Dr. Strangelove, or: How I learned to stop worrying, and love the bomb (1964) - Ősklasszikus, mely az akkoriban méginkább aktuális és kínzó kérdéssel játszik el félkomoly módon: mi lenne, ha az amerikai hadsereg kulcsemberei közül az egyik egyszercsak megőrülne, és kirobbantaná a világraszóló atomháborút.

Több, azóta toposszá lett fogalommal találkoztam a filmben, ilyen a számtalan más helyen és formában visszaköszönő Doomsday Machine, mely igazából nem is olyan rossz koncepció. Itt az oroszok hozzák létre, mivel egy idő után feladni kényszerültek a fegyverkezési versenyt. Ez a gép önmagában garantálja, hogy soha senki ne merje megtámadni őket, persze csak úgy, ha mindenki tud róla... és itt a hiba a tervben, ugyanis a film eseményei pár nappal a gép nyilvánosságra hozatala előtt történnek. :)
De említhetném még a szintén kultikus rodeózást a zuhanó atombombán, vagy a jobb karjának parancsolni képtelen disszidens német tudóst - aki mellesleg a címszereplő, ehhez képest szerepel vagy öt percet. :D

Persze az összes karakter full idióta, az egyszerű közkatonáktól kezdve magáig az elnökig bezárólag (akit itt Merkin Muffley-nak hívnak, szerintem már ez önmagában térdcsapkodós), ez adja a sztori könnyedségét a súlyos téma mellé. A dialógusok néha átcsapnak simán idegesítőbe, de ez hálisten elég ritka.

...pont mint egy ennyire időtálló film, ami még ma is simán elszórakoztat, és eredeti módon mutat be egy azóta már millióféleképp feldolgozott témát. Egy percig sem unatkoztam közben. Mivel rengeteg pozitívumot tudott felmutatni számottevő negatívum nélkül, egy nagyon erős 4,5-et szavazok neki. Nézzétek meg.