Az van, hogy az ember hajlamos minden apró változtatástól olyan gyökeres különbségeket elvárni az életében, hogy már csak ezért is úgy fogja érezni, mintha nem változott volna semmi. Aztán pont úgy, mint amikor öregszünk, csak nem vesszük észre, mert minden nap látjuk magunkat a tükörben, az idők folyamán öt-tíz-húsz ilyen apró változtatás összeadódik, és akár pár év alatt már köszönőviszonyban sem leszünk a korábbi önmagunkkal, aztán jöhet a rácsodálkozás, hogy "Tulajdonképpen ki is vagy te?"
Csak úgy eszembe jutott.