Apocalypse Now (1979) - [Spoileres lesz!] Ősklasszikus pszichedelikus vietnámiháborús. Durvasága ma már nem megy ritkaságszámba, de biztos vagyok benne, hogy ez '79-ben még extrém mészárszék-hangulat volt. De nem is ez a lényege a filmnek, hanem az, hogy egy máris rettentő deprimáló alapszituációból süllyedünk bele a szörnyűségek és az őrület újabb és újabb szintjeibe (párhuzamosan azzal, ahogy haladnak végig a folyón, remek allegória). Éreztem egy kis párhuzamot Dante Isteni színjátékával is, néhány helyszín, szituáció mintha csak egy-egy kör lenne a pokolban.

Külön kiemelném Kilgore és Kurtz természetesen adódó összehasonlítását. Kilgore-ral sokkal korábban találkozunk a filmben, és akkor ő az archetipikus katona, a karizmatikus vezető, aki nem fél, ha pár méterre robban tőle a gránát, és így tovább. A maga nemében ő is totál őrült persze: Ugye elmegy elfoglalni egy vietnámi mércével is rettentő veszélyes falut, csak mert ott szörfhöz ideálisak a hullámok. (Egyébként ekkor hangzik el a szájából a kultikussá vált mondat, miszerint "I love the smell of napalm in the morning.")
Később pedig látjuk ugye Kurtz-öt, aki egy egész más dimenzió. Ő nem őrült, ő abszolút elborult. Ő nem karizmatikus, ő félisten. Rettentő összetett, és bonyolult karakter, mégis a film 90%-ában csak beszélnek róla, olvasunk róla, de nem látjuk, nem találkozunk vele. Aztán amikor igen, nyilván mindenki elvárásaihoz képest tök más. Nem lehet követni az észjárását, nem lehet vele azonosulni, de azt vesszük észre, hogy már bőven nem a kivégzőosztagnak drukkolunk.

Sokáig írhatnék még róla, mert minden jelenete zseniális, művészi, és a belőlük összefűzött film is telitalálat, még úgy is, hogy a befejezés finoman szólva is vázlatos. Rettenetesnagy ötös jár rá, és aki hallgat rám, az megnézi.