Augusztus 20. kapcsán sokan verték magukat, hogy mennyire kell ez a hagyományos nemzeti ünnepünk, az okokat meg magamtól is ki tudom találni, szokásos demagóg töltelékszavak, mint az összetartozás, a nemzettudat, hazaszeretet és hasonlók. De valahogy nem érint meg az érzés, szent ünnep ide vagy oda. Igaz hazaáruló zsidó módjára kihagytam a tűzijátékot, de napközben, estefelé eleget mászkáltam a városban, hogy a rakéták kivételével minden körítést megcsodálhassak.
A tömegnek alapvetően két része volt (a többi apróbb platformot most mérési hibaként könyveljük el), a szokásos turbómagyar réteg, akikhez most ünnepi hangulattól fűtve még jópáran csapódtak (értsd: akik egyébként nem támogatják ezt a szubkultúrát (mert az, vegyük észre)), illetve az ingyencirkuszosok. Előbbiek úgy érzik, mintha legalábbis a vérszerződésben vennének részt, és ezt csak megfelelően kiöltözve tudják elképzelni, ezért minden ruhadarabjukon van legalább egy turul, nagymagyarország, árpádsáv, vagy egyéb, hogy a vérciki trikolor gumikarkötőt (férfiakon, ráadásul) már ne is mondjam. Az utóbbi réteg meg mindig ott van, ahol valamit nézni lehet, valamit osztanak, és így tovább. Ők azok, akik székkel jönnek és hűtőládával (akár Budapestről, nem ám Miskolcról), nomeg legalább hét gyerekkel, kötelességtudóan tömik a fejüket egész idő alatt, és úgy érzem összekeverik az ünnepi hangulatot a szabadidős- és/vagy beach-hangulattal.
Aztán ott van mindehhez a díszlet. A Vigadónál koncertező háromtagú indiánzenekar. Érzed az áradó hazaszeretetet? Vagy a gagyi villogó izékkel, legyek által megmászott ragacsos édességekkel, és pofátlanul túlárazott, húgymeleg üdítőkkel csencselő cigány árusok. Elkapott már a nemzettudat? Aztán ott a tűzijáték, ami szintén ősi magyar ünneplési forma, tudjuk. Erről is ment egymás faszának szopása hónapokon át, hogy legyen, ne legyen, mennyiből legyen, mindenki elsütötte közben az összes demagóg dumáját, amik egy mondjuk 10 éves összahasonlítást végezve egyből átfordultak vércikibe, aztán persze mindenki úgy tett, mintha nem hallott volna semmit, és mindig is a végső határozattal értett volna egyet. A tömegnek kell a cirkusza, az a kevés pedig, aki mást huhogott, elővigyázatosan inkább csatlakozott a többségi morajláshoz. Hozzáteszem az a rengeteg populista széplélek, aki nekiállt csupa fontos médiumban kampányolni (Facebook például, ereje nem ismer határokat), hogy az árvízkárosultak kapják meg a tűzijáték árát, nem tudom hol élnek, és melyik mesekönyvből olvasták ki ezt a megoldást. Most nem részletezném, ez miért volt hülye felvetés, már megtették sokan, sok helyen, és ebben annyira nem is tér el a véleményem.
Igen, ez az az ügy, amiben Mf mindenkivel szembehelyezkedik (üdv a világomban). Az egyetlen szereplő, akinek megveregetném a vállát, az a cég, amelyik bevállalta a dolgot saját zsebre. Ilyen itthon nem nagyon tapasztalható, szóval külön dícséret a példamutatásért. Mondjuk mivel nem ma jöttem a falvédőről, és tudom, hogy ingyenebéd nincs (ezt valaki mondja meg az ingyencirkuszosoknak, légyszi) ezért sejtek valami hátsó szándékot a dolog mögött, de ez majd a jövőben derül ki (vagy nem).
Aztán ott a tűzijáték, mint műfaj. Kimondom, amire mindenki gondol: oltári unalmasnak tartom. Aki egyet látott, mindet látta. Minden évben elmagyarázzák a forgatókönyvet, hogy ez a rész most a magyarok bejövetelét szimbolizálja, ez meg azt, amikor Etelka, a tapír elmegy anyagmennyiség-becslőnek. Aztán fellőnek mindkettőhöz tíz rakétát, csak az előbbihez zöldeket, az utóbbihoz pirosakat, amik fülyülnek. Lehengerlő.
Nem mondom azt, hogy ne legyen augusztus 20-ai ünnepség, mert tudom, hogy kell valami a sekélyes néptömegnek, aki enélkül nem érezné az idő múlását (ezt az indoklást valami szakszerű helyen olvastam, és egész komolyan megijesztett). Nade: a tűzijáték egy rettentően túlárazott, rövid és mint mondtam, egysíkú valami. Kicsit úgy gondolom egyébként, hogy a sok-sok intéző meg lebonyolító cég közti bonyollult és ennél fogva követhetetlen pénzmozgás az igazi mozgatórugója az egésznek, ami elsőrangú mellékes-forrássá teszi a nemzeti ünnepünket, csak a megfelelő kulcspozíciókban kell ülni hozzá (értsd: te sosem fogsz látni belőle egy forintot sem, sem pedig az a szerencsétlen tűzmester, aki végül egy sufniban összerakja az évi betevő húsz perc puffogtatásodat).
Megmondjam mit lehetne ennyi pénzből csinálni? Mondjuk csak az idei 50%-os keretből, 150 millióból? Akkora, hosszan tartó, ingyenes zenei fesztivált, ami simán versenyezne a szigettel. Nem akarok részletekbe menni, mert nem értek hozzá, de biztos vagyok benne, hogy ha egy ilyen Belvárosi Fesztivál, meg egyéb többnapos kerületi mókák kijönnek önkormányzati pénzekből, akkor nem lehetnek olyan elérhetetlenül drágák. Lehetne hívni 2-3 külföldi nagyágyút eltérő, népszerű stílusokból (mondjuk egy pop, rock, és rap vonalon gondolkozva, mondjuk utóbbinál kiköptem balra, miközben leírtam), a maradék időt kitölteni alapvetően olcsó magyar fellépőkkel (ahol nem Márióra vagy az Ámokfutókra gondolok, csak mondjuk kétlem, hogy mondjuk a Tankcsapda elkérné akár töredékét is annak az összegnek, aminek hallatán mondjuk Lady Gaga akár csak felnézne egy pillanatra a körömlakkozásból). Lenne mindjárt cirkusz, ingyen, de nem 20 percig, hanem legalább egy hétig (mindjárt nem csak a cigány gagyiárusok mozdulnának rá a turisztikai lehetőségre), és nem villogó zöld fényeket kéne nézni az éjszakában, hanem változatos, színvonalas előadókat. És a színpadi pirotechnikával akár lehetne is pótolni a tűzijátékot, mellesleg. :P
Mf legnagyobb álmai mindig akkor öltenek formát, amikor nagyon lesújtja a világ. Úgyhogy mindenki bizakodhat, mert a világot elnézve még vagy kurvasok év kitartó álmodozásnak nézünk elébe.