint pl. a Hős). Pontozni ezeket nehéz, mert nem is annyira film minőségükben érdekesek, de ha már egyszer leültem elé, és pozitív élményt jelentett, kiszúrásnak érezném ha nem adnék rá mondjuk egy három és felet. A filmek egyébként egész jó, 7 körüli pontszámokat kaptak imdb-n is, szóval nincs abban semmi ciki ha valakinek ezek tetszenek.
