The Thin Red Line (1998) - Háborús téma, extrém hosszú (170 perc, kis híján három óra), rettentő sok névvel és szokatlan tálalással, nekem kicsit az Apocalypse Now ugrott be róla, bár a cselekmény abszolút más. Egyrészt ez nem vietnám, hanem a 2. világháború, a fő téma a guadalcanali csata az amerikaiak és a japánok között.

A húzóneveket fel sem sorolom, gyakorlatilag kevesebb benne az ismeretlen színész, mint a sztár (persze '98-ban azért még más volt a csillagok állása is), pedig háborús film lévén nem háromemberes kamaradrámát kell elképzelni. Amiért az A.N.-ra emlékeztetett, azok a gyakori monológ-betétek (amiket ráadásul a magyar szinkronban zseniálisan eltalált dünnyögős-befelé koncentrálós hangon sikerül előadnia az éppen aktuális szereplőnek), amik a fő jelentéstartalmat próbálják átadni, és egyúttal a hangulatot is megalapozzák. Elég nyomasztó, vagy inkább deprimáló, vagy méginkább simán csak fura lesz, bár egy kicsit derűsebb és optimistább, mint az A.N. (Ez nem művészet, valljuk be. :D)

Persze érintjük közben a háborús filmek összes szokásosnak mondható témáját is, de főleg az egzisztencialista elmélkedés lesz a középpontban. Ez furának hathat, és ha rosszul csinálják, kétségtelenül megölheti a film hangulatát, de itt majdnem perfekt. Kicsit szokni kell, és a kicsit túl hosszú sztori miatt (melyben ráadásul érzésem szerint némiképp kevesebb a történés, mint az A.N.-ban) nem lesz akkora instant klasszikus, de nagyon-nagyon hasonló a színvonal. A hossz egyébként nem okoz problémát, korántsem lesz unalmas, vagy vontatott a dolog (najó, legfeljebb kicsit vontatott), végig lekötnek minket valamivel. Összességében nyugodtan megérdemli a négyest (nem az én szívem lágyult meg mostanában, ezek tényleg egy klasszissal jobb filmek, mint a "szokásos" 3,5-es jófilmek). Sőt, majdnem a 4,5-et is, de azért inkább 4.