Most hogy végigtoltam a 2. részt is, igazán ideje írnom erről a játékról is. Ráadásul nagyon-nagyon hosszan, de ezúttal még azoknak is érdemes elolvasni akiket nem érdeklik a játékajánlók, ugyanis egy nagyon erős sztorit, ötletekkel teli világot is megkísérlek felvázolni. Vétek lenne ha bárkinek is elkerülné a figyelmét. Ugyanis tömény zsenialitás.
First person shooterről van szó, mely azon túl hogy rengeteg újítással áll elő, még a látványvilága is szép, a sztorija is kidolgozott, és olyan az atmoszférája, a hangulata, hogy nagyon kevés ahhoz foghatót láttam. Éppen ezért így az elején össze kell foglalnom a sztorit dióhéjban (meg mert így sokkal érthetőbb lesz ami utána jön):
A negyvenes-ötvenes évek táján egy Andrew Ryan nevű idealista pénzember gondol egyet, és nagyszabású projektbe kezd: megvalósítja a saját megálmodott kis utópiáját egy város képében. Igen ám, de ahhoz hogy a világ ne rontsa meg ezt az eszményképet, teljes titokban, és lehetőleg elszigeteltségben kell megvalósulnia. Így épült meg Rapture városa az óceán fenekén. (Kezdődik a hát borsódzása? Oké...:D) Működött is az elképzelt rendszer egy darabig, és a gondosan szelektált népesség (művészek, tudósok krémje, egyéb) is meghozta a gyümölcsét: kisebb újítások mellett felfedeztek egy ismeretlen tengeri csiga fajt. Ez olyan anyagot választ ki, ami emberbe fecskendezve képes átrendezni annak genetikai térképét. Ez az anyag az ADAM. Ki is épül rá egy komplett iparág, és elkezdenek olyan génmódosító koktélokat gyártani, amik lehetővé teszik a telekinézist, a gondolattal való tűzgyújtást, telepátiát, miegyebeket. Ezeket Plazmidoknak hívják (utóbb egy biológus ismerősömtől megtudtam hogy ez a valóságban is létezik, persze leginkább a baktériumok szintjén, és ők sem telekinézist tanulnak vele, nade akkoris elég nagy flash volt...). Kisebb változásokat is elérhetnek velük, mint nagyobb erőt, szebb külsőt, az ilyesmiket Gene Tonic-nak hívják. A szer teljesen beépül Rapture mindennapjaiba, nagyjából már mindenhol használják, ám egy idő után elkezdenek jelentkezni a mellékhatások. Akik túlzott mértékben fogyasztják, megőrülnek, deformálódnak, és egyéb válogatott szörnyűségek történnek velük. Ezeket a "drogosokat" a köznyelv splicer-nek hívja, és elég hamar ők lesznek az elsőszámú veszélyforrás a városban. Ezt tetézi még a társadalmi és hatalmi ellentétek előkerülése, kirobban egy polgárháború is bizonyos Fontaine nevű elsőszámú ellenzéki ember vezetésével, és az egész várost elborítja a káosz és a pusztulás (na ekkor járunk úgy 1959 körül). Ahogy eszkalálódik a helyzet, úgy születnek meg az etikailag egyre kérdésesebb kísérletek nyomán az újabb találmányok, mint a Little Sisterek, és a Big Daddy-k, akik központi alakjai lesznek a játéknak. A Little Sisterek olyan kislányok, akikbe beültettek egy-egy ilyen tengeri csigát, ezért megérzik az ADAM jelenlétét, és ki tudják azt vonni (pl. halott splicerekből) hogy ne vesszen kárba. Pontosan ezért vadásznak rájuk a splicerek, mivel elsőrangú ADAM-forrást jelentenek. Így került mindegyik Little Sister mellé egy Big Daddy, ami egy hatalmas mélytengeri merüléshez való búvárruhában rejlő valaki/valami, aki elszántan védelmezi a mellé kijelölt kislányt. És mondanom sem kell, Rapture-ben mi sem élhetünk túl ADAM nélkül. Ha az egyszeri játékos tovább lát a fegyvere csövénél, az máris elérkezhetett az első morális feladványhoz amit a játék elétesz (sőt inkább belekényszeríti, mert nincs választása): a Big Daddy nem akar bántani minket, csak a "kislányát" védelmezi. Ha elkapunk olyan momentumokat amikor splicerek ellen küzdenek, láthatjuk ahogy a Little Sistert próbálja óvni a veszélyektől, akár a saját testi épsége árán is. És akkor egy ilyen helyzetben tudj fegyvert fogni rá, és addig lőni rá míg lefekszik (mert nem két lövés lesz, azt most mondom)... Komolyan mondom szívszorító.
Az első rész főhőse egy Lost-jellegű repülőgépszerencsétlenség kapcsán a városban kikötő kívülálló (akit ráadásul Jack-nek hívnak...hm), akit a kevés életben maradt (és épelméjű) lakos főként rádión kommunikálva eligazít a városban, és apránként megismerhetjük általuk Rapture felemelkedését, tündöklését, bukását, és ami azon túl van. Legfőképpen azt. Sorban bejárhatjuk a város nevezetesebb pontjait, persze jelen állapotában már minden romos, minden törött, itt-ott ereszti be a vizet, ilyesmi, mégis hihetetlenül nagyszabású és látványos a hely a maga art deco-s eleganciájával. A sötétben gyanús zajok, elsuhanó árnyékok, sírás vagy épp egy magában motyogó splicer hangjai, miegyéb. És ezt az alap atmoszférát fokozzák az egyes szituációkban (és előre szólok, Fort Frolicban, az őrült művész Sander Cohen játszóterén össze-vissza fogod szarni magad, de durván). Remekül tesz rá erre az összehatásra a zene, a recsegős, (akkor és ott) nem feltétlenül érthető hangfelvételek amiket találunk, ésatöbbi. Tényleg zseniális a nyomasztó hangulat amit meg tudtak teremteni, ha a játék elsőszámú erősségét kéne kiemelnem, ez lenne az és minden más (bármilyen eltalált is) csak ezután következne.
Olyasmik, mint a fegyverek fejleszthetősége. Ezzel azóta sok játékban találkoztam, de itt először. Az FPS-ekben "megszokott" fegyvereket (shotgun, machine gun, stb.) úgy dobják fel, hogy a pályák egyes pontjain saját belátásunk szerint fejleszthetjük valamilyen tulajdonságát, ami szemmel látható változást is előidéz, és a végére egészen vad steampunkos fegyverkölteményekkel vághatunk rendet a városban. Ezen felül folyamatos döntéshelyzetben vagyunk, ugyanis miután nehéz szívvel és véres verítékkel két vállra fektettünk egy Big Daddy-t, a Little Sistert "megmenthetjük", azaz visszaalakíthatjuk a normál, emberi alakjába, vagy kinyerhetjük belőle az ADAM-et, ám ebbe a folyamatba ő belehal. Kell mondanom hogy a második opció több ADAM-et ereményez? Gonosz ez a játék, nagyon gonosz... Természetesen a döntéseinktől függően más lesz a játék befejezése is.
Miután megtudtunk sokmindent (azért bőven nem mindent), leesett állal néztünk a fordulatok után, és végül így vagy úgy, de lezárult Jack története, nehezen tudtam elképzelni milyen folytatást tudnának ehhez kiagyalni úgy hogy ne tűnjön erőltetettnek. Hát ismerkedjetek meg a második rész főhősével, Subject Deltával:
Igen, pontosan. Miután már egészen beleszoktunk a búvárruhás titánok leölésébe, a készítők odadobják nekünk a sisakot, hogy "Nesze, nézd csak meg a világot ezen keresztül is!". És gyökeresen más. Bár ugyanaz a város (mások a helyszínek nyilván), ugyanaz a játékmenet, de más az idő (1968 körül). Egy Sofia Lamb nevű nő kultuszt szervezett a splicerek és a maradék maréknyi ember részvételével, "a család"-nak hívják magukat. A céljaik ködösek, de közük van a főhős mellé kirendelt kislányhoz, Eleanorhoz, akit még annak idején elvettek tőle. Kalandozásunk során újabb részleteket tudunk meg Rapture múltjáról és jelenéről, és a végkifejlet sokkal erőteljesebb mint az első részben. Több döntési helyzet van, egyes főbb karakterek élete is a mi kezünkbe kerül, és nem mindegy mit teszünk velük. Emiatt már nem 2, hanem 6 befejezéssel számolhatunk, de a döntéseink már a játék további folyamán is befolyással vannak sokmindenre. Kiemelnék még egy rövid, de nagyon érdekes részt amikor a Little Sisterek delíriumos világába is bebocsátást nyerhetünk, megintcsak zseniálisan megsejtették a készítők hogy mire a legkíváncsibb a játékos. Le voltam nyűgözve.
Új rész nincs új ellenfél nélkül, így rövid úton megtudhatjuk hogy mi lesz egy Little Sisterből ha felnő. Big Sister. Akármilyen rossz szóviccnek is tűnik ez, nem lesz kedvünk nevetni amikor szembetalálkozunk egy ilyennel:
Sokkal gyorsabbak mint bármelyik ellenfelünk, Plazmidokkal is fel vannak szerelve, és még sorolhatnám. És persze atmoszférikus elemnek sem utolsó amikor csontig ható sikítással utánunk veti magát ha úgy érzi hogy túlzottan beleártjuk magunkat a Little Sisterek életébe.
Összességében azt kell elmondanom, hogy ez a játék nem csak egy játék. Rengeteg nagyszabású filozófiai kérdést feszeget, előkerül benne minden ami egy ilyen környezetben előkerülhet. Önismeretileg is egy érdekes kísérlet. Nagyon tetszik hogy egyik negatív karakter sem nettó módon gonosz. Mindnek saját céljai vannak, amikhez általában a főhős útban van, és kizárólag ezért akarják őt elpusztítani, nem valami zsigeri gyűlöletből. Ha kicsit megvizsgáljuk a helyzetet amiben vannak, nagyonis könnyű azonosulni velük. (Ez alól talán az első rész főgonosza kivétel, de hát a végén már valakin tényleg le kell vezetni a feszültséget. :P)
De ha nem vagyunk fogékonyak a többletre ami benne van, kizárólag a játékot szem előtt tartva is egy perfekt, lebilincselő, többször játszható műremeket tisztelhetünk benne, szóval mindenképp jár az 5 pont, kis csillaggal meg mindennel, editor's choice, miegyéb. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: ha kicsit is szereted az FPS műfajt, ez a játék tökéletes választás.
