Na letöltöttem (igen, jól hallottad) ezt a könyvet, és átfutottam, mert sejtettem hogy nem fog maradandó élményt okozni. Így is lett. Akit nem érdekel hogy hogy nem jó, az itt végzett is, union break.

Akit igen, az meg idekattintott jól, szevasztok. Először is a témaválasztás nyomán gondolkodtam el azon hogy hogy lett egy fronttudósítóból, aki a legkeményebb helyekről mondta a tutit, egy kandalló melletti karosszékből magyarázó papa. Mert most nem mást tűzött a zászlajára, mint az internetes szex és pornográfia világára való figyelemfelhívást. Ilyen alcímekkel operál hogy "Óvjuk meg gyermekeinket!", meg "Szülőknek kötelező!". Ez a két jelszó kiváló marketing, a szülő úgy érzi hogy nem elég gondos ha nem veszi meg. Illetve pont elég lendületesen szenzációhajhász ahhoz hogy az is elolvassa akinek még gyereke sincs (ld. pl. én). Persze ehhez az kellett hogy egy olyan írója legyen akinek már neve van, mert valljuk be ugyanezt nem vennénk be egy Kovács Eleonórától.

A szexről, akármilyen formájában (prostik, pornósztárok (pl. Kannácska), pornó általában, akármi, bármi) amúgyis trendi, és betonbiztos biznisz könyvet írni, minden kisebb-nagyobb celebíró (ebbe most bele se menjünk, hosszú lenne és sok lenne a bazmeg) a piacra hányta már a saját mélyenszántó meglátását és/vagy gondosan összegyűjtött anyagát a témáról, és gondolom (=nyilván) nem rosszul kaszált vele. Szinte látom ahogy egymás közt sörözéskor előkerül a téma, hogy "Te Tvrtko, írtál már szexes könyvet? Még neeeeem? Akkor állj neki, most van szezonja, nagyon megy." És megírja, mert megkövetelte a haza. Közben a faszt, de mindegy. A kínálat határozza meg a keresletet.

Az első oldalon hatásvadász kiemelt idézetek gyűjteménye, aki Tescoban emelte le a polcról, már az is meg van fogva. Pedig a netes pornó témaválasztás kicsit elgondolkodva eléggé a hajánál fogva előrángatott dolog, mert egyrészt már elég jól megoldott parental control-megoldások léteznek (ezek felett nagyvonalúan elsiklik egy félmondatban), másrészt aki a köztudottan kontrollálatlan internet elé engedi az egész kicsi korú gyerekét, az megérdemli hogy a csemete lovaspornón nőjön fel. Hozzáteszem hogy szerintem a különböző gyerek-siteokról (amiket mondjuk nem ismerek, lévén amikor kicsi voltam még nem volt net, azóta meg már nem relevánsak számomra) azért bőven nem vezet egyenes út a hardcore poreszoldalakig. Tehát ha kicsit belegondolunk, valójában egy kis közelítéssel nemlétező problémát boncolgatunk majd egy könyvön keresztül. Ha ez neki jó, nézzük.

Nagyrészt olyan a tematika, hogy egy saját otthoni keretsztori van, ahol a saját gyerekével kapcsolatosan merülnek fel benne a kérdések a netes pornográfiával kapcsolatban, és az otthoni történések kapcsán zoomolunk ki és beszél az ilyen-olyan ismerőseivel, akik ki tudja kik, minddel van valami kontaktja valahonnan, szóval ez sem tűnik túl reprezentatív megoldásnak, csak el kell hinnünk neki istenbizonyra hogy az az illető iggazzy bennfenntes a témában és kész. Ezután tematikusan végigmegy a különböző bizarr pornótípusokon (állatos, nagymamás, erőszakos, stb.), és mindegyikről kiderül hogy a szereplők nem szeretik valójában csinálni (na neee), és hogy a mögötte meghúzódó ipar keres rajta sokat, nem ők (neeeem mondooood). Eközben minden második mondattal reflektál a hallottakra, így körülbelül úgy néznek ki a párbeszédek, hogy "-X. -Ez undorító. -Y. -Ez gusztustalan. -Z. -Ez förtelmes." És ezt olvassuk fejezeteken keresztül, plusz a millió minősítő jelzőt, amik még akkor is kurvamód redundánsak, ha épp jogosak és igazak. Elég lett volna egyszer elhatárolódni az elején, és megspórolni 100 oldalt. Van egy sejtésem hogy miért nem így történt... Aztán persze rendkívül tudományosan meg van mondva hogy aki ilyet néz az aberrált, az beteg, implicite gyakorlatilag le kéne lőni. Holott pl. az egyes helyeken látott dolgokat ő is grafikus pontossággal írja le az olvasónak. Szerintem ez ilyen esetben szükségtelen, szenzációhajhász, és majdnem pont olyan aberrált dolog mint maga az "igazi" probléma amivel foglalkozik.

Aztán persze nyilván kilyukadunk a fő témánál, ami a pedofília, mert hát a szülő tűkön ül hogy mikor jön már az útmutató hogy kit kell pofánvernie a gyerek biztonsága érdekében. Ezzel a pedofília-dologgal az az egy baj van, hogy nem kapcsolódik a netes pornó témához, legalábbis nem úgy ahogy ezt a könyv el akarja adni nekünk. Ugyanis itt kb. úgy van felépítve a dolog, mintha a neten lévő pornóval való szembesülés sebezhetőbbé tenné a gyereket a pedofíliával szemben. Elképzelem amint kinyúl egy kéz a monitorból és berántja a kiskölyköt. Egyszóval igazából két slágertémát fogott az író és az eladásra sarkallóbbat tette ki címlapra, még ha a könyvnek több mint a felének köze sincs hozzá. És persze most azzal hogy ez a könyv létezik, semmivel sem tudunk többet tenni, mint előtte, csak megint kiirtottak néhány fát. Ugyanúgy nem lehet felismerni, kiszűrni a pedofilokat, ugyanúgy fennáll annak a veszélye hogy a gyerekek pornóval találkoznak a neten, ésatöbbi. De elolvashattunk n+1 oldal arról hogy Tvrtko hogy szörnyülködik gyermeki naivitással a nekrofil meg a szado-mazo pornón, amiről már akkor is tudhatjuk hogy a 95%-a kamu, ha csak a 8mm című filmet láttuk a témáról. (Tényleg, gyilokpornó nem is volt a könyvben, hiányolom.) Szóval a pedofíliát is ugyanúgy csak körbejárja, plusz infó hozzátétele nélkül, mint minden mást, ráadásul olyan generikusan, hogy ennyit már akárki az utcáról is tud a témáról. Előszedi a gyerekprostitúciót is, mert kell az oldalszám. Megóvod a gyermekeidet ha elolvasod? Nem. Akkor óvod meg őket ha van egy kis magadhozvaló eszed. Akkor pedig nem olvasod el ezt.

Nem arról van szó hogy védem ezt az ipart (vagy neadjisten a pedofilokat). Csak abszolút az süt a könyvből, hogy elő kellett ásni egy köztudatban lévő, populárdemagóg témát, amit majd megvesznek, akkor is ha sehová nem halad a könyv, és semmi értelme nincs, és persze a lehető legkisebb energiabefektetéssel meg lehet csinálni. Ezt kb. két-három délután lehetett összedobni, egy karosszékben. Nem irigylem tőle, mert én nem tudtam volna megcsinálni. Nekem nincs hozzá nevem.