The Imaginarium of Doctor Parnassus (2009) - Ez a film a Fall és a Big Fish vonalán mozog némiképp, de mindkettőtől eltér. Már elkészülése előtt híressé vált, ugyanis ez Heath Ledger utolsó filmje.

Végletesen szimbolikus mese egy utazó mutatványos-társulatról, melynek vezetője, Parnassus képes egy-egy kiválasztott nézőt az elméje belső világába eljuttatni, ahol rendszerint egy nagy döntési szituációval szembesülnek. Aztán ez a társulat a szükség óráján egyszercsak összetalálkozik egy emlékezetkieséses ismeretlennel, Tonyval, aki segít nekik fellendíteni a műsort.

Röviden ennyi a sztori. A megvalósítás nagyjából jó, az imaginarium helyszínei, jelenetei szemet gyönyörködtetőek, egyediek, stílusosak. (Itt Fleur számára volna egy insider kiszólásom: olyan mintha az egész film egy hosszú Dixit-játék lenne, de abszolút.) Azonban itt (nem úgy mint a másik két filmben amit példának hoztam) a valóságban játszódó szál is (ami ráadásul napjainkban történik) teljesen kaotikus összevisszaság. Ezt mindenki felfoghatja előnynek és hátránynak is, nekem ezzel együtt már kicsit sok volt a jóból. Pár jelenetet én kicsit ötlettelennek és vázlatosnak éreztem, de nem ez volt a jellemző. A "kiszólás" Heath Ledgerrel kapcsolatban elegáns, ügyes, korrekt.

Tetszettek a karakterábrázolások, a főgonosz különösképpen, pláne ahogy a film vége felé alakította az eseményeket. Parnassus doktor alakja is zseniális transzformációkon megy keresztül, és többször is komolyan át kell őt értékelnünk magunkban.

Beszélhetnék még róla sokat, de spoilerezni nem akarok, anélkül meg nem mondana sokat a dolog. Négyest adok a filmre, mert nagyon jó, de a Fall tökéletességét például nem éri el.