Der Untergang (2004) - Kezdjük azzal, hogy Bruno Ganz (itt Hitler) zseniális. Abszolút benne volt a szerepében, pedig nem volt egyszerű, a karakter minden egyes rezdülésével terelte tovább a cselekményt a maga útján, ha úgy tetszik (természetszerűleg) ő vitte előre a filmet. A többiek is jól alakítanak, bár egy-két pillanatban tettenérhető volt néhány túljátszás, de többnyire át tudták adni a hangulatot.

Ami pedig a másik nagy erőssége a filmnek. Gyakorlatilag az egész mű arról szól, hogy mindenki számára nyilvánvalóan megbukott náci birodalom utolsó menedékében a különböző emberek hogyan reagálnak erre a kilátástalan helyzetre, az egyszerű civilektől a gyerekeken át a vezérkarig, sőt ugye legfőképpen magáig a Führerig. Ezek az extrém reakciók (mert valahol mind az), az erős képi megoldásokkal megtoldva nagyon hozzák a leülős, esetenként nem gyengén megdöbbentő hangulatot.

Egy egész picit túl volt nyújtva a dolog, kicsit soknak éreztem a 156 percet, meg lehetett volna oldani 120 körül is akár. Tetszett továbbá, hogy a zsidókkal kapcsolatos dolgok csak 1-2 mondat (jó-jó, akkor elég hangsúlyos mondat) erejéig kerülnek elő, de láthatóan ez a film nem róluk/értük szólt, pedig ugye a nácis filmek túlnyomó többsége ezt a témát célozza, vagy ha nem, még akkor is előveszi ütőkártyának, mert beválik. Itt nem lesz szomorú szemmel néző kisgyerek a szögesdrót túloldalán, anélkül is megoldják hogy ledöbbenjünk.

Nekem nagyon bejött a film, aki még nem látta (mert ugye már nem mai darab), az feltétlenül pótolja ha épp olyan hangulatban van (mert ehhez kell). Kap egy jóféle 4,5-et.