Szubjektív lista következik, amiből kezdő PSP-tulajdonosok megtudhatják hogy mivel érdemes terhelniük a torrent-arányukat és a memóriakártyáikat. Vigyázat, nem feltétlenül mainstream címek is előfordulhatnak! A lista sorrendisége random, ami feljebb van, az nem jobb mint ami lejjebb van.
God of War: Chains of Olympus - Na igen, az egyik legnagyobb slágerjáték PSP-re. Én is ezzel kezdtem, és ezt mindenki másnak is javaslom. Heroikus aprítás, érdekes sztori, és meg lehet rajta szokni a PSP irányítását is. A kinézete gyönyörű, az itt-ott elszórt minijátékok PC-idegenségük okán izgalmasak, fejleszthető a karakter, mi kell még.
Lumines - Hogy átcsapjunk az abszolút ellenpólusba, ez egy végletekig egyszerűsített logikai játék. A tetris alapjain nyugszik, sokat ad hozzá az audiovizuális élmény, de a játékmenet önmagában is érdekes. Nem mindig van hozzá az embernek hangulata, de ha van, akkor órákig le tudja kötni. Több játékmód is van, ezek gyökeresen eltérőek, szóval megéri, na.
Jeanne d'Arc - A legkirályabb körökre osztott RPG, stilizált, áttekinthető, mégis szép grafikával, hosszú, fordulatos történettel. A hősöket, akikből egy egész csapatunk lesz, ezerféleképpen lehet beállítgatni és felszerelni, a fegyverarzenál széles, képességekből szintén van kínálat, utóbbiakat magunk is kifejleszthetjük. A kihívás néha kicsit könnyű, néha kicsit nehéz, de pár nekifutásra minden megoldható. Aztán ha a történettel végeztünk, még végigküzdhetjük magunkat egy extra kihíváson, amibe még a legkeményebbeknek is beletörik a bicskája. Aztán persze rájövünk hogy nem ideálisan raktuk össze a csapatot, és ilyenkor kezdhetjük újrajátszani az egészet, nem kevésbé lelkesen mint elsőre. Igen, ez a játék ennyire jó.
Puzzle Quest - Ennek a PC-verziójáról már írtam, ez ugyanaz csak PSP-n. A rövid csaták ideálissá teszik a kézi konzolra, a megjelenésből a kis kijelző ugye nem vesz el semmit, szóval perfekt. Én jobban élveztem a játékot itt mint PC-n.
Everyday Shooter - Na ez egy tipikus indie játék. Abszolút minimálra vett grafika, és kőegyszerű játékmenet: mész és lősz, ha okosan lősz, láncreakciókat tudsz beindítani. Itt is sokat ad hozzá a zene, amiben a Lumines-hoz hasonlóan egyes effektek az akcióinktól függenek. Sok unlockolható tartalom van, amihez pontokat kell gyűjteni, ezeket pedig beszerezhetjük a már bejárt pályák újrajátszásával is. Ez azért nagy előny, mert bitangnehéz a játék, de ez csak felpiszkálja az embert és még többet játszik vele.
Wipeout Pure és/vagy Pulse - Nem szeretem a versenyjátékokat, de ez azért még engem is megfogott. A jövőben, áramvonalas, antigravitációs járművekkel kell különböző, a gravitációnak gyakran ellentmondó pályán versenyezni ellenfeleinkkel vagy az idővel, gyakran különböző felszedhető fegyvereket és képességeket bevetve. Amit hiányoltam hogy nem lehet fejleszteni vagy testre szabni a hajót, de a játékmenet az perfekt. A Pure korábbi, az kapta a kritikákon a magasabb pontszámot, és azt istenítik mindenhol. Én a Pulse-zal játszottam előbb, nekem az valahogy jobban tetszik. Mindenki döntse el maga, bár nekem is végülis fent van mindkettő, szóval... :)
GTA: Chinatown Wars - A kritikusok minden PSP-n megjelent GTA-részt musthave-nek minősítettek, én azonban valamiért nem annyira tudtam őket élvezni. Ez a legfrissebb, mostanában jött ki, hihetetlen 9,5-et kapott Gamespoton, ezért muszáj volt megnéznem. Rengeteg változás történt a korábbi PSP-s verziókhoz képest, visszavettek a grafikából, cserébe áttekinthetőbb lett. Még nagyon az elején járok, de megszavazok neki egy helyet ebben a listában, annyira eltalált lett szerintem.
Tekken: Dark Resurrection - Amíg nem jött a Chinatown Wars, addig ez vezette a Gamespot listáját 9,2 ponttal. Aki még nem tolt ilyen 3D fighter játékot, annak kicsit szokatlan lehet a megjelenés és az irányítás is, de érdemes adaptálódni, és emberileg lehetséges is, nem úgy mint más konkurrens játékoknál... Minden karakterrel totál más játékélmény, gyorsan végigjátszható történet, aztán eszméletlen mélységekbe menő fejlődési és gyakorlási lehetőségek. Ember ellen meg egy külön dimenzió, és mint olyan, kötelező.
Patapon 1 és 2 - Abszolút formabontó, ritmus alapú játék, melyben egy szemformájú lényekből álló törzs isteneként kell különböző dobütemekkel más és más akciókra sarkallni válaszott népünket, akiknek fő célja nem kisebb mint eljutni a világ végére. A játék 2D, zseniálisan kitalált grafikája van, és teljesen egyedi a piacon, még csak hasonló sincs hozzá. Itt is szélesek a csapatépítési lehetőségek, van evolúció, nyersanyagok, minden ami szemnek és szemnek ingere. :D Az első rész végén ugyan elmarad a katarzis, hogy utat engedjen a második résznek, amit még nem játszottam végig így nem tudom lesz-e ott is cliffhanger a végén, meglátjuk.
Az utolsón nagyon gondolkodtam, mert igazából a legemlékezetesebb, gyakran elővett címekből kifutottam (na majd amint bekapcsolom a gépet eszembe jut még pár, érzem), de több kifejezetten jó van még, amikből nem annyira tudok választani. Aztán végül úgy döntöttem egy klasszikus revampját teszem ide, mert teljesen jó lett, sokat nyomattam, és a blog dizájnja miatt is kicsit efelé húz a szívem, tehát a tizedik:
Space Invaders Extreme - Igen, a játékmenet a mindenki számára közismert 8 bites idegenek irtása, ám ezt felturbózták (többféle lövés, különböző speciális képességekkel rendelkező idegenek, menet közbeni bónusz minijátékok), úgy is mondhatnám: a kor követelményeinek megfelelő szintre hozták. Egészen teljesíthető lett a dolog, ám itt is mint sok helyen ha egyszer végigérünk, ott a hardcore mód (vagy hogy hívják), amin máig sem verekedtem végig magam. A nosztalgikus életérzés garantált játék közben! ;)
A végére még fogadjatok el egy-két ellenjavallatnak szánt jótanácsot:
Én mindig azokkal a játékokkal szívtam meg, amik egy nagyobb univerzum vagy sorozat tagjai voltak (tipikusan a Final Fantasy-származékok, ilyesmik), amik rendszerint igen magas pontszámmal végeznek a teszteken, ám annyira belehajítanak a sűrűjébe, hogy nincs időd megszokni a világot, máris ott van minden az arcodba tolva. Én az ilyesmit nem szoktam bírni, elmegy a kedvem, és inkább hagyom a játékot. Aki pitbulltermészetű, és utánaolvas, kijátszik öt előző részt, ilyesmi, annak ezek is bejöhetnek, lehet hogy csak én vagyok így.
És hogy pozitívsággal érjen véget a cikk, még pár cím a teljesség igénye nélkül, amiket érdemes játszani, mert jók: Silent Hill Origins (akinek bejön a sorozat úgy általában), Ace Combat X - Skies of Deception (nagyon jól megcsinált vadászgépes játék iszonyú izgalmas sztorival), Rock Band Unplugged (Guitar Hero a PSP-re, 'nuff said), Ultimate Board Game Collection (korrekt AI-val felvértezett táblajátékgyűjtemény, ember ellen is hasznos, nem kell szét- meg összepakolni, csak adogatni a gépet), Worms Open Warfare (Worms. Ennyi. :D), Star Wars: the Force Unleashed (ha eltekintünk a szirupos sztoritól, nagyon jó), Flow (Zen játék, egyszeri élménynek kurvajó), Exit (stílusos grafikájú, kicsit idegesítően bonyolult logikai jellegű cucc), Crush (stílusos grafikájú, kicsit idegesítően bonyolult logikai jellegű cucc, és itt még a sztori is izgalmas), és talán még az Echochrome (minimalistán stílusos grafikájú, nagyon idegesítően bonyolult logikai jellegű cucc). Mellesleg mindről lehet részletes kritikát találni a Gamespoton, képek, miegyéb társaságában.
Na mars játszani.
