Kittka volt oly szívem csücske, és az itt elkezdődött ötletből valódi alkalmat kovácsolt, így kötöttünk ki nála négyen alapból (ő, Montana, Montana pasija, és én), illetve később beugrott még két haver az egyetemről (egyelőre privacyvédelem van a nevükön, majd feloldják ha akarják). Nagy bemarás volt tervben, ez nem jött össze, csupa női alkoholt hozott mindenki, de a wii-t azt hiszem teljeskörűen sikerült kipróbálni.

Ezzel kapcsolatban (csak röviden): az irányításról azt hittem sokkal intuitívebb lesz, de elég sokszor álltam és néztem hogy most mit kéne tennem hogy azt csinálja amit akarok. Az érzékelés finomságával is voltak gondjaim, a kisebb mozdulatokat vagy nem érzi, vagy túlérzékeny, és minden rezdülésre már akciózik. Mindkettő kicsit kellemetlen, de megszokható. A játékok próbálnak rámenni persze a mozgásérzékeny kontroller maximális kiaknázására, tehát ilyesmi kihívásokkal fogunk szembesülni. Egy-két helyen azt vettem észre hogy olyan akciókat is a kontroller mozgatásával kellett véghezvinni, ami egy egyszerű gombnyomással üzembiztosabban és kevésbé idegölően megoldható lenne.

További negatívum hogy a játékokat eléggé vontatottra csinálták meg (egy táblás társasjátékot nem is értettem hogy miért csinálnak wii-re, az már pl. PSP-n is vontatott), sok átvezető jelenet, szöveg, magyarázat (sokszor túlzott mértékű), és hasonlók ékelődnek be a játékélménybe. Ez mondjuk biztos játéktól függ, de itt pont elég sok helyen volt. Illetve zavaró volt még hogy a grafikára nem feküdtek rá túlzottan az alkotók, szóval még olyan "gyerekcipőben jár" feeling kísérte a legtöbb dolgot amivel találkoztam.

Nem nagyon tudom elképzelni hogy bárki is egyedül játsszon ilyen játékokat, ez abszolút partykellék (vagy csak azért mondom ezt hogy Kittka legközelebb is meghívjon? :D), és ezt a szerepet tökéletesen tölti be, aki játszik az élvezi a játékot, aki nézi, az röhöghet a hadonászó játékosokon, és úgy általában emelkedett a hangulat. A csúcs a tenisz volt, négyen, párosban. Itt elég jól eltalált irányítás is volt, folyamatosan pörgött a játék, állandó volt az izgalom. Ennek a párja, a box már erősen random jellegű volt (mondom ezt úgy hogy én nyertem, szóval nem savanyú a szőlő), hadonásztunk Montana Pasijával (privacy neki is), aztán időnként valaki eldőlt, majd felállt, és tovább. A golfról ne is beszéljünk. :D

Összességében (bár most sikeresen pont a negatívumokat emeltem ki) tök jól éreztük magunkat, és ebben nagy szerepe volt a wii-nek (mondjuk voltak már összejövetelek Kittkánál ahol wii nélkül is nagyszerűen elvoltunk ;) ), szóval nem szólok be rá, mert király. :) De bőven jó ha a társaságból egyvalakinek van.

A képeket köszönjük Kittkának (a képeken sorban: Mr.Montana és én boxolunk, Mr. és Mrs. Montana golfoznak, az est legkeményebben küzdő harcosa az USB-s venti, és a ház úrnője, Kittka):

Mr.Montana vs Mf	Golf csak meghitten	Megmentőnk	Kittka a pult alól