Solomon Kane (2009) - Rettentő unalmas, szénnécsépelt elemekkel, nevek nélkül dolgozó soft fantasy. Minden a lehető legklisésebb, az egyengonoszok (kopasz, nagydarab, sebhelyes-koszos-gusztustalan útonállók, leginkább) elhurcolják az egyenparasztokat, közben folyamatosan szakad az eső, mindenki a sárban tapicskol, de persze sosem fázik, sosem éhes, sosem fáradt. Mert valójában senki sem ember, mindenki tereptárgy, kartonbábu, a főszereplőkig bezárólag. Van egy főgonosz, akit az utolsó 5 percig nem is látunk, semmit nem tudunk meg a viselt dolgairól, céljairól, motivációjáról, csak azt, hogy szörnyen gonosz, mert ugye ez a lényeg. Nekem ez így kevés ahhoz, hogy megutáljam, és drukkoljak a hősnek, nem tudom, ki hogy van vele... Meg persze ott a maszkos szárnysegédje, akiről rém nehéz kitalálni, hogy ki is lehet.
Persze a realitást ne próbáljuk keresni. Ha kell, a főhős a földön fekve is megküzd kéttucat zombival, csak azért, hogy utána pánikszerűen elrohanjon két darab ugyanolyan zombi elől, fegyverrel a kezében. A maszkossal való küzdelemben megtudhatjuk, hogy hősünknek jedi ereje van, mindig visszaugrik a kezébe a kard, ugyanis kettőször fegyverzi le az ellenfele 10 másodpercen belül, mégis mindkétszer mindkét kezében karddal folytatja a jelenetet. Ám az ilyen banális hibáktól eltekintve is eléggé fércelt, igénytelen az akció hatása. A költséges dolgokat nem mutatják, inkább vált a kamera, úgy olcsóbb, és még alacsonyabb korhatárba is belefér, ha nem vágunk ketté annyi embert. Ennek dacára majdnem minden helyszínre kellett pár akasztott ember a fákra, sejtelmem sincs miért, de figyeljétek meg, vagy 3-4 jelenet nyitóképei ezek, hogy emberek lógnak a fán. (Azok sem ám félig oszlanak, vagy ilyesmi, jól láthatóan statiszták, akik majd utólag a bárban elsütik azt a poént, hogy "Én már voltam minden, akasztott ember is!") Ezen felül a fontos összecsapások helyszínét muszáj volt a '80-'90-es éveket idéző papírmasé fantasy díszlettel feldobni, megintcsak nem értem, mire volt ez jó. Az egyedüli dolog, ami jól néz ki a filmben, az a fél percig szereplő izzó démon a végén. Minden más siralmas.
A főhős elősztorija, majd utána a nyivákolás és szenvedés arról, hogy ő jó útra tért, érzésem szerint elmondható lett volna két mondatban, kár volt elszúrni rá fél órát. Ez a része a filmnek teljesen érdektelen. Az elején lévő harc még mondjuk oké, meg kellett mutatni, hogy lesz itt gyakás, meg közepesen jó CG, értem én.
Ez is egy olyan film, amit nem értem, minek forgattak le, illetve ha már leforgatták, akkor már miért nem kicsit jobban (ami alatt nem feltétlenül a nagyobb költségvetést értem, sőt...), mert ez így élvezhetetlen. Nagyon emlékeztetett például az Uwe Boll-féle rettenetekre, mint a Bloodrayne, vagy az In the Name of the King. Másfélnél nem adhatok jobbat, ezen felül ráadásul le is beszélnék mindenkit, aki tervezte megnézni. Kifejezetten rossz, nem szabad bedőlni neki.
