...avagy 'A köd (2007)' kontra 'Az évszázad vihara (1999)'. Ilyen sorrendben láttam őket, és totálisan más véleményem alakult ki róluk. (spoilerveszély)

Korábbi Stephen King feldolgozásokat megnézve mindről olyasmi benyomásom lett, hogy még egy egészen egyéni történetet is sajnos csak közepesen tudnak vászonra vinni, és sorra B-kategóriás, egyszer nézhető tucatfilmek jöttek ki ezekből a kezdeményezésekből. (Alapozom ezt olyasmikre mint a Tűzgyújtó, a Carrie, a Cujo, a Sorvadj el!, a Langolierek stb.) Amikor megnéztem a Ködöt, így is álltam hozzá. Aztán jött a meglepetés.

Ugyanis az eleje abszolút ilyen TV-filmes jellegű, lowcost, és a szokásos pszichológiai részre fekszik rá, ergo nem látunk semmi akciót, szörnyet, történést, csak a szupermarketben összezárt emberek beszélgetnek. Igazából időnként az ilyesmit is szeretem, így ezzel sem volt gondom. Aztán ahogy haladt előre a film, sorban bedobtak új szituációkat, új helyzeteket, amikor már túl unalmas és elnyújtott lett volna az aktuális tovább cincálása. Ezért az alap pánik és szembenállás (a két csoport között, akik hiszik hogy a köd veszélyes, és akik nem hiszik) után elkezdődik az akció, megjelennek a szörnyek, persze gondosan adagolva. Itt jön a védekezős-túlélős panel, szerintem TV-filmhez mérten kiemelkedően jól megcsinált effektekkel, és kellően belemenős akcióval. Aztán előtérbe került a társaság egyik közepesen idegesítő tagjaként funkcionáló vallási fanatikus nő. Eddig is kiválóan tépte az idegeket, de valami egészen zseniális és reális húzás, hogy a körülmények hatására igen veszélyes hatalmat kap a kezébe, és azzal él/visszaél. A meglévő külső probléma mellé kaptunk egy belsőt, amit ráadásul nem is lehet puskával lerendezni, mert kötnek a civilizáltság normái. (Aztán persze elfajul a helyzet...) Amikor már unalmassá válhat a helyszín, akkor azt is megváltoztatják, és kimerészkednek a szupermarketből a közeli üzletekbe. Itt aztán echte darálást meg trancsírt kapunk, úgyhogy mi is ugyanúgy örülünk ismét a jólismert szupermarketnek mint a visszamenekülő hőseink. Kifejezetten tetszik hogy reálisak maradnak a dolgok, a hősködés a legtöbbször nem nyeri el a jutalmát, az emberek emberien reagálnak, és így tovább. Ez nemcsak közel hozza a karaktereket, de egy plusz mélységet ad a filmnek, amitől nem lesz tucat-B-horror. Jelentéssel ruházza fel. A sztori legvége pedig maga a zsenialitás szerintem, még akkor is ha már láttuk ezt a trükköt máshol is. Erre a filmre adok egy ötöst, mert még ha más ötös filmek mellé téve nem is éreznénk jogosnak, a maga kategóriájában mindenképpen kiemelkedő.

Ezután az Évszázad viharától (ami egy 4 részes TV-minisorozat valójában) is hasonló teljesítményt vártam, és a setup meg is volt hozzá (ami egyébként nagyon hasonló: kisvárosi embereket összezár egy kataklizma, ezt egyébként Stephen King imádja). Mégis, valahogy nem volt meg végig az a halálos fenyegetés, mint a Ködben. Itt bármi hülyeség (pl. játékok a gyerekeknek) eszükbe jutott, kimászkáltak érte a viharba minden konzekvencia nélkül, nem úgy mint a Ködben, amikor hősiesen kell kirontani a szomszéd patikába gyógyszerért, szörnyek tengerén átgázolva. Ez máris visszavett a hangulatból. Aztán a film gonosza, egy bizonyos Linoge, aki valójában valami démon, abszolút érdektelen. Van egy önjáró sétapálcája, és egy-két manipulatív varázslata, amivel gyilkol (sosem tudjuk meg minek, a végén az indoklás engem nem világosított meg). A vicsorgó farkasfej a sétapálcán inkább komikus mint rémisztő. Abban sem vagyok biztos hogy egy ember ketté tudja vágni a saját fejét baltával. És így tovább, sok apró zavaró elem volt benne. (Arról nem is beszélve hogy folyamatosan teljes vezeték és keresztnéven szólították egymást az emberek, akik ráadásul millió éve ismerték egymást, pl. "Te, Kovács János menj és vágj egy kis tűzifát, és szólj Szabó Györgynek hogy nézze meg minden rendben van-e a gyerekekkel. Nem tudjátok hová ment Horváth Piroska?") Tehát volt ugye a kezdeti feszültségi fázis, ami kb. jól ült, mert vártuk a vihart. Aztán megjött a vihar, és jött a "na és akkor mi van?"-érzés, úgyhogy ez nem vált be. Aztán jöttek a gyilkosságok, öngyilkosságok, miegyéb, de bénán, úgyhogy ez sem jött be. Aztán legvégül, szerintem totálisan rosszul sorrendezve jött a beszélgetős-pszichológiai rész. Amikor Linoge felfedi előttük a szándékait, és elmagyaráz mindent. Na ez a rész rántotta magával leginkább az egész filmet a süllyesztőbe, szerintem. Adott egy olyan szituáció, hogy kiderül, hogy a főgonosz nem is biztos hogy tisztán gonosz, csak egyszerűen emberi ésszel nem érhető fel. Az ő kezében van a város összes gyerekének az élete (sőt, igazából az egész városé). Egyetlen gyereket kér a várostól, aki az utódja lehet, és kész, ennyi. Nem áldozatot kér ötven szűzlány véréből, meg ilyesmi, egy gyereket, élve. Titokban reméltem hogy lesz még egy csavar, és valójában ez egy morális teszt hogy adnak-e neki egy gyereket, és ha igen, akkor megöli az egész várost mert milyen hitvány, tartás nélküli társaság, míg ha nem, akkor elmegy, mert kiállták a próbát. Reméltem ezt azért, mert egyetlen ember vinnyogott csak hogy ne adjanak neki gyereket. Aztán adnak neki, ő megköszöni, fogja a kölyköt és elmegy. Ennyi. Ennél antiklimatikusabbat elképzelni sem tudok. És persze hogy annak a gyerekét adják, aki vinnyogott. A sorsolást is vagy fél órában bonyolítják, ami alatt már abszolút nem tudtam izgulni. Aztán a 15 perces levezetés alatt amikor a főcsávó (a vinnyogós) elmegy ebből a megalkuvó, gusztustalan városból (nyilván nem kellett volna neki gyereket adni, inkább meg kellett volna halnia mindenkinek (included gyerekek), persze), mert hogy kibasztak vele (még a saját felesége is, fujj), aztán még össze is fut a kölykével, aki már démon, és nem is ismeri meg, stb, na az alatt már konkrétan kurvaanyáztam, hogy ezért ültem végig 4 órát. Embertelen szar lett ez a film, nulla, ismétlem NULLA pont, azért, mert azt az 1-1,5 pontot amit amúgy összeszedett, levonom a hossza miatt, ami a végével totálisan átesett az "elrabolt idő" kategóriába.

Szóval ennyire ambivalensek a Stephen King filmek. Itt a vége, fuss el véle.