Tin Man (2007) - Egy totál ismeretlen Óz, a csodák csodája-feldolgozás, 3x90 perces minisorozat, nem kisebb névvel a főszerepben, mint Zooey Deschanel. Azt gondolnánk, az alaptörténet annyira erős, hogy nem nagyon lehet rosszul feldolgozni. Hát itt tévedünk, sajnos.

Először is egy totál idióta fantasy-sci-fi keverékre veszik a formát, mágiával, páncélokkal, és emellett futurista egyenruhákkal, robotokkal, lőfegyverekkel és steampunkos technológiával. Talán lehetett volna ez jó elegy is, de itt ez nem sikerült. Apróság, de zavaró: a főgonosz kiscsaj olyan bandzsa, hogy a sikítófrászt hozta rám.

Persze sok a tisztelgés és kiszólás az eredeti mű felé, de azok is többnyire falsul szólnak. A birodalom neve OZ, azaz Outer Zone (ez béna). A főhőst DG-nek hívják (vö. Dorothy Gale). Egy bizonyos Mystic Man (nyilvánvalóan az eredeti Óz) a birodalom korábbi, a főgonosz által letaszított uralkodója, mellesleg keményen drogfüggő (ez megint jól hangzik, de szarul van megvalósítva). A madárijesztő külsőre kiválóan meg van oldva, de a megnyilvánulásai talán neki a leginkább erőltetettek. Egyszercsak a történet kellős közepén elkezd kung-fuzni, a semmiből. A bádogember a legbénább, annyi köze van az eredetihez, hogy egy fém, búvárruha alakú koporsóból szabadítják ki, de egyébként egy sima detektívszabású ember, forgótáras pisztollyal az övében, kalappal, ballonkabáttal. Lehangoló. Később kiderül, hogy Óz uralma alatt a rendőrséget Bádogembereknek hívták, iszonyú erőltetett. Mint ahogy az is, hogy minden második szereplő elsüti vele szemben a "Legyen már szíved..."-kezdetű könyörgést. Még talán az oroszlán a legkorrektebb, aki egy ilyen fantasy oroszlánszerű faj tagja, mindenféle jövőbelátó tudománnyal, és valóban gyáva, megfutamodásával elárulta a fajtáját. Kár, hogy pont az ő szálát nem dolgozták ki rendesen a történetben, legalábbis a közepéig.

Ugyanis ott adtam fel, nem bírtam tovább a rettenetesen gyenge történetet, erőltetett dialógusokat és a lowcost látványvilágot. Megint nem arra tették a hangsúlyt, amire kéne, izmozni akartak azzal, amire nem volt pénz/lehetőség, és így béna hatást keltett, illetve párhuzamosan elhanyagolták azt, ami nem kerülne semmibe (csak persze kifinomultabb rendezői munkába): a történetet, a karaktereket, az atmoszférát.

Arra, amennyit láttam, kettest adok, és újra mondom: én nem bírtam megvárni a végét, így feltétlenül ellenjavallanám.

Egy jobb alternatívára olvashattok ötleteket a tovább után.

Hogy ne a levegőbe beszéljek, itt van pár ötlet:

• Legyen a világ enyhe dark fantasy. Sci-fit felejtsük el, legfeljebb egy kis steampunk, mert az divatos, és belefér a fantasyba is. Óz világa valami külső hatás, átok, akármi miatt essen szét és rohadjon. Kicsit menjünk rá a childhood horror vonalra, az bevonzza a popcorn-mozist és a régi rajongót is.
  A világ sötét, fekete, barna, zöld színvilágban legyen megoldva. A sárgaköves út legyen széttöredezve, adja végig a darkos hangulatot. Közben előfordulhat egy-két düledező falu, város, akármi, szörnyekkel, szellemekkel, zombikkal, hasonlóval, esetleg maréknyi rejtőzködő, elbarikádozott, paranoiás lakossággal. Smaragdváros legyen hideg, logikusan megtervezett, csupa párhuzamos és derékszög, csillogó és átlátszó felület, valószínűtlen fényekkel.
• Legyen a madárijesztő zombi. Vessük be harci jelenetekben, hogy nem tud meghalni, sőt, ha széttépik, újra összevarrható. Rengeteg lehetőség van kiszólásokra az aggyal kapcsolatban, akár fekete humor formájában is. Legyen esetenként ön- és közveszélyes, ne bízzunk benne, elvégre mégiscsak zombi. Szívszaggató háttérszál lehet a visszaemlékezéseiből (agy=az emlékei?), amik fokozatosan bontakoznak ki a sztori folyamán.
• A bádogember egy gólem, vagy steampunk robot. Itt adja magát, hogy azért akar szívet, hogy valódi ember lehessen. Az eredetiben is kb. így volt, de most a szívet nem feltétlenül kell átvitt értelemben vennünk, lehet a mellkasában egy látványosan üres tartály, ahová ha bekerül egy emberi szív, teljes lesz a mű. Jó húzás, ha esetleg egy elhalálozó fontos karakter szívét kapja meg, már a sztori közben, és láthatjuk, milyen változásokat eszközöl rajta a dolog. Vele kapcsolatban beköthetjük a Pinocchiótól a Frankensteinen át az Ollókezű Edwardig az összes klasszikus minden fontosabb mozzanatát és tanulságát. Harci jelenetekben brutális megmozdulásokat rendezhet a fejszéjével és a teljesen valószínűtlen mozgásával (több irányba hajló végtagok, miegyéb). Legyen valami gyengéje, amivel könnyedén kivonható a forgalomból (lényeges alkatrész, ilyesmi). A vele kapcsolatos cselekmény nyilván az elkészülésének, és korai éveinek a története, akár egy az egyben nyúlva az Ollókezűből. Őrült tudós készíti, nincsenek érzelmei, nem fogja fel a tettei következményeit, megöli a teremtőjét. Kulcsjelenetek döntési helyzeteiben a logikus, de érzelmileg kevésbé indokolt dolgot cselekszi, ezzel kapcsolatban kreál egy folyamatos feszültséget, nem lehet bízni benne igazán.
• Az oroszlán legyen olyasmi, mint itt is volt: valami szubhumán, törzsi közösségbe tartozó félvad, látnoki képességekkel, akit kiközösített a törzse, és egyedül képtelen megélni. Legyen sérülékeny, az egész csapatnak rá kelljen vigyáznia, jelentse mondjuk ő a továbbhaladás egyetlen módját (a látomásai révén). A film során egy, maximum két kulcsjelenet során törjön ki rajta a spontán berzerker őrjöngés, egyszer a csapat ellen, egyszer pedig mentse meg őket vele. Neki a bátorság jelentse azt, hogy megszerzi a tözsfőnök bélyegét, ami feljogosítja, hogy saját törzset alapítson. Szintén jó mellékszál az ő kiközösítésének története, akár játszódhat egy kisebb epizód az ő falujukban.
• Nem kell új főgonosz, Óz lesz az (azért ő, mert a boszorkányok gyerekmesés hangulatot kölcsönöznének az egésznek). Őrült varázsló, akinek kell Dorothy a hatalma kiterjesztéséhez, nyilvánvalóan holtan. Átrántja a kiscsajt a földi valóságból a saját világába (forgószél útján, lehetőleg), és onnantól csak küldi rá sorban a sameszait, a kilós orkoktól/élőhalottaktól kezdve egy-két szakasz különleges lényen át (valami árnyékból támadó orgyilkos-izék is kellenek, az tuti), egészen 3-4 pitbossig, akiket mindig máshogy, furfangosan kell lenyomni, esetleg kizárólag egy adott szereplő képes rá. A végén lévő fő összecsapásban lehetőleg egy vagy több főkarakter feláldozza magát (pl. az oroszlán eltűnt a film háromnegyedénél, mert megszerezte a bélyeget, neki nincs több dolga a csapattal, de a végén visszatér az új törzsével, ám meghal a csatában).
• Dorothy legyen totál elveszve, ne értsen semmit, ne konyítson semmihez. Legyen ő a "newcomer", akinek mindent el kell magyarázni (így mi is megértjük). A film során átmenetesen csiszolódjon hozzá Óz világához, lépje át a saját határait, aljasodjon le, durvuljon el párszor, hozzon meg nehéz döntéseket, "nőjön fel", mondjon le életekről is akár. Lehet az a slusszpoén, hogy Ózt legyőzve a maradék csapattal átveszi a hatalmat a birodalom felett, csak hogy az őt ünneplő népeket meglepő módon még keményebb rabigába hajtsa. Lehet hogy ez volt Óz valódi terve, megkereste a saját utódját.

 Natessék, az erős alapot aktualizáltuk, tettünk bele rengeteg mellékszálat, vadiúj fordulatot, újraértelmezést. Belecsempésztünk pár másik klasszikust. Meglovagoltunk pár divathullámot, bevonzottuk a hardcore és az alkalmi mozirajongót is. Nem feltétlenül kell CG-fesztnek lennie a filmnek, akár lowcost módon is megoldható.

És ezt én találtam ki, Mf von Magyarország, hivatásos segédsenki. Miért azok ülnek a rendezői székekben, akik?