mozgás

tömeg

máshol

The Tournament

2009.10.17. 15:06 | Mainframe | Szólj hozzá!

Címkék: film

The Tournament (2009) - Jobbfajtára megcsinált lövöldözős-véres akció, nagy nevek nélkül. Beleerőltették Ving Rhamest, cserébe rettentő bárgyú és béna karaktere lett (az ősprofi bérgyilkos, aki mindenkinek mindent első szóra elhisz, egy szál tökátlagos pisztollyal osztja a tutit, és mindekinek csak nyavalyog azon a grizzlymedve hangján), illetve Robert Carlyle-t, akinek ez a pacifista pap-szerep szerintem abszolút idegen volt, sokkal jobban ült az 51. államban mint hivatásos szemétláda.

A sztori nagyjából semmi újat nem hoz, 30 bérgyilkos egy Battle Royale típusú élet-halál küzdelemben ritkítja egymást egy random angol kisvárosban. Olyannyira Battle Royale a dolog, hogy tökéletesen átvették a hasonló című japán film rendszerét, és minden játékosban van egy nyomkövető, ami robban ha lejár a kiszabott 24 óra. Ez egyrészt nettó másolás, másrészt már az egyik legelső jelenetben kijátssza a rendszert a francia versenyző: Hihetetlen bonyolult, 5 perces munkával kiszedi az épp hogy a bőre alá beapplikált bigyót, és igazából nem értem ez hogyhogy csak neki jutott eszébe, lévén hogy ez alapján látják egymást a kis kütyüiken a játékosok. Ezzel a kis bigyóval további fenntartásaim is vannak, ugyanis úgy tűnik a test hőjét érzékeli, mivel amint kiszedi, eltűnik a jele, de amint beledobja a meleg kávéba, megint látszik. Ellenben aki meghal, annak is azonnal eltűnik a jele. Üzenem az alkotóknak hogy a test nem fagy meg a halál beálltakor.

Nem tetszett továbbá hogy 30 játékos van. Lehetett volna ez éppen előny is, de a film közepe felé egy totál béna montázsjelenetben ledarálják a maradék 15 senkit hogy csak az a 4-5 nevesített karakter maradjon akik érdekeltek a történet további folyásában. Ha ennyire van igény meg lelkesedés, akkor tessék 15 résztvevővel megírni a dolgot, de ez így kisstílű. Nem sokkal több meló lett volna még 2*5 perc mészárlást tartani valahol, hogy értékelhetően fogyjanak el a népek.

Már majdnem szokásos módon az ellenfelek sokkal érdekesebbek mint a főhős (a pap), és társa a kínai kiscsaj (akit klisék egész sora kísér egészen az utolsó percig). Ők a szokásos kung-fu chick és a semmire nem használható, komikus, idegesítő sidekick kombó. Ellenben igaz könnyeket hullattam az orosz figuráért, vagy a francia parkouros gyerekért. Sokkal szívesebben néztem volna őket, mint a totál sótlan benga négert, vagy a kínai kislányt, amint épp a legelcsépeltebb és fantáziátlanabb módokon intézik el akit el kell.

A legvége is kiábrándítóan béna: abban a teremben ahol a fizető nézők és a szervező van, nincs egy kurva biztonsági őr, ráadásul még be is kísérik a győztest ünnepelni, így kvázi akadálytalanul állhat bosszút. (Asszem ezt előre láttuk, nem?)

Minden negatívum ellenére adnék neki egy 3,5-öt, mert sima agykikapcsolós akciónak jó volt. Kellően véresre vették, nem finomkodták el (hány film halála volt már a korhatár, istenem...), az akció is pörög, látványos, változatos, szóval nem lehet panasz.

mondás: (3,5/5)
visszhang: (0/5)

A bejegyzés trackback címe:

https://mainframe.blog.hu/api/trackback/id/tr561456017

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása