mozgás

tömeg

máshol

A Fűrész-széria

2009.11.12. 16:18 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

Nos, úgy hozta a sors hogy végül mégis megnéztem a Saw filmeket. Azért 'mégis', mert anno megjelenési sorrendben követtem őket, ám a 2. rész annyira elkedvetlenített, hogy leírtam az egész franchise-t. Aztán nemrég egy baráti ajánlás nyomán letöltöttem a 6. részt, ám úgy éreztem ehhez dukál az előzőleg kihagyott többi 3 is. Jól gondoltam, ezek egyenként érthetetlenek, és összességében nem is éreztem elpazarolva az időmet, sőt. Rövid fűrészettani elemzés következik, sorrendben:

Saw (2004) - Az első rész szerintem még inkább krimi mint keményvonalas horror/thriller. (Na itt kicsit elvesztem a kategóriák erdejében, ugyanis az én osztályozásom szerint amiben egy halandó, "átlagos" ember a főgonosz, az thriller, a horrornak prerekvizítuma valami fantasztikus elem. Ám ez tud annyira véres és brutális lenni, hogy simán elmegy horror-kategóriába is, nem elsősorban ijesztgetni akar (mint a thrillerek), inkább a naturalizmusával büntet (ami egy másik osztályozási szempont horror vs. thriller kérdésben). Ha nagyon választani kéne, ezek inkább horrorok szerintem.) Egy trükkös bűnügyi esetet látunk meglehetősen lassan kibontakozni, nincs eszement darálás mint a többi részben, nem nagyon találkozunk az ideológiai háttérrel, a főgonosszal, senkivel. Így számomra nem azt nyújtotta amit vártam, ezért tudnám csak egy 3-assal jutalmazni.

Saw II (2005) - Abszolút stílusváltás, ez egy igazi horror akar lenni, csak ennek meg nem sikerül. A legbénább rész, kis közelítéssel akár ki is lehet hagyni, csak a kontinuitás szempontjából lehet fontos. Sajnos jellemző a rendezőre úgy tűnik, hogy a csapatos feladatokat nem tudja annyira koordinálni mint az egyénieket. Amelyik részekben csapatban dolgoznak az áldozatok, ott mindenki végtelenül elhülyül, banális dialgusok veszik kezdetüket, és így tovább. Nem használják ki a létszámban rejlő előnyöket, akármilyen egyértelműek is, az összes társas interakció csúfos kudarcba fullad, stb. Néhány jelenet hangos nevetést váltott ki belőlem, különösen a vége felé. Ez a rész egy gyenge 1,5, sajnos.

Saw III (2006) - Ilyentájt kezdett egyértelművé válni hogy ez egy sorozat lesz. És lőn, azóta is évente kijön egy rész. Szerintem ha az eleje nem moziban megy, és meg tudják oldani a költségvetési kérdéseket, nagyszerű tv-sorozat lehetne, amolyan hardcore Dexter. Mert ennek a résznek a táján kezdenek igazán kiderülni a dolgok. Jigsaw már nem egyértelműen ősgonosz pszichopata, ahogy szép lassan megismerjük a motivációit, céljait, terveit. Itt kell megjegyeznem hogy Tobin Bell zseniálisan alakít, nagyon nagy formátumú színész, én szívesen látnám még több filmben. Nekem talán ez a rész tetszett a legjobban, mind az egyes jelenetek, mind a sztori kidolgozottsága remek volt, és a végén kiderülő csavarok felteszik az egészre a koronát. Spoiler, de el kell mondanom, hiszen különben hogy beszélhetnék a további részekről: Jigsaw ennek a résznek a végén bizony meghal (azt nem mondom el hogy hogy :P), ez plusz izgalmat visz a további részekbe, nevezetesen hogy hogy folytatódhatnak a játékok annak ellenére hogy a mögöttük álló elme már nincs jelen.
Erre adok egy 4,5-et.

Saw IV (2007) - A másik kiemelkedő rész. Egyrészt azért amit az előbb mondtam, hogy gyakorlatilag Jigsaw halála után, egy általa előre kitervelt csapdarendszer lép működésbe hibátlanul. Külön szép megoldás hogy itt az áldozat gyakorlatilag szabadon jár-kel a világban, Jigsaw mégis megtalálja a módját minden egyes feladatnál hogy játékra bírja. Így a többi résztől abszolút eltérő cselekményt kapunk, a végén megint csavarral, meglepetéssel, ismét orbitális cliffhangerrel, és várhatunk egy évet a magyarázatra.
Legyen ez is 4,5.

Saw V (2008) - Megint csapatos feladat van, amiben ezúttal egy idő után az áldozatok is rájönnek hogy tökhülyén csinálnak mindent, de ekkor már késő, a néző totál nem drukkol nekik. Bár Jigsaw már két résszel ezelőtt meghalt, retrospektív jelleggel egyre többet tudunk meg az életéről, és ez örvendetes, kiegészíti a karaktert, és így az előző részeket is, összekötve őket egy koherens folyammá. Egyébként nagyon fontos a korábbi részek ismerete minden filmnél, rengeteg visszautalás és kiegészítés történik.Ez a rész többek közt Jigsaw örökösére koncentrál, és az egyik túlélő FBI ügynök kutatására vele kapcsolatban. Itt már nem érzem annyira meglepőnek a váratlan fordulatokat, és ugye a csapatmunka (hiánya) miatt a játék sem kötött le annyira, így ez csak egy 3,5.

Saw VI (2009) - És akkor elérkeztünk a jelenleg aktuális részhez, ami miatt a többit megnéztem. Hát ha tudom hogy ilyen, nem biztos hogy megnéztem volna a többit. A legelején totál banálisba megyünk át, amikor kiderül hogy az első áldozat miért van ott: mert dohányzik. Percekig néztem elkerekedett szemmel a monitort hogy ez most komoly-e. És sajnos az. A további stációkban is eszméletlenül ostoba és banális dolgokkal fogunk találkozni sajnos. A végére mint mindig, került egy cliffhanger, de itt már határozottan olyan érzésem volt hogy nyújtják. Amíg megy a franchise, addig minek lezárni, ugye. Ez sajnos olyan mértékben leronthatja az összképet, hogy jobb lenne lekerekíteni lassan a végét és lezárni.
Nem tudok jobbat adni mint 2,5.

Már készül a Saw VII, gondolom jövőre jön ki, Tobin Bell benne lesz, tehát nem tervezik őt "kiírni" a sorozatból, ami örvendetes. Remélem ismét felfelé fog ívelni a dolog mint a 2. rész után, és nem zuhan tovább, mert akkor már élvezhetetlen lenne. A sorozatot egyébként ajánlom mindenkinek aki szereti a fordulatos történeteket, amik az elmét is szórakoztatják, nem csak a szemet. Bár ugye a szórakozás itt relatív, lévén ez a ma fellelhető horrorok közül az egyik legkeményebb, ezt ráadásul nem a plüssmacis-ijesztgetős módszerrel éri el (ami tudvalevőleg az, amikor három perc sejtetős zene és sötétben botorkálás után egy random akármi (akár plüssmaci is lehetne) ráugrik a főhősre a semmiből, miközben zenei aláfestésként rántanak egyet ötszáz hegedűn egyszerre), hanem szimplán a trancsírozással, ami hálisten rólam abszolút lepereg (cserébe a szellemes horroroktól hónapokig nem tudok aludni, natessék). Így tehát csak annak tudom ajánlani, aki bírja a vágohíd-feelinget, mert itt az nagyban megy. De más ellenjavallatot nem tudnék mondani. És még feltétlenül hozzá kell tennem a remekül eltalált atmoszférát, szép és egységes képi világot, és persze a vágást. Ennek a technikája egészen kivételes, amolyan Harcosok Klubja-jellegű, és gyakran olyan dolgokat mutatnak egy-egy pillanatra amik meg sem történnek valójában: egy szereplő érzéseit, tudattalanját, ilyesmi. Sok filmben próbálták már elsütni az ilyesmi effekteket, de a felénél élből nem ült, a maradék nagy részénél meg simán elszúrták. Itt kiváló.

Összesen 3,5-es pontszámot akasztok rá, ami már majdnem inkább 4.

mondás: (3,5/5)
visszhang: (0/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://mainframe.blog.hu/api/trackback/id/tr251520506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.