Van egy poszt amiben lehet nekem ajánlani filmeket, kérni kritikákat, ilyesmi. Az első körben összegyűlt filmeket pedig most elemezném, és várom a további kéréseket a vonatkozó posztban.

Tesó (2003) - Magyar kisfilm, végül a Youtube-on néztem meg, mert fent van. Követi a korábban készült hasonló, kicsit retro, kicsit underground filmeket hangulati és kivitelezési szempontból. A sztori nem túl bonyolult, két szál van összesen, amiből az egyik igazából el is sikkad, annyira nem fontos, csak a film első harmadának kitöltésére kellett érzésem szerint, de ettől még nem volt rossz. Az egész film sem túl hosszú, szóval nagy unatkozás meg túlnyújtás nem lesz. Az általam többnyire ismeretlen színészek jók voltak, a karaktereik is meglepően realisztikusak, pár filmes lekerekítést leszámítva (pl. hogy fenn lehet tartani egy 90 meg egy 30 m2-es lakást lemezekkel seftelésből meg a blikkben lévő aktfotók alatt lévő szövegek írásából). A romantikus szál kicsit kiszámítható, kicsit (nagyon) elcsépelt panelekből építkezik, és a vége is szirup.

Összességében tetszett a film, 3,5-re jó.

A mágus (The Illusionist) (2006) - Ugyanabban az évben jött ki mint a Prestige, szerintem nem lehet véletlen hogy két film is feldolgozza hirtelen a bűvész-illuzionista-mágus témát. Azért persze a történet már teljesen más, itt Edward Norton egyedül viszi az ipart, a századfordulós bécsi koronahercegi udvarban. Aztán jön minden, ármány, szerelem, árulás, gyilkosság, nyomozás, ami csak kell. A sztori fordulatos ahogy az elvárható (bár a végén pár dolog megmagyarázatlan marad), a látványvilága is el van találva, kicsit talán a karakterek nem olyan markánsak és részletesek mint a Prestige-ben, amivel az összehasonlítás természetesen adódik.

Ezért erre csak 3,5-et adnék (míg anno a Prestige-re 4,5-et). Ajánlott, mert nem rossz, de nem kiemelkedő.

A vándorló palota (Howl's Moving Castle; Hauru no ugoku shiro) (2004) - Hayao Miyazaki filmjei közül ki szokás emelni a Mononoke-Chihiro-Howl triptichont, mint jelentősebb (és egyúttal nyugaton is ismertebb) műveket. A három közül szerintem jelen film a leggyengébb, ám ettől még objektíve nem rossz. Átvesz elemeket a Chihiroból, de érzésem szerint általánosságban már kicsit elművészkedi a dolgot, "elengedi magát". Sajnos vannak leülősebb, és az adott pillanatban sehová sem tehető részei is bőven, és a befejezése egy merő nyál, ráadásul teljesen indokolatlanul.

Míg a másik két filmet 4 vagy afölé osztályoznám, ez "csak" 3-3,5 körül van (ami azért nem jelent rosszat).

Ruroni Kenshin: Meiji kenkaku roman tan: Tsuioku Hen (1999) - Anime minisorozat, a címben szereplő Kenshin Himuráról. Ő vándor szamurájként keresi a kenyerét, és a történet indulásakor megöl egy teljesen átlagos testőrt, ám a csavar ott következik hogy romatikus viszonyba keveredik a testőr jegyesével, aki mit sem tud róla hogy ő a gyilkosa. Erre a főszálra van felfűzve minden egyéb, és sajnos az ígéretes indulást követően túlnyomórészt romantikus tartalmat kapunk, és én abszolút nem erre számítottam. Ez a szememben lerontotta a végleges értékelést, aztán a vége mondjuk kicsit felhúzta.

Legyen 3.

Aki pedig meg akarja nézni az ultimate romantikus animét, annak ajánlom a Voice of a Distant Star-t, amiben egy-két alibi mechás csatajelenetet leszámítva végig az egymástól elválasztott szerelmesek szenvelgése a téma, mondjuk legalább csak 25 perc az egész.

Szóval mégegyszer: itt lehet nekem mindenfélét ajánlani.