Valhalla Rising (2009) - Vikinges film, és így is álltam hozzá. Hatalmas hiba volt, és ezen el is úszott a filmélmény nagy része.

Gyakást vártam, minden skáláról lelógó keménységet, nyers zúzást, minden tekintetben. A keménység végülis megvan, de nem úgy ahogy várnánk. Ez ugyanis egy _művészfilm_. Vikinges művészfilm, erre te sem lettél volna felkészülve, mi?

Az egyetlen pozitívum, ami rám is hatást tudott gyakorolni, az a gyönyörű képek tömkelege. Nagyon igényesen fényképezték a dolgot, és a tájak már önmagukban is mindent visznek. Erre játszanak rá a sok totálplánnal, állóképnek ható jelenettel, hasonlókkal.

De kb. ennyi is, mert a történet nagyon ködös, vontatott, és kb. érdektelen is. Egy rabságából kitörő néma, félszemű harcos összeáll egy csapat keresztény hitre tért vikinggel, akik a szentföldre készülnek, de végül Amerikában kötnek ki a sors szeszélye folytán. Itt aztán megölik őket az indiánok. Ennyi. Ezt kapjuk meg rettenetes 93 percben, olyan jelenetek sokaságával, mint mikor percekig azt látjuk, hogy ülnek a hajóban, és nézik egymást. Próbálom megtalálni a szavakat a dolog vontatottságának leírásához, de nem ismerek ilyeneket szerintem. Nem jó szó az unalmas, mert végig vártam, hogy történni fog valami, de ez végül nem következett be. De végig kerülgetett az elalvás, ezt hozzá kell tenni.

Összességében nem tudom sajnos javasolni a filmet. Talán ha művészfilmként mentem volna neki, az javítana rajta 0,5-1 pontot, de azzal együtt sem emelkedhetne egy gyenge átlagos teljesítmény fölé. Túlzásba vitték a művészetet, a film rovására. Ez csak 1,5.