Unthinkable (2010) - Idegesítő film. Így foglalnám össze.
Alaptéma a nukleáris terrorfenyegetettség, és asszem nem lövök le vele nagy poénokat, ha elmondom (de, lehet hogy igen, mindegy), hogy a film nagy része arról fog szólni, hogy Samuel L. Jackson, a kiismerhetetlen kínzómester hogyan bírja szóra az amúgy gyanúsan gyorsan elfogott terroristát. Végig ott van azonban az a vonal, hogy senki nem akarja engedni, hogy végezze a dolgát. Lehet, hogy csak én vagyok lelketlen, de ilyen helyzetben egy perc gondolkodást nem okozna a helyzet, vágja csak fel apróra a figurát, majd megtanulja, hogy atommal nem fenyegetőzünk, és mellesleg talán elénekli a bombák helyét. A morálisan huszárkodó Carrie Ann Moss rettentő irritálóan hatott a szemrehányó nézéseivel, és erkölcsi drámáival, miközben mondjuk három nagyváros sorsa forgott kockán, és kicsit később bőven elkezdtek termelődni a vétlen polgári áldozatok is. Ilyen helyzetben (mondom újra, lehet, hogy csak nekem, de) súlytalan volt minden emberségre meg egyéb hülyeségre való hivatkozás.
Vártam a fordulatot, amikor majd kiderül, hogy Samuel barátunk (itteni nevén rendkívül rejtélyesen csak H) akkora spíler, hogy minden szereplő az ő módszere alá dolgozott tudtán kívül az egész film során, de nem. Esetleg kiderül, hogy nincsenek bombák, és a terrorista valójában csak le akarta tesztelni, hogy ilyen helyzetben betartják-e az amúgy érvényes konvenciókat az állam marcona emberei, de nem. A végén már bármit szívesebben belevizionáltam volna, mint azt a száraz, semmilyen történetet, amivel végül kettesben maradtam, amikor a stáblista elkezdett kúszni. A legvégén ugye nem látjuk felrobbanni a bombát, tehát végülis nem derül ki, hogy mikor mondott igazat a figura, de tartok tőle, hogy ez is egy kétségbeesett vízió a részemről. Felrobbant, a jók vesztettek, közben ráadásul le is aljasultak, de nem eléggé, így buktak mindent. Ez sajnos valószínűbb, és mint olyan, megintcsak rettentő idegesítő. Siker vagy kudarc nekem tökmindegy, de látványosan akarom. Ez a finomkodó, mindig egy kicsit messzebbre menő pipiskedés, amit a legeslegbelső kör, az ilyen szintű problémák megoldására bevetett csapat művelt, olyan dilettáns, alakoskodó amatőrizmusnak tűnt, hogy fájt.
Eredetileg 2,5-et szántam neki, de most úgy felkúrtam az agyam, hogy lerontom kettesre. Faszér' nem lehetett ezt normálisan megcsinálni, minden adott volt, basszameg.
