Eredetileg nem akartam megírni, de mivel ma megint előfordult, ezért már kénytelen vagyok, hogy mindenki okuljon.

Szóval az első eset úgy történt, hogy mentem kondizni ahová szoktam. Kártyás beléptetés van, ezért amikor megérkeztem, köszönés után jól láthatóan rátettem a kis platformra a kártyámat hogy a portás érvényesítse. Mire ő rámnéz a monitor mögül olyan fejjel mintha épp legalábbis a húgát kefélném a pulton, és ilyet szól: "Szeretnék dolgozni a gépen, jó lenne ha nem tennéd rá közben a kártyát." Én elnézést kértem, levettem, de ő mégegyszer hasonlóan kioktatott, nyilván azt szűrte le ebből a reakciómból hogy nem értettem meg elsőre. Majd ezután (szerintem szándékosan) hosszú ideig váratott mielőtt beléptetett végre, majd másnap már (csak tőlem) a következő időszakra érvényes kondibérletet kérte számon, holott aznap még az előző is jó volt. Mindegy volt, mert megvolt az új, így csak bemutattam, és kész.

Ezekből azt szűröm le hogy ő komolyan megharagudott és felszívta magát azon hogy én oda mertem tenni a kártyámat, mikor ő DOLGOZOTT (konkrétan egy új embernek készített olyan belépőkártyát mint az enyém). Namost, neki még nem magyaráztam el, mert vannak olyan szintek ahol nem állok le vitatkozni ilyeneken, inkább elnézést kérek és meghagyom a szellemi nyomorában, de nektek a teljesség kedvéért elmesélem mi a gond a történettel, bár Ti szerintem magatoktól is sejtitek.

Mégpedig főként az, hogy nem vagyok mentalista, még ha ő azt is hiszi hogy de. Ergo egy háttal fordított monitorról honnan tudnám hogy ő dolgozik, pláne mikor soha nem szokta kérni a kártyát, csak oda kell tenni, és az is általános hogy nézi a monitort. Tehát igazából én az utcáról belépve ezt így ki kellett volna találjam hogy ő mit csinál. És ő ezt komolyan elvárta, sőt, fel volt háborodva hogy hogyhogy nem. A helyzet megoldása annyi lett volna, hogy mikor látja hogy kártyával a kezemben jövök (ezért írtam hogy "jól láthatóan"), akkor szól hogy "Egy perc türelmet." De nem, ez is túl egyszerű, inkább én legyek Uri Geller.

Ma pedig kísértetiesen ugyanez játszódott le amikor arra a helyre parkoltam ahová már n+1 éve, egy trafik mellé az abszolút semmibe (poros, sík terület, párhuzamos a parkoló autók sorával, polszkival pont beférek, általában már csak ott van hely, más is szokott oda állni, stb.), mire ma a közmondásos kinézetű trafikosasszony utánamszól a megszokott utcai stílusban (figye'-hallod-jóva' szentháromság kb. megvolt), számonkérő hangon, hogy mit parkolok én oda, mikor ő azért a területért fizet (Ezt kurvára nem hiszem el, nyilvánvalóan csak konkrétan a trafikjáért fizet, nem egy x*x méteres területért, ami abszolút utca, közterület kategória. Ja, olyat is mondott hogy ha oda állok, akkor a közterületesek is megbüntetnek. Akkor most az övé, vagy közterület? :D), és ha oda állok, akkor nem tudnak hozzá árut szállítani. Ez a teória is több sebből vérzik, nézzük is meg:
-Évek óta oda állok, eddig is megkapta valahogy az áruját. Ráadásul annyira nem is lehetett kényelmetlen, mert ennyi időn át nem szólt.
-Milyen típusú áru érkezik egy 1,5*1,5 méteres trafikba, amihez kifejezetten centire rá kell parkolni a bejáratára? Ide nem jön másfél mázsa dinnye és hasonlók, hanem köteg újságok, csomag rágók, esetleg karton üdítők, mind kézileg hordozhatók.
-Én a trafik oldalában álltam, a bejárat mögötte van. Ergo nem tőlem nem tudnak odaállni, csókolom.
-Ellenben a parkoló autók során polszkinál nagyobb autó nem fér át, úgyhogy hacsak nem ilyennel szállítanak neki, akkor már alapból felejtős ez a rendszer, hacsak nem tol félre a teherautó 3-4 szabályosan parkoló autót.

És ugye itt is megvan az alapprobléma, hogy nekem ezt mégis honnan a vérből kéne tudnom, hogy hozzá szállítanak-e, mikor szállítanak, hogy szállítanak, horribile dictu: mennyire vagyok én ehhez útban... És ha már szólni kell érte, miért ne alpári paraszt tapló stílusban, elvégre abból ért az ember, nem? Ezt már nem hagytam szó nélkül, és lementem arra a szintre ahol ezt megosztottam vele is, hogy ugyan honnan a faszból találjam ezt ki magamtól, és ugyan miért ilyen stílusban szól hozzám. Mire ő meglepődött, hogy dehát ő tök normálisan szólt. Felvilágosítottam hogy ha neki ez a normális, akkor bajok vannak vele. (Bár lehet hogy ő otthon is így szól mindenkihez, nem ismerem ezt a réteget hálisten...) Aztán (miután átparkoltam máshová, fél kilométerrel odébb) mondtam neki hogy ne aggódjon, megoldódott a problémája, most már szállíthatnak hozzá nyugodtan, és otthagytam (szerintem az elmagyarázás ellenére azért megmaradt a szellemi nyomor is).

Ellenben kezdek arra gyanakodni hogy eddig szólás helyett ő (vagy társai) játszották azt hogy kb kéthavonta letörték a tükrömet, mert ugye ebből is ért az ember, pláne mivel mentalista, így egy letört tükörből ez a komplett sztori a napnál világosabban kirajzolódik neki. Nyilvánvalóan.

Két dolgot kell leszűrnünk a sztori végére, amik egyformán fontosak: Én nem vagyok mentalista, de ők bizony parasztok. Na ebből csináljunk egy műsort.