Kezdődött az egész azzal, hogy nagy össz-steampunk találkozó és fotózkodás volt a Hősök terén, ami a napsütés ellenére fennálló hideg miatt elég rövidre sikerült végül (ezt sajnálom, de nyilván lesz még ilyen akár a közeljövőben is). Aztán a társaság együtt felkerekedett, és átgyalogolt a Közlekedési Múzeumba, ami nem tudom hogy, de eddig nekem kimaradt. Pedig rendkívül érdekes volt, és megadta az alaphangulatot, hogy az előtte kiállított gőzmozdonyt egy hirtelen ötlettől vezérelve sikerült jól megmászni a fél társaságnak (azért elég para volt, kurva magas, és akkoriban a balesetvédelem és az ergonómia még nem olyan előkelő helyen szerepeltek a tervezés prioritási listáján, mint ma). Ha ezekről elkészülnek a fotók (utóbbiról én érthető módon nem készítettem, épp az életemért aggódtam a mozdony oldaláról lógva n+1 méter magasan), majd linkelek és/vagy kiteszek párat, ahogy a készítő kopirájtja lehetővé teszi.
Aztán a múzeumban ránkcsodálkoztak, mivel a társaság nagyobb része a fogaskerekes kiegészítők nélkül is szembeötlő (esetenként korhű) ruházatot viselt, egyszóval jól mutattunk abban a környezetben, gondolom. Ez eleinte szórakoztató és mókás volt, de én nagyon hamar eluntam az unatkozó teremőrnénik zavaróan vallatótisztes stílusban előadott kérdéseit (amiket hálisten nem elsősorban nekem, hanem inkább a lányainknak címeztek), miszerint ez miből van, ezt hol vette, ez mennyibe került... Szép, hogy érdeklődnek, csak a mérték, meg a stílus.
Aztán páran végre meghatároztuk, mitől punk a steampunk, ugyanis levontam egy olyan következtetést a társaság eddigi jópár programjából, amin ott voltam, hogy előszeretettel dobatjuk ki magunkat helyekről. Persze semmi durvára vagy drasztikusra nem kell gondolni, csak itt a múzeumban is kicsit kevésbé szívbajosan álltunk a dolgokhoz, mint általában az emberek. Szerintem minden egyes teremőr fellélegzett, amikor eljöttünk végre, mert addig mindent megfogdostunk, amit csak lehetett (mondjuk kicsit túlzottnak is éreztük az aggódásukat, lévén nem kínai vázákról és Monet-festményekről, hanem legnagyobb részt ipari gépalkatrészekről és kellékekről van szó, amik talán kibírnak némi gyűrődést).
Ezután megszálltunk egy kínait, evés céljából, és kb. a folyamat felénél tűnt fel, hogy a társaság egy részét elvesztettük a New York kávéháznál, ahová egy félreértett poénos beszólásnak köszönhetően bementek. Mázli, hogy közülük az egyik srác cserkész volt (meg hogy az egyik igen könnyen megismerhető tag remek időzítéssel kiment körülnézni), simán visszataláltak.
Aztán az este hátralévő részében az Instantban tettük próbára a hozzánk közel ülőket, akik láthatóan nem tudták, mire vállalkoznak. Én változatlanul kedvelem a helyet, jól ki van találva (a budapesti éjszakához képest nagyjából mérsékeltek az italárak is), bár most le volt zárva az emelet valamiért. Egyetlen hátrány talán a dohányzó és nem dohányzó helyek el nem választása, iszonyat füstszagú tud lenni a cuccom egy ilyen este után, bár ez nagyjából bárhol így van. Tetszik viszont a széles és érdekes zenei kínálat, ami a helyen van, nem egyszer jött meg itt a kedvem a bulizáshoz olyan estéken, amikor alapvetően nem volt. Bár hozzá kell tenni, nincsenek mindig a helyzet magaslatán, egyszer például egy különösen jó szám után lementem a pultos srácot megkérdezni, hogy ez mi volt (akkor még nem lapult mindenki zsebében SoundHound), mire mondta, hogy a last.fm valamelyik rádió-módjából ment, és nem tudja visszanézni. :)
A hely sorsa egyébként pontosan az lett, amit megjósoltam már a WB-eset másnapján: az idióta rendelkezéseknek köszönhetően kilométeres sor volt előtte amikor kijöttem, és a szekusok nem engedtek vissza annak dacára, hogy bent volt a társaságom és a cuccom is. Ja, és természetesen bent pontosan ugyanolyan kondíciók, amik mellett bármikor kialakulhat egy hasonlóan balesetveszélyes helyzet, mint a WB-ban. Meg kéne tanulni, hogy az élet nem kipárnázott gumijátszótér, történnek rossz dolgok, de emiatt nem kéne azok életét keseríteni, akiknek egyébként nem lenne semmi baja.
Ezzel a malőrrel lerontva a pontszámot talán egy három és felet kap a hely. (Nem a rendezvény, vagy a nap! Annak azért több jár.) Sokmindenen lehetne javítani, de az összhatás jó. Viszont ha ez lesz a módi, ami most, úgy nem biztos, hogy gyakran fogok jönni, vannak más bejáratott helyek, ahol örülnek nekünk, és nem szívességet tesznek azzal, hogy beengednek, MÉG mérsékeltebbek az árak, és nem mellesleg azt sokkal könnyebb igazi törzshelynek érezni, mint ezt. Igaz más kategória is, de az élmény pozitívabb, és kész.
