Das Leben der Anderen (2006) - Instant klasszikus dráma a '80-as évek két részre szakadt Berlinjéről, azon belül is egy íróról, annak színésznő párjáról, és az őket megfigyelő Stasi-tisztről.

Kelet-Berlin bemutatása már önmagában üt, mert nagyon profin kivitelezett. Szerintem konkrétan egész Kelet-Európából felvásárolták a szebbnél szebb állapotú szoci autócsodákat a filmhez. (Igaz, polszkit nem láttam...) Meg úgy egyáltalán a múlt rendszer jellemző dizájnja, enyhe kietlensége mindenhol tettenérhető. Ez mind azért fontos, mert totál hihető díszletet teremt a totál realista, magával ragadó történethez, melyben semmi oda nem illő elem, semmi hatásvadászat nincs, emiatt olyan hatásos.

Remekül éreztetik a kor (legalábbis bizonyos körökben uralkodó) közhangulatát, és ami a csúcs, hogy a titkosrendőrséget sikerült úgy ábrázolni, hogy egyetlen pofon sem csattan el, mégis mindenkin úrrá lesz a jeges rémület, amint egy váratlan látogató kopogtat az ajtaján, és nincs mese, ha ők kérdeznek, akkor mindenki elkezd énekelni. Pedig mondom, egy ujjal sem érnek senkihez. Zseniálisan hátborzongató.

A sztori megválasztása is remekül eltalált: egy egyszerű cikkről szól a dolog, melyet a főhős ír a Kelet-Németországban tapasztalható rengeteg öngyilkosságról, nyilván a rendszer kritikájának szánva. Apró dolog, a körülmények mégis naggyá, fontossá tették, méghozzá annyira, hogy két és negyed órán át nézzem miatta a filmet a fotelba feszülve.

Még rengeteget írhatnék róla, de inkább nem, megadom rá a megérdemelt ötöst, és hagyom, hogy mindenki maga nézze meg, ezt úgysem tudnám visszaadni.