Ritkán teszem tiszteletemet orvosnál, ezért is lep meg minden alkalommal hogy mennyire unprofesszionálisan, kelletlenül és bicskanyitogató stílusban végzik a munkájukat.
Először is megkérdezik hogy mi a bajod, ez érthető is. De ha itt nem minimum spontán összvégtagbénulást, vakságot, agyvérzést, áttétes rákot, szívrohamot vagy hasonló kaliberűt mondasz, akkor már el is vagy könyvelve hipochondernek aki csak az idejüket vesztegeti. Én azzal a hatalmas problémával bírtam odatolakodni hozzájuk (beutalóval, 2 hónappal későbbre kapott időpontra, szóval komoly tolakodás volt) hogy kóros mértékben aluszékony, fáradékony vagyok. Ezt most nem fejteném ki, legyen elég annyi hogy ha engem, aki alapvetően utálok orvoshoz járni, zavar ez annyira hogy elmenjek, akkor nem biztos hogy színtiszta hipochondriáról van szó. Ehhez képest amikor megérkeztem az asszisztens (aki mellesleg beteg volt, mint azt egy beszélgetését hallgatva megtudtam, és ezt a problémát egy lazán a szája elé aggatott orvosi maszkkal megoldottnak is vélte) a problémám hallatán máris azt bírta kommentálni hogy nem vagyok-e még fiatal az ilyen aggódások elkezdéséhez. Hát itt indult be a kurvaanyád-ösztönöm. Konkrétan az volt a kérdése, hogy akkor nincs is semmilyen fájdalmam? Érted: ha nem fáj, nem vagy beteg. Köszönjük Emese.... Nyilván hobbiból szúrattam magam a vérkép miatt, és most hobbiból nem ettem, nem ittam reggel óta, mert én ezt élvezem igazából. Az megint egy másik kör hogy telefonban kurvára más instrukciókat kaptam azzal kapcsolatban hogy mit mennyi ideig nem lehet ultrahang előtt, ezért is ki lettem oktatva helyben, én meg álltam mint a hülye, hogy most komolyan azt hiszi hogy magamnak kitaláltam ezeket a kritériumokat, és nem telefonon kaptam tőlük a tájékoztatást...? Amíg a doktornő nem érkezett meg, addig megpróbáltam neki felvázolni a problémámat, mert én ilyen elmagyarázós ember vagyok. A végére nagyjából felfogta, de közben végig jöttek a lekezelő, személyeskedő keresztkérdések, mint pl. hogy vagyok-e eleget levegőn, mozgok-e eleget, és így tovább. Ez mind jó lenne ha életmódtanácsadásért mentem volna oda, de mivel a beutalón rajta van hogy mit kéne csinálniuk, örülnék ha elsősorban azt kaphatnám meg, különösebb szájalás nélkül. Mert az életmódom (mint azt neki is felvázoltam) szerintem teljesen átlagos, és nem indokolja azokat a tüneteket amiket tapasztalok.
Na megjött a doktornő, és kezdődött az egész elölről, mert ő is egyből egy 5 éves hülyegyerek szintjére helyezett el a problémám alapján, amit egyébként az előbb meggyőzöttnek vélt asszisztens úgy vezetett fel számára, hogy a páciensnek az a panasza hogy alszik. Köszi. Miután ugyanazokat a köröket lefutottam vele is (egy ponton komolyan majdnem kiszóltam az asszisztensnek hogy kérem mesélje el a beszélgetésünket a doktornőnek mert én mégegyszer ezt nem szenvedem végig csak mert ő nem hiszi el hogy ez nekem probléma), bedobta az ütőkártyát (persze miután mondtam hogy egyetemista vagyok): hogy szoktam-e éjszakázni. Nem basszus, nem szoktam, a BME egy olyan hely ahol nem kell, sőt előadások között szieszta is van, ez köztudomású. Ki a farkam nem szokott éjszakázni? Na, csak mert szerinte az éjfél előtti alvás, na az, nekem biztos az hiányzik. Közöltem hogy már középiskolában is megvolt ez a problémám, amikor még bőven nem éjszakáztam, de ezt valahogy elengedte a füle mellett. Aztán konkrétan rákérdeztem hogy akkor a polifázisos alvás úgy ahogy van nem működőképes? Hát ő ahhoz nem ért. Ja, hogy csak úgy előhúzott valami anyai intelmet a seggéből, amivel lerázhat? Én kérek elnézést. Ezután instruálta az asszisztenst egy negatív lelet megírására, mert nem talált semmit, de nem is számított rá hogy fog, ilyen problémával.
Zárásként még odabaszta a leletemet egy mellettem lévő székre amíg öltöztem, az asszisztens meg kérdezi hogy megkaptam-e, és mivel én nem kaptam semmit, mondtam hogy nem, de körülnézve megtaláltam a széken mögöttem, erre kaptam azt a szokásos szemforgatós lesajnálást hogy ezdebéna. Hát a faszom belétek konkrétan. Ezután még kb. ki is dobott. Bírom ezt a hozzáállást, mintha az idejük túl drága lenne az én hülyeségeimhez. Egyszer komolyan fel kéne világosítanom az ilyen embereket (portás, orvos, telefonos ügyeletesek, eladók, stb.) hogy a kettőnk idejének konkrét forintértéke hogy korrelál egymáshoz, csak hogy felbasszam az agyukat.
Hát így megy ma egy rutinvizsgálat itthon. Ebben a konrét rendelőben a környezet már oké volt (felújított és hightech), de kívül-belül (értsd páciensek és orvosok egyaránt) ugyanaz a magyar paraszt réteg töltötte meg mint minden más intézményünket. És ezért nem megy igazán. Ja, és hozzáteszem hogy most értettem meg miért megy ennyire a természetgyógyászos-alternatív vonal itthon. Nem azért mert annyival jobb, csak 1. Nem kell magad a parasztok hatalmas tömegén keresztülverekedned, oda egy szelektált réteg jár. (nyilván, mivel drága...) 2. Az orvos nem fix fizetést kap akármi is történik, hanem célja az elégedett és boldog páciens, ezért nem bánik vele úgy mint velem a fenti páros. Nem érezteti veled hogy nem ér rád, és nem néz hülyének akármilyen problémával is. Persze tudom hogy ez is rejt magában hátrányokat (pl. ha odamész valamivel ami tényleg hülyeség, ő akkor is kezelni fog, sok pénzért), de a hozzáállást simán átvehetnék a sima orvosok is, mert ez a House-módi csak a tévében menő.