Sunshine (2007) - Szoft sci-fi, melyben hőseink Földmentő akcióra mennek: újra begyújtják a Napot. Azóta sem tudok szabadulni a mosolyfakasztó gondolattól, miszerint "-Józsikám, menjémá', 'szt dobjá még a napra, 'jóva?" Ezzel fej fej mellett van az utolsó jelenet, aholis a 107 perc paráztatás után, hogy kihűl a Föld, meg mindenki meghal, meg világvége, látjuk, hogy a Földön a rettentő válság úgy néz ki, hogy a kis faház előtt a méteres hóban, kis télikabátkákban építi a hóembert az anyuka a gyerekeivel. Ez a fél perc egymagában kirúgta az egész film alól a sámlit.

Addig viszont egész jópofa dolgokat láthatunk, kezdve az elzártság miatt a legénységen kijövő agybajokig (ez mindig fura, hogy x hétig semmi, aztán a film másfél órája alatt mindenki megborul), filozófiai fejtegetésekig, és a film felétől átmegyünk egy meglehetősen kitaposott űrhorror-ösvényre, abszolút slasher végkifejlettel. (Közkívánatra: ez a lassú baltás gyilkos elől gyorsan menekülős, mégis meghalós műfaj.)

Tetszik még az űrhajó felépítése, ami egyéni, eredeti. Meg önmagában az ötlet, hogy ilyen baromi közel mennek a naphoz, meglepően jól, és szokatlan módon generálja a feszültséget. Jók a kulcsjelenetek is, és jókor vált az űrhajózós paráztatásból a misztikus paráztatásba is. Ami ugyan totál irreális, de tetszett az alapötlete, és az, hogy meglehetősen minimál módon valósították meg. 

Adok rá 3,5-et, egyszer simán érdemes megnézni.

Két problémás dolgot még hadd emeljek ki, mert érdemes: a hajó ugye folyamatosan kommunikál a legénységgel, és a felvezető szakaszban még fél óráig kell vele megbeszélni minden triviális baromságot, míg a végefelé már egy-egy szóra megcsinál mindent (érted, nagyobb a film tempója, nincs kecmec). Ami még hülyébben hatott, az az, amikor végre négyen maradnak, és elvileg elég a célig az oxigénjük, és a hajóval egy komplett barkochba-meccset le kell játszani, mire kinyögi, hogy öten vannak, az ötödik személy azonosítatlan, és itt és itt található épp most. Milyen faszom világmentő űrhajó az, ami nem szól (sőt, úgy kell belőle kiimádkozni), hogy bazmeg besétált valaki a fedélzetre?! Eszem megáll.

A másik az, hogy Capa (Cillian Murphy) miért indít azzal a monológgal? Így már az elejétől biztosra vehető, hogy ő megmarad a sztori végéig, ezzel elszáll a feszültség az összes őt tartalmazó torokszorító jelenetből. Oltári hiba.