mozgás

tömeg

máshol

Where are you from...? - 3. nap

2011.07.21. 22:39 | Mainframe | 7 komment

Címkék: kép kalandjaim folytatásos

Ma rettentően beletapostunk a gázba, így egy csöppet az a mondat jut eszembe a lenti képről, hogy "And now for something completely different..."

A harmadik napi első célunk, és egyúttal a második nap végpontja nem volt más, mint Milánó (a szemfülesebbeket már most megnyugtatom, hogy nem, a fenti kép nem ott készült). Így tegnapi útvonalunkat is ma mutatom meg teljes valójában kedvenc térképünkön. Sajnos nagyon kutyafuttában foglaltuk a szállást, így egy közepesen drága és egyúttal közepesen minőségi (ugyanígy mondhatjuk, hogy közepesen szar) szállást sikerült kifognunk a város kellős közepén úgy, hogy éjjel értünk oda. Mivel autóból elég durva mennyiség volt a környéken, és minden egyes ficak tele volt parkolva, ezért megkérdeztük a portán, hogy mégis hová lehetne tenni a gépet, mire egy rendkívül közeli parkolóházat kaptunk tippnek. El is gurultunk oda, ami azért lényeges, mert ez nem ám akármilyen parkolóház volt, hanem ilyen gépesített matchboxtartó. Ráparkolsz egy platformra, kiszállsz, majd a mechanika beemeli az autódat egy nagy, föld alatti, gazdaságos méretű autótároló zsebbe, ahonnan kivételkor hasonló módon csúsztatja majd eléd. Ilyet egyedül itt láttunk, egyébként, pedig elég jövőbeli megoldásnak tűnt. Csak persze elég ütött-kopott volt már, illetve a stáb sem beszélt angolul, de egy kurva szót sem, ami olaszoktól azért már elég bátor, lévén jóval kevésbé beszéli a világ a nyelvüket, mint mondjuk a franciát. Szóval hosszas mutogatás meg komplikáció után tudtuk ezt is elrendezni, aztán irány a hotel.

Másnap reggel utunk során első alkalommal éltünk a reggeli lehetőségével, ami egyrészt egy kis változatosságot vitt az étrendünkbe (ami elsősorban különböző otthon csomagolt azonnal fogyasztható izékből állt, én például konzerv készételek sokaságát vittem, amire utólag azt kell mondjam, maximálisan jó döntés volt), másrészt az all you can eat jelleg miatt egész napra jól tudtunk lakni belőle, és legközelebb csak a következő szállásra érve kellett ennünk még valamit. Ebből később igyekeztünk többé-kevésbé rendszert csinálni praktikussága és takarékos mivolta miatt.

A mai napra előirányzott sok program, illetve a tempó tervezett továbbfeszítése miatt Milánót pár órában bejártuk, ám ez a pár óra elég emlékezetes volt. Miután leparkoltunk a városközponttól pár lépésre, először a méltán híres milánói dómot látogattuk meg. Sajnos túl változatos vagy jó fotók nem születtek róla, mert ugye kívülről minden képen ugyanolyan, belül meg sötét van, de higgyétek el nekem, emlékezetes építmény. Kezdjük azzal, hogy hatalmas. De tényleg, eszetlen nagy, nem tudom, ez mennyire jön át a képekről. Aztán belül is van csomó érdekesség, az én kedvencem egy szent balzsamozott teste volt, üvegkoporsóban és aranymaszkban, még most is futkos a hátamon a hideg tőle.

Amikor kijöttünk, sokkal világibb dolgok történtek velünk, ugyanis odalépett hozzánk két fekete ember, jellegzetes afrikai angolsággal, miszerint honnan jöttünk (innen a mai nap alcíme), és elfogadunk-e ingyen ilyen kis színes karkötőket. Teljesen olyanok voltak, mint ilyen keresztény aktivisták, és azokat a dómból kijövet mégsem hajtja el durván az ember. Aztán amikor királyul, leszedhetetlenül ránk kötötték a karkötőt, akkor derült ki a valódi indok: hogy valami adománnyal hozzá tudunk-e járulni az ügyükhöz. Nekem pont volt egy valahol visszakapott kéteurós a zsebemben, azt odaadtam neki, mire ő megörült, és adott még egy karkötőt, hogy vigyem el a barátnőmnek (előtte beszélgettünk kicsit, ott került szóba, hogy van ilyenem, de még nem vagyunk házasok). Azzal együtt, hogy ez egy (tegyük hozzá, elég ügyes) lehúzás, rendesek voltak, és egyúttal a többi hasonló jómunkásembert, akik elég elterjedtek voltak itt, és pár későbbi megállónk helyszínén is, már a trükk ismeretében el tudtuk hessegetni. Akkor és ott mérgelődtünk egy sort a dolgon, de így utólag nem tűnik gáznak, és már csak a módszer megismeréséért érdemes volt, rengeteg apró nüansz miatt volt sokkal hatékonyabb a dolog, mint eddig bármelyik hasonló megszólítási/kéregetési kísérlet, amivel találkoztam. Tanulságos volt.

Megnézük még a Sforza-kastélyt, és sétáltunk egy sort a belvárosban, én ettem egy fagyit is, Haszprus beérte a látvánnyal, szerinte a fagyinak az a lényege, és ezzel már csak a fotón látható esztétikum miatt is nehéz vitatkozni, bár finom is volt. Az egyik fajtának, amit ettem, Macedonia volt a neve, most már legalább tudom, hogy milyen íze van. Egyszer majd oda is megyek. :D

Ezután megint jött egy felvonás parkolóházi horror, ugyanis a mélyből egy jó 60 fokos lejtő vezetett fel, amin én a visszagurulás miatti félelmemben jól nekinyomtam egyesben, úgy ordított a gép, mint az atom, és lett egy elég ütős bakelitszag is. Ezúton is elnézést Haszprustól a mutatványért, nem volt szép. Ide kívánkozik még, amit tegnap már érintettem, hogy az olaszok vezetéséről az összes előítélet szent igaz, betű szerint. Tényleg úgy vezetnek, mint az őrültek. Ennek jegyében mondjuk én is kicsit elengedtem magam, és csak úgy mentem az orrom után, ha már egyszer ennyire hozzá vannak szokva ahhoz, hogy mindenki hülye az utakon. És volt benne valami perverz, de jó érzés, szóval igazából meg tudom érteni őket, csak nem irigylem a minden bizonnyal nem alacsony baleseti statisztikáikat...

Ahogy már említettem, itt ráléptünk a gázra, és tettünk még egy utolsó kitérőt taljánföldön, mégpedig Comóban, mai posztunk borítóképe itt készült, a tónál. Itt mást nem is nagyon tudnék kiemelni, mivel egyrészt erről a leghíresebb a város, másrészt az alatt a szűk két óra alatt, amit itt voltunk, csak ezt láttuk. Ezt viszont abszolút érdemes volt, a hegyekkel körülvéve egészen egyedi látvány volt. Plusz itt már kicsit átlógott a svájci életmód a határon (ami konkrétan a város szélén volt, és igen, megint kiállítottak minket boxutcába), és olyan parkban sikerült a két óra nagy részét elhéderezni, hogy még. Fogták, és egy félkilométeres, sima, beton, városi partszakaszon műfüvet tettek le, fasza játszóteret létesítettek, párásítóval, mobil csapokkal, miegyébbel, pár képen látszik.

Svájc hegyei között csapattuk tovább, főként Haszprus, míg én a mitfárer-posztról igyekeztem a legértékelhetőbb tájfotókat lőni, amit ember egy koszos autóüvegen át, 100 feletti tempó mellett lőhet. Vegyes eredmények szintén a galériában. Már sötétedett, amikor Zürichbe értünk, így itt lemondtunk az érdemi városnézésről, és inkább csak a legspontánabb sétálásra adtuk a fejünket. Azt kell mondjam, abszolút megérte, ugyanis így annyira átjött a város hihetetlenül pozitív hangulata, mint még sehol. Kezdjük azzal, hogy az egész város full csilli-villi, rendezett, nincs gettó, nincs szar környék (jó, ezt igazából el is várom német-Svájc "fővárosától"). Az utcák sötétedéskor már alapvetően üresek, de a pubok, vendéglátóhelyek tömve vannak, tipikusan a helyiekkel, akiknek ez láthatóan rendszeres program, lévén éppen random hétköznap este volt. Valami nagyobb létesítmény (művház, ilyesmi lehet) udvarán újabb csomó ember sportolt/játszott mindenfélét, petanque-ot, tollast, ping-pongot, miegyéb, csak úgy. Renttentően bejött ez a fajta aktív, szociális, pozitív esti program, amit mindenki művelt. Sütött minden egyes dologról, amit láttunk, hogy ez a város elégedett, boldog. Azzal együtt, hogy alig voltunk ott, és szinte semmi "látnivalót" nem láttunk, azt mondanám, ott élnék legszívesebben.

És kapaszkodjatok, mert itt sem álltunk ám meg, hanem hihetetlen lendületünkkel ezt az országot is elhagytuk, és beléptünk Franciaország területére, hiszen itt foglaltunk szállást aznap estére. Én naivan azt hittem, ha egy hotel neve mellé az van kiírva, hogy Mulhouse, akkor az ott van, de mint ez az említett (egyébként szintén nagyon csinosnak tűnő) városka főterén kiderült, bazira nem így van, csak épp a megadott címen véletlenül épp egy tök másik hotel van, ahol az imádnivalóan kedves recepciósnéni útbaigazított minket, hogy menjünk vissza a Sausheim nevű még kisebb városkáig, és ott van a hotel, amit keresünk. Időközben okot adott még a leizzadásra, hogy bazira fogytán volt a benzinünk (a mutató konkrétan az üres jelzés alatt volt), és mi pedig egy hirtelen ötlettől vezérelve belehajtottunk az éjszakába, hogy akkor most az első kútig még elmegyünk. Namost ez kurva messze is volt, de ami még nagyobb baj, hogy zárva. Értitek? Egy autópálya melletti benzinkút. Zárva. Ráadásul a neve is valami 24-akármi volt. Hát legalábbis merde.

Úgyhogy lelkileg felkészülve arra, hogy a francia semmiben az éjszaka közepén lerohadva  brainstormolhatunk akármelyik következő pillanatban, végre a valódi szállásunk felé vettük az irányt, és valami égi csoda folytán még oda is értünk...csak épp már nem volt porta, a beléptetőgép meg nem fogadta el a foglalásomat, pedig vagy féltucat (egyébként szintén tök rendes) francia kamionsofőr próbált segíteni benne. Aztán végül halál zabosan vettem kártyával egy új szobát azzal, hogy majd másnap reggel addig csapkodom az asztalt, amíg visszakapom a foglalt szobáért a pénzemet, mert direkt megírtuk megjegyzésben, hogy hajnalban fogunk érkezni.

Namost a bejárat körüli sok kamionos nem volt véletlen... Ez egy ilyen sztenderd, útmenti kamionosszálló volt, ennek megfelelő minőséggel és felszereltséggel (mindkettő erősen konvergált a nullához). Pedig nem a csokit hiányoljuk mi ilyenkor a párnáról, meg a szobába kérhető reggelit, hanem az internet-parkolás-légkondi szentháromságot, amiből itt mondjuk legalább a parkolás megvolt. De a szoba bazi kicsi, ilyen előregyártott lowcost jellegű, füstszagú, és majd' megfulladtunk benne a melegtől (ezt különösképpen Haszprus utálja, én nyáron üzemelek optimálisan, így a légkondit (az autón kívül) nem is annyira igényeltem volna, de ha volt, annak persze örültem), aztán amikor ablakot nyitottunk, akkor meg a parkolóban egész este járó kamionmotor (ami szerintem inkább a hotel valami külső gépe lehetett, vagy valami) hangja jött be elég zavaró módon, szóval sehogy nem jött ki jól. De mindegy, egy estére ez is jó volt végülis, és természetesen ez volt a legolcsóbb szállásunk az egész út alatt. Viszontagságaink másnap is folytatódtak, de erről már holnap fogok mesélni... ;)

És persze jöjjön még a multimédiás tartalom (hozzáteszem, hogy Zürichben hirtelen elkezdtük használni a kisebbik fényképezőgép videófunkcióját, amiből lehetséges, hogy idővel szintén kaptok majd):

A mai, harmadik napi utunk térképen összefoglalva

Harmadik nap galéria

(Eurotrip, 3. nap - 2011.06.28.) (előző nap) (következő nap)

Olvass az útról Haszprusnál is.

A bejegyzés trackback címe:

https://mainframe.blog.hu/api/trackback/id/tr573084968

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Heorogrim 2011.07.22. 08:33:09

Ha jól emlékszem, a "macedonia" a gyümölcssaláta olasz fedőneve. Stimmel ez a fagyi jellegéhez?

Mainframe · http://mainframe.blog.hu/ 2011.07.22. 10:46:18

@Heorogrim: Stimmel, de elrontod itt a poént az ésszerű és logikus magyarázatoddal. :P :D (Amit én is megnéztem tegnap este a szótárban, csak gondoltam nem posztolom ki, mert így már nem vicces. :P)

Heorogrim 2011.07.22. 11:59:54

Már miért ne lenne vicces? Mennyivel logikusabb egy salátát elnevezni Macedóniáról, mint egy fagyit? :P

Balage85 2011.07.22. 18:17:14

Ilyen karkötős lehúzósok Párizsban is vannak dögivel. :D Csak azok kb sétálás közben rákötik a kezedre. :D

Automata garázs egyébként Budapesten is van az akácfa utcában és a bazilikánál. :)

Balage85 2011.07.22. 18:21:39

Ja igen, az olasz közlekedés tényleg rémes, de délebbre még rosszabb. :) Rómában például a lámpa se érdekes sok embert. :D Látszik is mondjuk az autókon.

Mainframe · http://mainframe.blog.hu/ 2011.07.22. 18:38:31

@Balage85: Hát kb. ránk is, mert még meg sem álltunk, már rajtunk volt. :D
Garázsokat majd egyszer megnézem, ha arra járok, nem tudtam h vannak. ;)

fl0werstar · http://fleurageneve.blogspot.com/ 2011.08.02. 16:50:09

:) olyan kis szűztúrista vagy! :D
én már kardot rántok, ha valaki karkötővel/képeslappal/kulcstartóval jön. vagy benyögöm, h csak kártya van nálam ;)
amúgy ja. svájc ilyen. a kényszer, h (a szabadidejükben) folyamatosan jólérezzék magukat a munkatempóból adódik. sztem amúgy megőrülnének. :)
O.O szóval az országot gyümisalinak hívják? óóóó! B)
süti beállítások módosítása