Alice in Wonderland (2010) - Tim Burton rátette a kezét arra a mesére amit mintha direkt neki írtak volna, mégsem tudott remekelni valami miatt. Ha ez a film csak annyira lenne jó mint amennyire orrba-szájba promózták, már elégedett lennék. De nem vagyok.
Nem tudom hogy a 3D okozza-e ezt a szindrómát, de a sztori itt is kapott egy mélyütést mint az Avatarban. Míg az eleje abszolút ugyanúgy kezdődik mint a mese (csak Alice itt ugye idősebb), utána átváltunk egy meglehetősen klisés fantasy-vonalra, ami engem leginkább a Narniára emlékeztetett, konkrét jelenetek, karakterek, jelmezek szintjén is, ami már viszont snassz. Az egyedüli jó megoldások a látványtervekben voltak (pl. a várárokban a levágott fejek elég durva megoldás volt, de hatásos), tudjuk hogy Tim bácsi ebben spíler, de máskor a többi is stimmelni szokott.
Míg az eredeti történet rengeteg rétegű volt, "mindenkinek" készült, úgy ez is próbált, de nem sikerült. Gyerekeknek ott a sok mókás lény, meg szörnyekkel barátkozás, meg mittudomén, ezek felnőttként ablakon kidobott percek. Felnőtteknek meg ott a látvány, a Kalapos, és vele együtt a "komolyabb" karakterek, de ők gyengére sikerültek. A negatív csúcs a fehér királynő volt, aki kettő perc után kezdett el idegesíteni, nem tudom eldönteni hogy a karakterével vagy a játékával, de határozott volt az érzés hogy meg akarom ütni, akkor is ha nő.
A mellékkarakterek háttérbe vannak szorítva, abszolút díszletnek éreztem őket. Ami nem lenne baj ha a főbb karakterek meg nem lennének sótlanok. A sok egyéb kritikával ellentétben nekem még Helena Bonham Carter sem jött be. A sztori is elég erőltetett, olyan mintha valaki behúzott volna pár vonalat az egyes szereplők között a mesében, hogy "mi lenne ha...?" A kerettörténet ami az elején-végén van meg akkora klisé hogy lelóg a vászonról.
Ezt nem fogom megnézni 3D-ben. És egy hármasnál jobbat nem is tudok rá adni.