Ti hová mentetek volna tovább egy random francia kisvárosból? Ugye, hogy Párizsba...
Nos, nem volt problémamentes az a következő reggel sem... Lementünk a hallnak nevezett nagy közös helyiségbe az ott állítólag elérhető ingyenes netet igénybe venni, de ez sokadjára is csak épp hogy sikerült, és valamiért csak Haszprus netbookjának, semmi más eszköznek. Én ezt, illetve a tegnapi foglalás sztornóját próbáltam közben leboltolni a recepciósnénivel, aki nagyon mérsékelten tudott angolul, én viszont ennek köszönhetően kénytelen voltam előszedni a 8 éve porosodó minimálfranciámat, amivel később meglepő sikereket tudtam aratni, így végül egészen belelkesültem a dologtól. :) Félsikert tudtam csak elérni, mivel a netet nem tudta megcsinálni (ezt nem is igazán néztem ki belőle, csak a rend kedvéért közöltem vele, alternatívákat remélve), ám tájékoztatott, hogy a foglalásokért nem vonják le a pénzt, így csak egyszer fizettem. Ott és akkor kicsit vonakodtam ezt istenbizonyra elhinni, és jó lett volna látni a bankszámlámat, ám net hiányában ugye... De később ellenőrizve a néninek kell igazat adnom, valóban nem húzták le kétszer. Említettem már, hogy eközben kint szakadt az eső? Csak mert a net gyengeségét is erre fogták, jut eszembe.
Sajnos itt rengeteg időt elmatekoztunk a párizsi szállás foglalásával, még Heorogrimtől is kértünk telefonos segítséget, aztán végül teljesen meglepetésszerűen találtunk egy Etap hotelt egész olcsón, nyilván külvárosban, de a többi irreálisan drága volt, szóval gyorsan le is foglaltuk, méghozzá két napra, mert Párizs azért többedszerre látva sem egy napos program, valljuk be. A mai szakasz sem ígérkezett rövidnek, és sajnos már dél körül járt az idő, mire kiszabadultunk az útra (és a hotel melletti kúton gyorsan orvosoltuk a tegnap kiszárított tank problémáját), úgyhogy mire odaértünk Párizsba, ismétcsak erősen alkonyodott. (Íme egy videó az útközbeni izgalmakról.)
Ehhez az is hozzátartozik ám, hogy amint a város közelébe értünk, az addigi teljesen értékelhető tempónk fölé kikerült egy gyökjel, és a további, sajnos kicsit sem festői pár kilométert (mert soknak nem volt sok az út, csak mégis hosszú) kötelező városnézős-krúzolós tempóban kellett megtennünk. Igen, gyakorlatilag állt a forgalom. Párizs lett az a város, amire ünnepélyesen kitűzzük a legélhetetlenebb közlekedés citromdíját, ugyanis alsó becsléssel is bőven több, mint egy óráig ültünk a dugóban. Jó, oké, elsőre itt is eltévesztettük a címet, mert Párizs azonos nevű utcáján kerestük azt a hotelt, ami valójában már egy St. Gratien nevű agglomerációs településen volt, de hát akkor is, kérem, mi ez a közlekedés mégis...? Ez, és a város túlzott mérete egyaránt elrettentően hatott rám, mivel ilyen aspektusból eddig még sosem láttam, a szervezett utakon ezzel nem találkozik az ember.
Aztán megérkeztünk a szállásunkra, ami azzal együtt, hogy szintén eléggé közepes volt, minden, már korábban tárgyalt igényünket nagyjából kielégítette. Net és légkondi volt, ám itt a parkolással kellett sakkozni kicsit, mivel ingyenes hely nem volt a hotel körül, csak egy éjszakai buszmegálló, ahová végül a recepciós bácsi kifejezett biztatása ellenére sem mertük beparkolni a verdát, így egy közeli parkolóház lett a dologból. Egyébként tök jól kinéző külvárosban voltunk, növényesített utcákkal, kisboltokkal, miegyéb, hangulatos volt. Ez azért is volt kifejezetten pozitv csalódás, mert neten sokat olvastunk délelőtt az olyan külvárosi hotelekről, amik kifejezetten ilyen no-go zónákban vannak, ahol sötétedés után konkrétan embert ölnek, satöbbi, ezt el akartuk kerülni, és lám, sikerült is.
Ami a már régóta szükséges pluszt jelentette, az a határtalanul készséges és segítőkész (és angolul kommunikáló) személyzet volt, akik abszolút kiokosítottak minket minden téren, kaptunk térképet, elmondták a tömegközelkedést stb. A sok mutogatás meg reklamálás után végre jól esett egy ilyen minimális gesztus is.
Esti programként azt találtuk ki, hogy bemegyünk autóval a Défense negyedbe, ez úgyis ezzel a legkönnyebben megközelíthető, és úgyis éjszakai fotózást terveztünk ide. Ehhez rendesen fel kellett öltöznünk, estére elég hideg kezdett lenni, ami a sok forró, rövidnadrágos nyári nap után egészen meglepő volt. A parkolást a Cnit nevű mittoménmilyen központ (bezárva elég nehéz volt megállapítani) mélygarázsában oldottuk meg (ahol egyébként kicsit meglepő módon komolyzene szólt a hangszórókból), innen némi liftezés, és a biztonsági őrökkel való eszmecsere árán tudtunk kiszabadulni az utcára, egyenesen a felhőkarcolók közé, a Défense negyed szívébe.
Itt Haszprus meglehetősen elszabadult, erről a galéria tanúskodik, ahová az elkészült közel 200 képnek csak egy töredékét tettem fel, viszont érdemes lesz majd hozzá is átnéznetek, úgy sejtem, komoly utómunkálatokkal megtámogatott, sokkal jobb képeket láthattok majd nála. Külön kiemelném azt a képet, amin egy fémszobor felületén tükröződünk. Na, ez úgy készült (vegyük ugyanis észre, hogy eddigre vaksötét éjszaka lett), hogy a hosszú záridő és a fényhiány miatt vagy egy percig álltunk mozdulatlanul, a telefonunk vakuját zseblámpának használva megvilágítva magunkat. Kicsit sem néztek hülyének a járókelők (az a kettő, aki ilyenkor még arrafelé mászkált)... Nézzetek körbe ti is az éjszakai Défense-ban.
Ide kívánkozik még az az általánosnak mondható megfigyelésem is (ami itt még csak nem is annyira súlyozva releváns, de a viszonylag kevesebb eseménnyel rendelkező napon talán indokoltabb elmondanom), miszerint még a legnagyobb városok turisztikailag legaktívabb részei is elmennek aludni a tyúkokkal. Se egy látványosság, se egy szuvenírbolt, még egy kurva szendvicses sincs nyitva 6-7 után, pedig szerintem nem kicsit kaszálnának vele. Amelyik város ez alól bármilyen tekintetben kivétel volt, az üdítő változatosságként hatott. Következő állomásunk mondjuk pont ilyen volt, amiről egyelőre semmit nem tudhattok meg, ugyanis Párizsban még eltöltünk egy kis időt... ;)
(Eurotrip, 4. nap - 2011.06.29.) (előző nap) (következő nap)
Olvass az útról Haszprusnál is.
