Egy kisebb batch olyan filmekből, amiket láttam, de nem hiszem hogy nagyobb érdeklődésre tartanának számot ismertségi és beszerezhetőségi hiányosságaik miatt.

The Method (El Método) (2005) - Vérbeli pszichodráma, végig csak dialógus, meg egy-két érdekes helyzet. A film egésze gyakorlatilag egy csoportos állásinterjún játszódik. Egy rettentő öncélú és idióta fordulatot kivéve végig brilliáns és feszült. Tökismeretlen nevek (jó, nem, Eduardo Noriega játszott a Transsiberian-ban), tökismeretlen spanyol film, de sok hollywoodi nagyköltségvetésűt simán ver. Négyest kap.

Once were Warriors (1994) - Ilyen családi dráma, méghozzá nem túl megszokott Maori környezetben, amit viszont nem éreztem elég hangsúlyosnak, csak amolyan körítésként mellétett egzotikumnak, ennyi erővel ez lehetett volna egy tökátlag lecsúszott család akárhol. Pár váratlan és különös dolog van benne (pl. a tetovált nagyongonosz maori nehézfiúk végül abszolút nem lesznek negatív szereplők), de összességében egy korának megfelelő, tisztességesen megcsinált film. Főszerepben Temuera Morrison, akit a tömegek csak Jango Fettként ismernek. :) Ez a film a teljesen átlagos, korrekt, de nem kiemelkedő műveknek járó 2,5-et kapja, de a pozitív értelemben. Jó, csak nincs benne semmi ami az átlagosság fölé emelné. Nem volt hiba megnézni.

Gonin (1995) - Papírtasakos japán akció, úgy kaptam kölcsön, a hátán lévő szöveg szerint ez japán válasza a Ponyvaregényre (köze nincs hozzá szerintem). Takeshi Kitano is van benne, aki még itthon is közismert név talán. No jó, nem nyújtom tovább:  fél óra után kivettem, és ha az enyém lett volna, meg is semmisítem. Tragédia. Jófejségből 1,5. Hátha csak türelmetlen voltam vele.

Végítélet (The Stand) (1994) - Ez ihlette ezt a posztot. Kell ennél többet mondanom? Lassú, béna, és egyébként is hülyeség. Soha többé nem hiszek imdb-s dicsérő kommenteknek vagy pontszámnak (7,2@11551 ez a szar, basszameg!), nincs több Stephen King. És kész. Egyes.

Tokyo Godfathers (2003) - Ez pedig egy anime. A sztori szerint három hajléktalan (egy öreg alkesz, egy transzvesztita és egy fiatal lány, a tagline szerint az "ultimate dysfunctional family" :D) karácsony este talál egy utcára kitett babát, és elhatározzák hogy megkeresik a szüleit. Kalandjukat égi jelek és csodák sora kíséri. Japánosan kaotikus a film hangulata, abszolút kiszámíthatatlanul követik egymást a teljesen idióta és a mélyen tragikus pillanatok. Az egy idő után kissé monotonná váló cselekményt ügyesen dobják fel pár fordulattal a vége felé, szóval kategóriáján belül egész jónak értékelném a filmet, és adnék neki egy négyest.