Továbbhaladva zenés témáinkon itt ez a meglehetősen régóta színen lévő kőegyszerű punkbanda. Punkból sokféle létezik, ők ilyen anarchista-proletár vonalon mozognak amennyire én érzem, legalábbis a témák amiket feldolgoznak, legfőképp ezek körül forognak. Rengeteg albumuk közül talán a Hangulatjelentés, a Ludd Tábornok, és az idén kijött Riariaanarchia a legjobb, különlegességként megemlítendő még az Én József Attila, itt vagyok című is, melyen végig az említett költő műveit dolgozzák fel.

Úgy érzem értelmes, aktuális, szellemes témákat vetnek fel a számaikban, és csak kevésbé mennek le a szokásos punk-színvonalra ahol a fő téma hogy mit és mennyit ittak és mit csináltak utána, illetve kik utálják őket emiatt. Az énekes hangja is bőven jobb az ilyen téren tapasztalt átlagnál, mellesleg. És ami átjön a zenéjükből, az az, amire a legtöbb általam hitelesnek és jónak tartott zenekarnál hivatkozni szoktam, hogy belső késztetésből csinálják, nem érdekből, megszokásból, vagy más egyébből. (Gondolom nem is keresik magukat kékre-zöldre a dologból mint egy rahedli, náluk sokkal-sokkal rosszabb slágerzenész, de hát valamit valamiért.)

Sok számuk azért megfelelően ordenáré, de ebben a műfajban ez kell, és ők még jól is csinálják ráadásul. De pont mikor kialakulna az emberben az illúzió hogy ők milyen egyszerű társaság, akik pont elkapták a saját hangzásukat, ezért nem olyan szemét amit írnak mint egy csomó más itthoni punkzene, mindig kihoznak valamit (albumot, vagy csak számot), ami a műveltség egy (megintcsak: ezen a téren nagyjából sosem tapasztalt) más szintjéről tesz tanúbizonyságot, ennek legszebb ékköve a József Attila albumuk volt, amit külön élvezet odatenni az Ágnes Vanilla-féle hasonló kezdeményezés, vagy a Hobo-féle feldolgozások mellé, és ámulni hogy hányan hányféleképpen tudják úgy prezentálni egy ember költészetét hogy élvezetes legyen.

Utolsó érvként azt tudom felhozni mellettük, hogy őket már nagyon régóta hallgatom (majdnem gimi eleje óta), és sok más ekkoriban hallgatott zenéből "kinőttem", másokat simán meguntam, de őket bármikor ugyanolyan élmény meghallgatni mégegyszer, sosem évül el a zenéjük.

Nagyon sokat gondolkodtam mit podcastoljak tőlük, mivel 6 számban maximáltam a mennyiséget (és mivel rájöttem hogy nincs meg a József Attila, ezért onnan nem kaptok), és ennyit a fenti albumokról nehéz jól kiválasztani, de tessék, itt vannak:

Szeresd az összes gyilkost!, 5 óra 30 perc, Utazó (ez feldolgozás), Kisember, Szokatlan a helyzet, Csaló Manó

Előre szólok, az egyszavas, vagy egyszavassá deriválható kommenteket darálóba küldjük, akár az van benne hogy "királyak", akár az hogy "ezdeszar". Tisztelj meg azzal hogy kifejted miért. Köszi.