Girl with a Pearl Earring (2003) - Ismertem az alapsztorit, régen talán még részleteket is láttam a filmből, de úgy éreztem, ezt teljes egészében is látni kell. Nos, maximum félig lett igazam.

A film sajnos a kihagyott ziccerek gazdag tárháza. Igaz ebben a helyzetben minden súlyos és hatásos jelenet hatásvadász lett volna, de legalább valami hatást el tudtak volna érni. Mert így egy csodaszép, de töküres filmet kaptunk, amiben hosszas felvezetés és feszültség után nem történik semmi. Ehhez nagyban járult hozzá a főszereplők túlfinomkodott játéka, amikkel úgy látszott, hogy a rendkívül súlyos karaktereket akarták megtisztelni, ám szerintem bőven túlzásba vitték. Egy ideig elmegy, hogy minden érzelmet egy-egy, szemmel alig észrevehető gesztussal akarnak szimbolizálni, ám ha ez az egész filmen átível, akkor hamar kialakul egy olyan érzés, mintha folyamatosan vissza kéne tartanunk a levegőt. Ez is olyan, hogy egy ideig oké, pláne ha egy nagy fellélegzéssel zárul, de másfél órán át, végkifejlet nélkül kicsit lilul tőle a fejem.

A sztori nem valami fordulatos, így nem érzem spoilernek, ha elárulom: a fiatal parasztlány pénzügyi okokból elszegődik cselédnek a már akkor híres Vermeerhez, aki vonzódni kezd hozzá, és végül az egyik leghíresebb festményének modellje lesz. A feleség persze hisztérikusan féltékeny, a mecénás túl nyomulós, Vermeer viszont pont hogy abszolút kimért, így végül kiderül, hogy a helyzet körüli sok hűhó a semmiért volt. A csajt azért kirúgják, majd a festő még elküldi neki a fülbevalót (amit a feleség már nyilván nem volt hajlandó felvenni többé, eszem a válogatós kis szívét a pénzügyi válságuk kellős közepén), és ennyi. Még a Cillian Murphyvel való szerelmi viszony is töküres és felesleges volt. Ha nem lett volna profin megvalósítva a látványvilág, és emiatt nem lett volna alapból tök élvezhető minden jelenet, akkor abszolút elpocsékolva érezném az időmet, így viszont azért belefér egy hármas a filmnek, de több semmiképp.