Black Swan (2010) - Na, ennek durván a hatása alá kerültem, pedig a témája elég távol áll tőlem: balettel foglalkozik, azon belül pedig a Hattyúk Tava premierének előkészületeivel. Ha ezt a témaválasztást így külön vizsgáljuk, akkor egyrészt már ismert a dolog (hogy a balett-táncosok világa milyen kegyetlen), és a film nem is hoz be túl sok újat a képletbe. De amit tesz, azt olyan jól teszi, hogy egy percre sem tudod levenni a szemed róla. Pedig néha szeretnéd...
Natalie Portman elég kemény feladatot kapott ezzel a filmmel, és hibátlanul teljesített: a karaktere eszméletlen durvára sikerült, holott a film során rengeteg aspektusát meg kellett mutatnia. Rajta kívül még Vincent Casselt, Mila Kunist és Wynona Ridert kell megemlítenünk, illetve Barbara Hershey-t (a neve nekem nem sokat mond, egyébként a főhős anyját alakítja), ők mind hasonlóan élővé tették a karakterüket a legapróbb részletekig.
És ez is csodálatos párhuzamban van a film fő cselekményével, mint annyi minden más a filmben. Rengeteg allegóriát, metaforát tárnak elénk, zseniálisan eltalált, és azt kell mondjam felzaklató képi világgal. Legyen elég annyi, hogy míg a Fűrész-filmeket akár evés közben is rezzenéstelenül tudtam nézni, itt néhány jelenet közben szabályosan összeugrott a gyomrom. Nyilván a mögöttes érzelmi töltés a lényeg, amit ez a film bőségesen megad, sőt, szabályosan rádmászik vele.
A fordulatok (mert vannak) szépen bele vannak simítva a fősodorba, mindenki életszerűen cselekszik, nincsenek ránkerőltetett jelenetek, még akár csak mondatok sem. A látványvilág fokozatossága is már-már észrevétlen, tényleg minden részletben a tökéletességet éreztem (megintcsak: a film egyik fő alaptémája, gyönyörű kivitelezés). Ötös jár rá, nem is kérdés, hisz rég nem láttam ennyire zseniális filmet ebben a kategóriában. Jár még hozzá egy kőkemény 18-as karika, és a felhívás, hogy aki nem bírja nagyon az erőset, az inkább hagyja ki.