La mome (2007) - Az életrajz-filmek között ez sajnos kifejezetten a gyengébbek között van. Azzal együtt ráadásul, hogy míg mondjuk Ray Charles zenéjéhez közöm sincs, Edith Piafot még hallgatok is.

Egyrészt nagyon elnyújtották, túlrészletezték. Sok töltelékjelenetet kapunk a fontosak mellé, nem értem miért. Össze-vissza ugrálunk az időben, ez zavaró volt. A film szimbolizmusa is teljesen falsul hatott, nem tudott megfogni. Ezt mondjuk 1,5 órában, dokumentarista tárgyilagossággal kellett volna megcsinálni, elvégre Edith Piaf élete kellően mozgalmas volt ahhoz, hogy ne kelljen mindenféle filmművészeti elemekkel felvizezni fogyaszthatóra.

Ami pozitívum volt, az mind Marion Cotillard érdeme, meg a stábé, akik megcsinálták őt ilyenre, mert hasonlóan Charlize Theronhoz, ő is véghezvitt egy hátborzongató alakváltást. Teljesen átélte a szerepét, és mivel ugye minden egyes jelenetnek ő volt a középpontjában, ezért végig a legjobbat kellett nyújtania.

Összességében 2,5-et tudok adni a filmnek.