Folytassuk az "Mf mindenkit magára haragít" sorozatot: ebben a részben a sárga földig lehúzom a közkedvelt Battlestar Galacticát.

A pilottal együtt 5 részt ültem végig eddig, és abszolút lehangoló, amit láttam. Komolyan nem értem, hogy szerzett magának ekkora rajongótábort a sorozat. Engem jellegében nagyon erősen emlékeztet a "Space - Above and Beyond" című, kvázi tökismeretlen sorozatra, de azt úgy szerettük ahogy volt, a maga tv-s, délutáni műsorsávos valójában, (Itthon a "zseniális" Űrháború 2063 néven futott.) és csak egy évad volt belőle, és kész. BSG-ből van 4 (5?), plusz pár film, játék, társasjáték, meg még ki tudja mi. Ha egymás mellé teszem a két cuccot, ugyanazt látom, mégis az egyik van aránytalanul túlhype-olva, érthetetlen.

Kezdjük simán a látványvilággal. A CG egyszerűen béna, bár tudom, nem ez a lényeg. De láttunk már jobbat (megintcsak ezt kell mondanom) középszar délutáni TV-sorozatokban is. Ennek ellenére erőltetik, és minden részben kapunk ilyen jeleneteket, akkor is, ha tök indokolatlan. Az ellenfelek egyhangúak, szarul néznek ki, idejétmúltak. Mosógépszerű robotok, nem lehet tőlük rendesen félni, nem lehet őket rendesen utálni, stb. Még a légiharcok is lassúak és unalmasak, és persze a fizikára itt is nagy ívben tesznek, süvölt a motor, puttyog a lézer kint az űrben, ahogy azt kell (mert igazából a sci-fik 99%-a így csinálja, szóval ezt fel sem kéne rónom, de azért mégis).

Valami oknál fogva a főcím alatt random bevágott képeket láthatunk a vonatkozó részből, ami általában egyúttal meglehetős spoiler is, nem értem miért kellett, sehol nem láttam még ilyet, ordas nagy baromság.

A sztori erős lehetne, ha konzekvensen ragaszkodnának hozzá. Egy ismerősöm így vezette fel nekem a sorozatot anno, hogy ez igazából nem is annyira sci-fi, mint inkább dráma, ahol megnézhetjük, hogy a különböző emberek, személyiségek hogyan reagálnak egy olyan nehéz és nyomasztó helyzetben, mint az emberiség majdnem teljes kipusztulása. Hát pont ez verte ki a biztosítékot: sehogy. Van 1-2 ilyen rész, de aztán az armageddon után (mittomén) egy héttel már vidáman pingpongoznak, mintha mi sem történt volna. Aztán itt vannak ezek a karakterek, személyiségek. Nem lettek meggyőzőek. Egyrészt már alapból nagyon klisés majdnem mindegyik, aztán erre még rátesz egy lapáttal, hogy még ezeket sem tudják megfelelően használni, kiaknázni, szerepeltetni. Úgy éreztem, nem elsősorban a színészek hiányosságai miatt nem kerültek közel a karakterek, hanem mert úgy mozgatják őket, mintha a díszlet darabjai lennének, nem pedig élő emberek.

Ami még ilyen kevés rész után is azonnal kiviláglott (és talán ez a legégőbb mind közül): dugig van a sorozat töltelékkel. Amikor epizódszerű, teljesen kihagyható dolgok történnek, megintcsak a legalja TV-sorozatok mintájára. Ezek a rövidtávú cselekmények az első perctől felismerhetőek (mármint hogy az adott rész végére megoldódnak majd, és a következő résztől senki még csak emlékezni sem fog rájuk), a hosszútávú cselekmény pedig rettentő csigatempóban, plusz nem túl érdekfeszítően tálalva bontakozik ki.

Ez a "cylonok, akik embernek néznek ki"-vonal az első perctől egyvalamit ordít: low-budget. Vannak robotjaink, de azt drága animálni, inkább itt van ez az ember, ő lesz a rosszfiú, de ő igazából robotokkal van, oké?

Sajnos azon veszem észre magam, mint pl. a Terminator TSCC közben, hogy minden részt szájhúzva nyitok meg, hogy "na, talán majd most". Még nem töröltem, mert ennyi ember nem hájpolhat valamit ennyire alap nélkül, és várom a csodát, ahol egyszercsak elkezd lebilincselő lenni a dolog, de kétségeim vannak. Az évad végéig tart a türelmem.

update: 2 dolog, amit kifelejtettem:
1. Kitalálták ezt a tőrölmetszett baromságot, hogy minden nyolcszögletű, és semminek nincs sarka. Kurva logikátlan, sok helyen kivitelezhetetlen dolog, ostoba sci-fi-üzemanyag, amitől azt várják, hogy majd tök jó aláfestése lesz a világnak, de inkább csak pislogok, amikor húzzák elő az A4-es lapokat, amiknek akkurátusan levagdosták a sarkait, hogy ezt most miért. Pláne mikor minden más tökugyanolyan, mint a Földön.
2. A kamerakezelés botrányos. Remeg, ide-oda dől, úgy zoomol, mint apám annak idején a 90-es évek elején az akkor még menő kézi videókamerával. Vállalhatatlan.