2012 (2009) - Az idei nagyonkatasztrófa (értsd nem egy város vagy egy földrész sorsa a tét, hanem mindjárt a világ, ma már nem adjuk alább) meglehetősen vegyes élményekkel gazdagított.

A látványra nagyon rámentek, amivel kb. elégedett is voltam. De ezzel nagyjából vége is a jó híreknek.

Ez az a film amiben mindent túlzásba vittek. Sok a kezet ökölbe szorító izgalmas jelenet, ezért öt perc után már egyik sem az. Az megvan, hogy minden ilyen filmbe kell egy olyan jelenet amiben valamilyen járművel éppenhogy legyorsulják az adott természeti csapást (tüzet, lávát, szőkőárat, sáskarajt, faszomat)? Na, ebben a filmben nem egy van, hanem inkább fél órán át ezt nézzük, egyszer autóval, aztán repülővel, stb. Komolyan untam, és rájöttem mennyire hatásvadász és kisstílű is valójában. Innentől mínuszpont fog járni az ilyen jelenetért minden filmben.
Aztán ott a hősködés. Na, azt is megkapod, orrba-szájba. A csávó megmenti a családját, ez oké. De aztán a testőr megmenti a többieket, a tökidegen tibeti jóemberek szintén, csak úgy, jófejségből. Aztán a főcsávó hősiesen bemászik a térdig érő vízbe fogaskereket szerelni, pedig ez egy szuiszájd missön (itt már kiabáltam a monitor előtt, hogy engedjetek oda, megcsinálom...). Aztán még a faszfej orosz is megmenti a kölykét, sőt, a szőke picsa is megmenti a kutyáját. Kell ezt ragoznom?
Van még itt karakterábrázolás, meg dialógus. Ettől a legelején kellett volna elhatárolódni, és inkább a Baraka-vonalat követve kussban bemutatni hogy ér véget a világ. Ugyanis miközben ezen kéne izgulnunk, olyan kardinális dolgokkal szórakoztatnak minket, hogy az előbbi szőke picsa megcsináltatta a melleit direkt csak azért hogy tetsszen az orosznak. Vagy hogy a főhős kislánya még mindig bepisil éjjel (ennek pontosan 0 szerepe volt a történetben). És hasonló banális faszságok. Ami hangulatot csinált a látványvilág, az ilyenek megölték.
És amit szerintem külön ki sem kéne emelnem, mert bekötött szemmel is megtippeltem volna hogy egy katasztrófafilm dugig lesz vele: demagógia. Ugye az cselekmény is adja a lovat a mindenféle zöldmozgalom alá, de a főcsávó könnyes szemmel, üvöltözve történő népneveléseivel egy ponton túl méginkább tele volt a tököm, és vártam hogy mikor pusztul már el ahogy az katasztrófahőshöz illik. Aztán még erre is képtelen volt.

Erre nem jár jobb egy kettesnél.