Gran Torino (2008) - Clint Eastwood egy mogorva öregembert játszik benne (na ne bassz, komolyan?! :D), aki, mint a filmekben szereplő vén fajgyűlölők általában, összehaverkodik a szomszédban lakó ázsiai családdal, és megpróbálja a kissrácot kihúzni a szorult helyzetéből, ami egy ismerős banda miatt alakult ki. Nem szükséges többet írni róla (amúgy is spoileres lenne), ebből tökéletesen lejön hogy milyen ez a film. Nem most sütik el először ezt a fajta történetet, láttuk már sokféle tálalásban, hol komolyabban, hol kevésbé, attól függően hogy milyen közönségnek szánták. Ez komolynak lett csinálva úgy érzem, ám nekem valahogy kicsit felszínes maradt, hiányoznak a nagy-nagy, megható és könnyfakasztó pillanatok. Nincs elég ideje kifejlődni a dolgoknak, egy-egy fordulópont túl hirtelen és túl drasztikus ahhoz hogy a realitás ereje meghasson minket. Az egyik pillanatban még legszívesebben halomra lőné a sárgákat, a másikban meg megmenti a kiscsajt mintha ez lenne a legtermészetesebb. Inkonzekvens.
Ezzel együtt egyben volt a film, "átjött", így divatos szóval élve. Mondjuk nem is volt olyan nehéz megoldani gondolom, mert Clint Eastwood nem csak főszerepelt, de rendezett, és a producer is ő volt. Ergo elmondhatjuk hogy csinált magának egy filmet. Saját magára alapozva. Máris nem lehetett nagyon mellényúlni. Amit még meg kell említenem talán, az a film helyenként alkalmazott könnyed humora, ami szintén dobott rajta.
Én nem túlzottan kedvelem az ilyen (ha erős szóval akarnék élni, azt mondanám hogy tucat-)drámákat, de egyszer megnézni jó volt. Minőségi, jól megcsinált film, nem lehetett rá panaszom. Nem teremt stílust, nem kap Oscart, de nem érzed elpocsékolva az idődet utána. Jár rá egy háromnegyed.