True Blood (2008) - Na, végigverekedtem magam az első évadon, és megint úgy vagyok vele, hogy nézhető a cucc, de dugig van hibákkal. Sok spoiler lesz, előre szólok!
Itt kell megjegyeznem elöljáróban, hogy igen, én most az első évad alapján fogok kritikát írni, és úgy érzem megtehetem. Egy sorozat, akármilyen hosszúra is tervezték, egy évad (ráadásul az első!) alatt át kell hogy adja azt a világot, minőséget, mondanivalót, érzést, amit a többiben is terveznek, különben bebukik. Nem értékelhető kifogás hogy "de ezt totál menti a nyolcadik évad, amikor...", vagy az ilyenkor (rajongói oldalról) tapasztalható fölényeskedés hogy "ehhez te nem érsz fel ésszel". Olyanra kell megcsinálni hogy felérjek (és akkor most bele sem mentem hogy esetleg mégiscsak felérek dolgokhoz ésszel, és csak az illető beszóló egy ordas nagy sznob), illetve hogy egységenként is élvezhető legyen, ahol legyen az egység az évad, mert elnézőek vagyunk (bár láttunk már olyan sorozatokat is amiben minden rész önmagában is kiváló).
Szóval az alapvetés az, hogy a vámpírok jelen korunkban felfedték létezésüket a világ előtt, és mivel kifejlesztették a szintetikus vért amin el tudnak élni (ez a True Blood), ezért integrálódni akarnak a társadalomba. Ezt persze sokan (főleg a radikálisabb keresztény csoportok) nem nézik jó szemmel, ezért az egyik vezérfonal a rasszizmus és a vallási alapú kirekesztés lesz. Vannak benne ezzel kapcsolatban szép fordulatok, mint a rettentő nagy faji öntudattal rendelkező fekete Tara vadrasszista kirohanásai a vámpírokkal kapcsolatban (ő mellesleg az egyik legjobban kinéző csaj a sorozatban, a főhőst simán veri, még a mérföldes niggerakcentusával is (erre nincs jobb szó, sajnálom)). Kis adalék még hogy a vámpírok vére az emberekre drogként hat, ezért ezt illegálisan ugyanúgy terjesztik és használják mint bármilyen más drogot, ezt simán V-nek hívják. A cselekmény vezérszála pedig egy sorozatgyilkosság lesz, aminek következtében sorban halnak meg azok a nők a louisianai Bon Temps kisvárosban, akiknek köze volt vámpírokhoz. Mindezzel párhuzamosan beköltözik a városba az első integrálódni kívánó vámpír, Bill, akit annyira közmondásosan vámpírosra csináltak, hogy csak a lewaxolt haj és a piros bélésű fekete köpeny hiányzik róla, komolyan. Ilyen baltával faragott arcot én még életemben nem láttam.
Ha már itt tartunk, nézzük meg a vámpírábrázolást a sorozatban: szemmel is jól látható fél centi fehér alapozó adja az arc sápadtságát, ami még feltűnőbb ha esetleg más bőrfelületük is látszik, mivel azt nem sminkelték le, ezért ilyenkor úgy néznek ki mint egy pékinas aki fejjel beleborult a lisztbe. Örökké előrehajtott fejjel, felpislogva kommunikálnak, hogy "hatásos" alsó megvilágítást kaphasson az arcuk. A hegyes foguk nem a szemfog, hanem a két kisebb metszőfog (a jobb és bal felső kettes, ha így egyértelműbb), amik ráadásul hangos, rugóskésre emlékeztető csattanással ugranak elő (egy pillanat alatt) ha helyzet van. Ez mind iszonyú gáz.
Aztán le kéne jönni már arról is hogy a vámpír olyan lesz mint egy kiskutya amint eldönti hogy nem eszik embert. Hiába többszáz éves, lemegy egy tini (ráadásul rettentő ostoba tini) szintjére, és el kell neki magyarázni, hogy igen, az emberek megijednek ha egyszercsak ott terem a hátuk mögött, meg ilyenek. Szerintem aki leélt akár csak 20 évet is emberként, az az ilyet azért már tudná. Rengeteg egyéb jelenetben figyelhetjük meg a főhős Sookie és Bill között kialakuló helyzeteket, amikben az ősöreg vámpírt épp csak nem csapja orrba összecsavart újsággal, olyan elszántan tanítja neki az emberek világát, amit már egy ötéves is kéne hogy értsen. (Ellenben a wii-t tök magától megtanulta, mint azt egy tökfelesleges jelenetben láthattuk. Az egész sorozatra elmondható hogy sajnos túl sok benne a közösség a Twilighttal, kérdés hogy szándékosan vagy véletlenül. Ezek legalább nem csillognak, hanem rendesen elégnek a napon ahogy azt vámpíroknak illik.
Ez a főhős kislány is speciális, ugyanis olvas mások gondolataiban, ráadásul állandóan, nem csak amikor akar. Vele kapcsolatosan van 2-3 panel, amit zavaróan sokszor, és általában ugyanúgy tolnak az arcunkba. Olyanokra kell gondolni hogy jaj, a bátyját tartják felelősnek a gyilkosságokért (ez mind a négy gyilkosság után lejátszódik), jaj, megszólják azért mert a vámpírral kavar (ez minden részben lejátszódik, ugyanúgy), jaj, megszólják a képességéért (ami meg tök hiteltelenül van ábrázolva, az emberek kb. összevonják a szemöldöküket amiért beleolvasott a gondolataikba (amiből még csak titkot sem csinál a csaj), és kész). Ezen felül a csajnak minden helyzetben, mindenkihez van egy szellemes visszaszólása, amiért még csoda hogy senki nem baszta szájba úgy hogy a fal adja a másikat (nem azért mert így szokás, hanem mert vannak emberek akik így reagálnak az ilyesmire, de itt ők is csak ingerülten fújtatnak és beismerik a vereségüket, mint egy retro magyar gyerek-kalandfilmben ahol a bankrablókat leszereli a nagypofájú de aranyos tízéves szőke kis fattyú).
Aztán a csaj bátyja, Jason egyfajta joker-karakter. Az elején szokásos felelőtlen hedonista fiatalból indul, aztán kemény drogos V-függő lesz belőle (úgy két rész, azaz pár nap, esetleg hét erejéig, aztán ez nyomtalanul elmúlik, az okokat sosem tudjuk meg), ezután egy csajnak köszönhetően keményvonalas treehugger is válik belőle, és az évadot végül vámpírellenes vallási fanatikusként fejezi be, megintcsak rejtély hogy miért, mikor pont előtte barátkozott össze egy vámpírral. Szép dolog a jellemfejlődés, de egy évad alatt ez hiteltelenül sok, és még értelmetlen is. A drogos vonal volt számomra a legkérdésesebb, ugyanis semmit nem mozdít a sztorin az hogy ő függő, ráadásul egyik percről a másikra lesz ilyen "eladom a család holmijait hogy drogot vegyek" típusú junkie, aztán egy pillanattal később leteszi a V-t és ennyi. Csak így. Később még tolja kicsit a treehugger csaj kedvéért, de már csak úgy ahogy az ötvenesek nosztalgiából egy-egy füves cigit amikor felteszik a Slow Ride-ot egy lassú vasárnap délután.
Az egyetlen eredeti és hiteles karakter Lafayette, Tara unokabátyja, a helyi kocsma homoszexuális néger szakácsa (aki emellett még drogdíler, cam-whore, call-boy, illetve útépítő munkás (!) is, utóbbi megint érthetetlen). Sejthető volt hogy valamikor igen kínos halál vár majd rá, ám ezt meghagyták cliffhangernek a következő évadra.
Van még a városban egy alakváltó is, aki viszont már sok nekem a fantasztikumokból. Eszembe jutott az a szerepjátékos vicc, hogy ha felszállnál egy metróra a World of Darkness világán, és leparancsolnál minden vámpírt, vérfarkast, tündért, szellemet, démont, egyebet, akkor egy gót tini és egy nagymama maradna fent, de a tini is vámpírvadász, a nagymamának meg Igazhite van. Ráadásul évad végén ahogy azt kell bemutatják az új ősgonoszt is, aki megint valami természetfeletti fajzat lesz.
Legnagyobb spoilerként ki kell fejeznem a csalódottságomat a gyilkosos szál felett is, ugyanis egy tök átlag mellékszereplő (halandó) lesz végül a gyilkos, aki annyira béna volt, hogy a garázsában gyűjtötte az áldozatoktól elhozott dolgokat, aztán megy a csodálkozás hogy a családja (mert lett neki közben) megtalálja. Kiderül hogy az akcentusát is tanulta, amiről ott a CD a cuccai között, reális (facepalm, epic fail, miegyéb). Az első perctől tudható volt hogy nem vámpír a tettes, ezért a hatóságok és a közvélemény sötétben tapogatózása (ők ugyanis vámpírt sejtettek a dolog mögött) unalmas és felesleges volt.
Egy ponton a sztoriban három redneck fogja és kiirtja a helyi keménykedő vámpír-kotériát három koszos molotov-koktéllal. Ehhez képest a sorozat végig nyomatja a hűdeerős, hűdehatalmas vámpírmodellt. Ez így együtt megint hiteltelen.
Tetszett viszont a környezet, a mocsaras, déli Louisiana minden jellegzetességével együtt izgalmas (nekem, itthon... nekik nem tuti :D). A sorozat introja is nagyon jól sikerült, abszolút elkapja a hangulatot ez a döglöttállatos-vallásos montázs.
Nagyjából ennyit éreztem fontosnak elmondani róla, és megint leszögezni, hogy fura módon, bár semmi különös pozitívumot nem tudnék kiemelni belőle, valahogy mégis bejött az egész, rövid idő alatt leküldtem az első évadot, és most jön a második. Szóval akit nem rettentett el a fenti kritika, az bátran ugorjon neki, nem lesz elvesztegetve az ideje.
Nem pontozok sorozatokat.
Update: Megnéztem a második szezont is, és még lehangolóbb mint az első, rengetegszer azon vettem észre magam hogy a tenyeremet nézem, nem a filmet (értsd: facepalm), és a záróepizódban az az esküvős rész, amikor a nászindulót játsszák a menádnak, az priceless. A rossz értelemben sajnos. Így összességében mégsem javallanám a sorozatot sajnos.
