Seven Pounds (2008) - Dráma, ami egy ponton átmegy romantikusba. Will Smith ebben a filmben végre csillog, igaz kicsit a maga módján, de szerintem a célnak bőven megfelelt. A képi ábrázolás dugig van szimbólumokkal, utalásokkal, és persze flashbackekben megkapjuk az egész sztorit létrehozó és előrevivő traumát is. A történet amúgy kicsit vázlatos, több szál mintha csak nagyjából lett volna megírva, és a végére teljes egészében fókuszál is a dolog a csaj és a főhős közti viszonyra, ami ennek a filmnek szerintem ártott, de így is jó volt, ne értsétek félre. Várható, mégis döbbenetes végkifejlettel zárják a dolgot, és egyúttal elérik hogy ez ellen a végkifejlet ellen drukkoljak, ami kifejezetten ritka. De persze beláttam hogy ez így volt kerek, feljebb is tolta a pontját az egésznek.

És most először spoilerezünk is, szóval ha már megnézted a filmet, jelöld ki a fehér betűs részt hogy olvasható legyen:

!!SPOILER!! Azért a vége mennyire beteg, még dráma-mércével is... A hideg futkosott a hátamon amikor a vak csávót látjuk az utolsó jelenetben, ahol... És persze belegondoltam hogy mi lenne ha én lennék ilyen helyzetben mint ő vagy a csaj, és hát vááá. De ezek után pláne elbaltázottnak tartom a szerelmi szálat, mert mi a bánatért jön össze a csajjal ha tudja hogy mégis mit tervez utána? Csak a csajnak nehezíti meg a dolgot, nem is kicsit Ja, és a film eredeti címén is érdemes elgondolkozni, mennyi plusz jelentést hordoz így a végkifejlet fényében. Durva. !!SPOILER!!

Pontszámilag meg négyes.