Na most megint magamra haragítok egy széles réteget, de teljesen kész tudok lenni tőle hogy a keresztrejtvényre az emberek még mindig úgy tekintenek mint valami intellektuális dologra.

Kezdjük azzal hogy az egész mit vár el. Semmilyen gondolkodásra nincs hozzá szüksége az embernek, egy szigorúan lexikális tudásból építkezik, hiszen vagy tudja hogy hívják Bolívia miniszterelnökét, vagy nem. Nem következteti ki, nem vezeti le, nem találja ki, esetleg csak eszébe jut a benne lévő betűkről, ami még mindig nem gondolkodósabb dolog mint a szerencsekerék. Aztán meg ha tudja, az is mire jó? Többet tud Bolíviáról, vagy akár magáról a miniszterelnökről? Nem. Nem tud tőle semmit, csak azt hogy ha ez a kérdés a keresztrejtvényben, akkor ezt a karakterláncot kell beírnia, és akkor jó lesz.

Továbbá a keresztrejtvény rettentően repetitív. Ha végigfejt az ember mondjuk tizet, akkor kb. ismeri a kérdések terét, és néha-néha fordul csak elő egy-egy új. És akkor 90%-ban olyan épületes irodalmi témákról van szó, mint adott ország autóknál használatos betűjele, vagy egy random szó első vagy utolsó betűje (ezek a felkiáltójeles "nem tudtunk már mit kitalálni a Z betűre, úgyhogy írd ide a zongora szó első betűjét!"-jellegű agyzsibbasztások alapból falhozállítást érdemelnének).

És mi a cél, amiért fejtik ezt a szart, na mi? Egy orbitálisan szar, 0 poénnal rendelkező szöveg, csattanó valami elbaszottul gányul rajzolt képhez. Ezeket egyébként egy ember rajzolja, vagy hogy? Csak mert mind pont egyformán szar, és ugyanolyan a stílusuk. És azon csodálkozom hogy már 200 éve ez megy, szóval vagy előrerajzolt 10000 darabot a figura hogy a jövőben is az övé legyen a biznisz, vagy szimplán nem hal meg soha. Néha lecsapja valakinek a fejét karddal, baszkodja egy negyed órát a százezer volt, aztán visszaül vizualizálni a móricka-vicceket. Én is valami hasonlót kezdenék az örök élettel, ez tuti.

Szóval ez az egész keresztrejtényesdi igazából egy szimpla mentális rágógumi, egy odalökött alibi cél (a gagyi képhez való béna poén), egy csomó tudod-vagy-nem jellegű kérdés, aminek a fele ráadásul értelmetlen, aztán firkálja a szerencsétlen fél óráig, addig se kell gondolkodni, és van valami a kezében (=úgy néz ki mintha csinálna valamit, pedig igazából semmit), végül vagy megoldja és azonmód félre is dobja (a poénon még mosolyogni sem lehet, ha meg egy ilyen kihívás feletti diadal megelégedéssel tölti el, akkor nincs túl magasan a léc...), vagy nem sikerül, és meg kell néznie valahol hogy a hajnal p-vel kezdődő szinonímája a pitymallat. Ennyi.

És ennek a műfajnak van száz éves múltja, meg rajongótábora, meg minden újságban fix helye. Lőjetek tarkón, most.

Slusszpoén: szerintem pártíz éve számítógép generálja ám őket...